Szamos, 1914. október (46. évfolyam, 233-263. szám)
1914-10-08 / 240. szám
XLVL évfolyam POLITIKA! NAPILAP írniHi IBM Szatmár, 19 j 4. október 8. ^ csatatér tövében. Visszafelé halad az orosz. Huszt, okt. 6. A üres szerelvényvonat déli egy órakor indult el Szatmárról. Délután két órára Halmiba érkezett. — Innen négy órai tartózkodás után indult tovább, míg kilenc órakor elértük Királyházát. Máskor, rendes körülmények között másfél órai ut, most kerek 8 óra volt a menetidő a katonavonatok miatt. Egyik katonaszállitó vonat a másikat éri, mind felfelé megy Husz- tig, ahonnan a közeli Técsőre menetelnek. A lengyel légió tagjai, lengyel lövész ifjak, magyar és osztrák katonák robognak el mellettünk és mi — hárman újságírók — akiknek pedig fölöttébb sürgős lenne, hogy a nagy események közelébe érjünk, most szívesen engedjük elibünk kerülni a katonaszállitó vonatokat. Királyháza zsúfolva katonasággal. A községben mindössze egy rozoga szobát bírtunk rekvirálni. Többnyire lengyel katonák vannak, derék, szép szál, szimpatikus fiuk, tele harci készséggel, jókedvvel, bizoda- lommal. Reggel 5 órakor postavonattal indulnak Huszt felé. Az első állomás Rákász megálló, ahol közük velünk, hogy Huszt állomás csak katonavonatokat fogad, valószínű, hogy csak este mehetünk tovább. Fuvarost nem kapunk. A fuyarosok féltik a lovaikat a rekvirálástól. Meg kell vennünk hármunknak egy lovat egy rozoga szekérrel, kenderhámmal, kócgyeplővel, igy vonulunk be Husztra — saját fogatunkon. Az ősrégi kereskedő város, az öt koronavárosok egyike teljesen megváltozott. Ahol máskor jámbor orthodox zsidók nyüzsögnek, ott most a csukott boltok előtti járdán alig lehet járni a katonaság miatt. A boltok nagy része nem a katonai állapot, hanem a zsidók sátoros ünnepe miatt van zárva. Ünneplő kaftános zsidók jönnek- mennek, bámulják a sokféle katonát. Minden utcasarkon szuronyos katonák posztóinak, még a vendéglőbe is csak katonai igazolással enged be a szuronyos poszt. Az öreg huszti házak nem igen láttak még ilyen zajos és tarka képet: katonák minden elképzelhető szinü parolival, trén- szekerek százszámra, előttük magyar igásló oláh mokány macskák, orosz kozákoktól rek— A „Szamos“ kiküldött tudósítójától. — virált sovány, kistrapáit, de szívós lovak ab- rakolnak. Hosszú sorban katonák jönnek. Ma szabadnapjuk volt: ilyenkor templomba viszik őket felekezeti külömbség nélkül. A hosszú katonasorral szemben jön egy szomorú kicsi menet: egy oláh ember apró. kicsi koporsót visz a hóna alatt. Utána egy szomorú házaspár ballag lehorgasztott, hajadonfővel, hátuk mögött a hóna alatt fakeresztet visz a negyedik . . . úgy viszi, mint ahogy a katonák hordják a kardjukat. A két menet szembetalálkozik. A katonák kitérnek a kis koporsó előtt . . . öreg népfelkelők meghatóban hajtják le fejüket. . . a jó falu békés utcáin mezítláb szaladgáló gyermekekre gondolnak. Huszttól 18 k.lométernyire van Técső. Ha a muszkák állanák az ütközetet, ide kellene hallatszani a ágyúink szavának. Érdekes, nogy Ruszton — bár mindenki érdeklődve várja a híreket — nincs izgalom. Nyugodt mindenki, mert bizonyosra veszik, hogy most végzünk Máramarosban a muszkával. Ágyuszó sem hallatszik, bár egészen bizonyos, hogy az ütközet folyik. Mondják, hogy az orosz már rohamosan vonul visszafelé. Mint táviratomban jelentettem, Nyűgre László főispán, aki itt tartózkodik titkárával, Barna Gábor szolgabiróval együtt, erősen bízik benne, hogy szerdára Szigetet vissza vesszük. Megígéri, hogy rögtön magával vissz bennünket Máramarosszigetre. A főispán, aki titkárával és Ibrányi György rendőrkapitánnyal utolsónak jött el székvárosából, naponta kirándulásokat tesz automobilon Sziget felé, ameddig a harctér engedi. Tegnap, jóval a mi csapataink állásán túl az országúiról két század orosz katonát látott egy domboldalon. Látcsővel igen szépen megfigyelte őket. Amazok is meggukkerezték az autót. Az autó megfordult és a főispán jelentést tett a hadiszálláson, hogy mit tapasztalt az előőrsön. Azt minden kirándulásnál örömmel tapasztalja a főispán, hogy Sziget felől — bár már nem egyszer közel járt hozzá — füstöt nem látott, tehát az oroszok nem gyújtogattak. A bizalom felvonult haderőnkben fanatikus, mindenki biztosra veszi, hogy a nagy erő elől az oroszok ész nélkül fognak menekülni a rahói völgyig, amelynek szűk szorosában biztos halál vár rájuk. Dénes Sándor. Az oroszok Máramar összegétén. — A „Szamos“ kiküldött tudósítójától. — Huszt, okt. 6. Minden más kósza hírrel szemben amelyet egyes lapok hoztak, megállapíthatjuk, hogy mióta Máramarosszigetre az oroszok bevonultak, még senki sem jöhetett be. Alkalmunk volt egy előkelő úriemberrel beszélni, aki akkor jött el Szigetről, mikor az oroszok oda bevonultak. Az illétő úriember is csak annyit tud, hogy az ott maradt polgárság D"b*y Sándor, a ref. líceum nyugalmazott igazgatóját bízta meg az eltávozott polgármester teendőinek ellátásával. Dóbay Sándor vezette a város polgárait a bevonuló orosz generális elé, aki csak kevés katonával vonult a városba. A katonaság nagyobb része kívül a városon kívül helyezkedett el. Az a híresztelés, hogy az oroszok túszokat követeltek és a katonakötelesekkel rendelkeztek volna, valótlan. Az ökörmezői rabbi az o^oszow közt. — A „Szamos“ kiküldött tudósítójától. — Huszt, okt. 6. Teitelbau.n Jakab, az ökörmezői buzgó ortodoxok öreg rabbinusa feleségével, fiával, annak feleségével és hét unokájával egy huszti metsző (sakter) házánál tölti a sátoros ünnepeket. Fehér kaftánban, hosszuszáru pipával ül az asztalfőn, körülötte jámbor ünnepi zsidók szoronganak és hallgatják az ősz rabbi szavát. Velünk külön szobába jön a tisztes öreg ur és elmondja, hogyan vonultak be az oroszok Ökörmezőre. Huszonkilencedikén, a zsidók hosszú- napja előtt a mi csapataink visszavonultak Toronya felől Ökörmezőn át. Erre a község lakossága, aki tehette, menekült. A rabbinak és családjának nem jutott szekér. Félelmükben kivonultak a domboldalra. A rabbi két unokáját vitte a karján. Mikor menekült, egy kozák járőr már bennt volt a faluban. A kozákok két lövést tettek: puskájukból Gktobßp 8 CSÜTÖRTÖK Brigita 4rct 6 Olí&r. Lapunk jtosaí száma 4 oldal, Ära 6 fillér»
