Szamos, 1915. január (47. évfolyam, 1-27. szám)
1915-01-31 / 27. szám
2. oldal (1915 január 31. 27. szám) SZAMOS Elsülyedt angol nagypancélos Berlin, jan. 30. (M. T. I.) A „Kieler Neueste Nachrichten“ közli, hogy Amsterdamból egy kereskedelmi hajó kapitánya jelentette, miszerint a „Tiger“ angol páncélost egy német tengeralattjáró hajó torpedólövéssel elsü lyesztette A páncélos a legutóbbi helgolandi csatában is résztvett és akkor sértetlen maradt. Török jelentés. Konstantinápoly, január 30. (A miniszterelnökség sajtóosztályából.) A főhadiszállás közli a tegnapi kelettel: A kaukázusi fronton emlitésre- méltó esemény nem történt. Csapataink, amelyek Olty irányában oííenzivába léptek, háromszáz oroszt elfogtak és nagymennyiségű fegyvert és hadianyagot zsákmányoltak Azerbeidzsánban kedvező fordulatot vett az ütközet, amely egy hét óta Choi környékén folyik az éllenség főhadereje ellen. Az ellenségnek az azserbeidzsáni kerületben levő utolsó védőállását január 27-én csapataink Choitól délre elfoglalták és az ellenség több sorban előkészített, megerősített állásai közül az elsőt bevették. Török támadás a Fekete tengeren. Konstantinápoly, jan. 30. (A miniszterelnökség sajtóosztálya.) A török vezérkar közli tegnapi kelettel: Az ottomán flotta e hó 28-án sikeresen bombázott egy orosz katonai állomást a Fekete tenger nyugati partján. Merénylet a török vezérek ellen. Jaffa, jan. 30. (M. T. I.) A német konzulátus Konstantinápolyból hirt kapott, melyszerint, Von der Goltz basa és más tábornokok ellen revolvermerényleteket követtek el. A német főljadiszállas jelentése Berlin, január 30. A miniszterelnökség sajtóosztályából.) A nagy főhadiszállás jelenti: Nyugati hadszíntér: A franciák Nieuporttól északra vívott harcokban január huszonnyolcadikán nagy veszteséget szenvedtek. Több mint háromszáz marokkói és algíri halott fekszik a dünákban. Tüzérségünk tüzelése az ellenséget tegnap is megakadályozta abban, hogy ásókkal a világitó toronytól keletre levő dűnák magaslataira küzdje fel magát. A labassei csatornától délre ma éjjel csapataink a franciáktól január 25-én a tőlük elfoglalt hadálláshoz csatlakozó további két lövészárkot ragadtak el és több, mint 60 foglyot ejtettek. Az argonnei erdőség nyugati részében csapataink tegnap támadást intéztek az ellenség ellen, amely nem csekély terület-gyarapodást eredményezett számunkra. Hadi- foglyul tizenkét tiszt és hétszázharmincegy főnyi legénység maradt kezünkben és tizenkét géppuskát és tiz kisebb kaliberű ágyút zsákmányoltunk. Az ellenség veszteségei súlyosak, 4—500 halott borítja a harcmezőt. A százötvenötödik francia gyalogezred ugy- látszik elpusztult A mi veszteségeink aránylag csekélyek. Verdun'től északkeletre a franciáknak éjjeli támadási kísérleteit az ellenség súlyos veszteségei mellett visszavertük. Manonvilletől északkeletre a franciákat Angoment faluból Bremenilra visszavetettük és Angoment helységet megszállottak. A keleti hadszíntér: Keletporöszországban az oroszok sikertelenül támadtak. A Darkehmentől keletre levő tadfőt lőtték. A tavaktól keletre megerősített müveinktől és Lőwentin tótól délkeletre támadást kíséreltek meg, amely tüzelésünkben összeomlott. Az oroszoknak Borzimow környékén, Lowitztól keletre ellenünk intézett éjjeli támadásait, az ellenségnek igen súlyos veszteségeket' okozva visszavertük. Merénylet Rasputin ellen. Berlin, jan. 30. (M. T. I.) A „Vossische Zeitung“ Írja kopénhágai jelentés alapján: Rasputinnak, a cár bizalmasának automobilja a Szán mentén felborult. Pótervárott a szerencsétlenséget merényletnek tartják, mert Rasputin békepárti volt. Reuter ügynökség újabb hazugságai. Berlin, jan. 30. (M. T. I.)x A Reuter ügynökség legújabban azt a hirt terjeszti, hogy Románia Angliában száz millió márka kölcsönt akar felvenni. Hivatalosan jelentik, hogy az ügynökség ezen hire hazug és tendenciózus. LEGÚJABB. Ungmegyébői kivertük az oroszokat. Budapest, jan. 31., éjjel 2 óra. ü ngmegyében már nincsenek oroszok, csak Bereg- megycben. Az oroszok a Vezérszállásnál rájuk mért vereség folytán visszavonulnak. (A Nap) Elesett orosz tábornok. Budapest, jan. 31., éjjel 2 óra. A. Pilicánál folytatott ütközetben Richter orosz tábornok elesett. (A Nap.) A múlt héten ugyanis biró uram elrendelte, hogy a Jankó bejön Szatmárra — sorozásra. Nem használt sem kérés, sem érvelés: hogy hát a Jankó már túl van a hadköteles koron, hogy nem birja már a strappát, nem állja ki a telet istálló nélkül, a lába sem arra való már, hiszen lehet, hogy ludtalpu is a szegény, ■— nem ért semmit. — A lú nem lehet más, csak lútalpu, felelte bölcsen biró uram és ha annyi derék magyar ember el tudott menni, egy lú is elmehet. Egyébként pedig született volna urnák. Megindult tehát a Jankó Szatmárnak. A család könnyes szemekkel kisérte el a kapuig, de a könnyek mögött ott élt a remény, hátha akad egy jó, fehér lelkű orvos, aki kidobja a Jankót. Ment, bandukolt, a Jankó keresztül a Sárerdő mocsarain, ment mint egy sokgyermekes B. alosztályu népfelkelő. Jött Szatmárra és amikor megláttam a szegényt, eszembe jutottak a szomorú képek, amiket harcmezők mögött látni: reszkető lábú, agyonstrappált, hidegtől didergő, fájdalmas tekintetű állatok, amint az utszélen kifordulnak a hámból, a homonnui harctér, ahol százszámra feküdtek égnek meredő lábakkal a megfagyott lovak hullái. A levegőben éhes varjak kárognak, a megnyuzott állatok nyitva maradt szemei bambán bámulnak a hófelleges égre. Elmentem a sorozásra „drukkolni“ a Jankóért. A téren már sok kemény paripa — kényes is, keshedt is, hibátlan is, rokkant is. egészséges is, kehes is — várta a sorozást. Jankóra soká került a sor. A Jankó tudniilik egy egyszerű, magános polgári ló volt. Előbb jöttek az érdemesebb, rang szerint is előkelőbb lovak. És, bár a szivem erősen szorongott, hogy netalén tauglich lesz a Jankóból és fegyveres szolgálatra alkalmasnak találtatik, minden aggodalmat elnyomott bennem a fellángoló hazafiui érzés, amikor jobbjainkat láttam, jobbjainkat, akik eszembe juttatták a régi háborús világ zászlós urait, nemeseit, akik egész csapatokat állítottak ki hazájuk védelmére saját zászlóik alatt. Ma már eme jobbjaink nem teljesíthetik ilyen mértékbei: honfiúi kötelességeiket, részint mert nincsenek többé jobbágyaik, részint pedig azért, mert a jobbágyi anyag már magától elment a harctérre. De a kötelességérzetet felváltotta a vágy : ha embert nem tudunk adni, adunk lovat. És adtak. Valóban mindenki tehetségén felül adtat lovat. Földesurak, akik között akadt olyan, akinek német a neve, de ő mégis jó magyar, valósággal tülekedtek, hogy minél több lovat nyújtsanak a hazának. Többet, mini, amennyi nekik valaha is volt. Mondják, hogy akadtak áldozatkész, fáradságot és köitséget nem ismerő urak, akik készpénzen vásárolták össze a paraszt lovait, hogy megelőzzék azt, hogy versengjenek a pórral, a kalmárkodó izmaelitákkal, hogy ők, a derék, az áldozatra kész, határt nem ösmerő honfiak, ők adhassanak a hazának lovakat el. Lelket és sok egyebet emelő felejthetetlen, csodaszép látvány volt. Kedvem lett volna elkiáltani magamat: éljenek a mi derék, hazafias uraink, éljenek. Hiszen ők élhetnek! Sőt meg is élhetnek. Hiszen a haza nem hálátlan. És mikor a sorozó orvos kimondotta a Jankóra, hogy alkalmatlan, valóban resteltem magam, hogy én nem juthattam közel a haza oltárához. RIKSZAPI VÍZZEL vegyítve az ez idei termésű savanyúból* kitűnő italt szolgáltat. 8. J1 Tisztán a BIKSMDl GYÓGYVÍZ hurutott bántaimak ellen páratlan Kapható mindenhol. Árjegyzéket küld kívánatra a Fürdőigazgatóság Bikszád
