Szamos, 1914. szeptember (46. évfolyam, 203-232. szám)
1914-09-25 / 227. szám
3. olriai. (1914 szeptember 25, 227. szám.) Kelet—Galicia kiürítése haditerveink szerint történt. Egy drohobyci bányatulajdonos elbeszélése. Lemberg kiürítésekor azok, akik mindenáron rosszat akartak volna kimagyarázni Galicia egyes helységeinek kiürítéséről, borzasztó dolgokat magyaráztak ki a galicia kiürítések kapcsán. Pedig egyáltalán nem volt igazuk s hogy mennyire a hadvezetőség tervébe illeszkedő s előre kiszámított dolog volt ez, bizonyitja egy galíciai petroleumgyáros elbeszélése, amelyet alább közlünk s amely szerint már három héttel ezelőtt, mikor még orosz hadakról a láthatáron sem volt szó, elrendelték a kiürítést, ami a legnagyobb rendben folyt le. A galíciai petroleumbányatulaj- donos, Hirschfelder Jákob ezeket mondta el egy újságíró előtt: — A drohobyci vidékek három héttel ezelőtt kezdték meg a kiürítést. Szó sem volt akkor oroszokról. Nap-nap után végtelen menetek vonultak el az utcákon, ládás, bátyus népség, menekülő családok. Már akkor kihirdették, hogy mindenki hagyja el a falut, szedje össze, amit menteni akar és távozzék. Naponta öt-hatezer ember vonult el a lakásom előtt, felejthetetlen, különös látomásképpen. — Az egész galíciai kiürítést egy érdekes dolog jellemezte, a rengeteg gyerek. — Kelet-Galiciában minden házaspárnak 8—10 gyermeke van, elképzelhető, micsoda gyereksereg vonult el a felnőttekkel. Cipelték a cókmókot, kapaszkodtak az ekhős szekerek saroglyáiba, zsivalyogtak és hemperegtek a sárban. Drohobycz már szinte teljesen kiürült, amikor a hatóságok is megmozdultak. Egy péntek reggel láttam, ahogy a törvény- széki épületből szekerekre pakkolják az iratokat és indulnak vele. Olyan pontossággal és nyugalommal ment az elvonulás, hogy még a kétfejű sasokat is leemelték az épület homlokzatáról, gondosan becsomagolták a pléh, meg a vasmadarakat, úgy mentek el. Még aznap d. e. teljesen kiürült Drohobycz is. Az ottani lakosság csaknem teljesen zsidó, hát mind rajta volt, hogy estig megáU- hasson és szombaton ne kelljen utaznia. Az osztrák-magyar katonaság mindenütt ott volt, útbaigazított, dirigált, a legnagyobb nyugalommal ment minden. Mi a petroleum-forrásoknál megtettük a szükséges biztositó intézkedéseket. Egész nap ezzel dolgoztunk, úgy, hogy már nem lehetett mennünk, ránk köszöntött az este. A források körül természetesen óriási a gáz- illanás, a naftagázok pedig rendkívül gyúlékonyak. Most is sokat gondolok arra, mi lesz, ha a források körül harc támad, egy srapnel elég arra, hogy óriási területek lobbanjanak lángra. Amennyire lehetett, mi mindenre gondoltunk, igy jött el a szombat a néptelen vidékre, a lezárt naftaforrások fölé. — Sehol egy lelket nem láttunk, vége volt a menekülők óriás, végtelen folyamának. Fölpakkoltunk a kocsira, ott hagytuk mindenünket és indultunk. A hosszú utón rengeteg holmi volt elszórva, párnák, szakajtók bu- torroncsok. És az egész ut csupa szalma volt, pedig a menekülőknél nem láttunk szalmát. Amikor messze jártunk a falutól, távcső vön láttam, hogy lovasság vonul át a falun. Magyar huszárok voltak. Orosz katonát mi nem láttunk, sem a menekülők. — Most itt maradunk, bevárni a végét. Persze, nem tudjuk, mikor kerülünk haza, hogyan találjuk a kőolaj forrásokat, kapunk-e kárpótlást s hogy egyáltalán találunk-e valami értéket még, ha visszajutunk. De Galíciában SZAMOS sok olyan milliomos család volt, akiknek a kőolaj források adták a pénzt, értéket és a kik most teljesen osztoznak a mi sorsunkban. Ez az állapot azonban csak ideiglenes, mert meg vagyunk szentül győződve, hogy igen hamarosan visszatérhetünk elhagyott tűzhelyünkhöz, amelynek környékét most hadműveleteink sikere szempontjából kellett csupán kiüríteni. Segély-adó. Nemes Marcell indítványa. Szatmár, szept. 24. Jánoshalmi Nemes Marcell kir. tanácsos indítványt nyújtott be gróf Tisza István miniszterelnökhöz, amelyben azt javasolja, hogy vessen ki a törvényhozás, egyszer, egyetlen egyszer megállapítandó és kivetendő rendkívüli hadi- vagy háborús segély-adót, mely vagyoni-, illetve kereseti viszonyok mértékéhez képest rovassék ki az ország minden olyan húsz éven felüli férfi lakossára, aki e háború folyamán katonai szolgálatot nem teljesít. Az egyszer s mindenkorra szóló adó 10 koronától 5000 koronáig terjedne s esetleg megállapítandó több éves részletekben volna fizethető. Tény és való a társadalom két keze igy is szorgoskodik. De ez még a pillanatnyi szükség enyhítésére sem elegendő. És mi lesz még a háború után, még egy győztes háború után is?! A keresetképtelenek, nyomorékok számára iüen- házakat fog kel leni létesítenünk, az árvák ezrei számára árvaházakat, a sebesültek, betegek részére kórházakat! Ide megszámlálhatatlan milliók kellenek. És nekünk nincs olyan gazdag társadalmunk, mint Németországnak, hol alig pár ember a milliók százait képes letenni a haza oltárára. De vannak lelkes, hazafias, itthonmaradt férfiainl:, akik a'ig várják a percet, mely e szent állami feladat teljesítésére hívja őket. Ennek a gondolatnak megvalósítása nem tűr haladékot. Most, csakis most van itt az úgynevezett pszihologiai pillanat, melyben ez egyhangú lelkesedés között keresztülvihető. A háború kitörése előtt még tán a skepszis volt az ur a lelkeken, nem hittünk ebben a lehetetlenségnek látszó szörnyűségben, a háború után pedig mindenki a maga vérző sebével fog törődni s arra fog hivatkozni, hogy ő már eleget áldozott a hazáért a háborúban. De most, ebben a pillanatban mindnyájunkat lelkesít a győzelem reménye, siró részvéttel tölt el a sebesültek látása, az itthonmaradt védtelenek nyomorúsága s arcukon ég a bánat pirossága. Most megváltás volna egy ilyen aktus, mely mintegy igazolná, rehabilitálná, erkölcsösebbé tenné az itthon- maradottak tétlen veszteglését. A Nemes Marcell kitűnő indítványára nem lehet azt a választ adni. Ne legyen a válasz erre, hogy a társadalmi jótékonyság révén is kiveheti a maga részét mindenki az áldozatból — ez nem az, melyre az itthon- maradtaknak szüksége van. Ebből ki lehet bújni azzal, hogy másnak, más hova már adtam: ez nem mentesít a gyanú alól, hogy mi harcoló íiaink vérehullása árán élvezzük idehaza a kultúra áldásait — csak egy általános kötelező, egyenesen az állam kezébe letett áldozat az, mely e percben legális engesztelő áldozatnak számíthat. Erre és csakis erre keli a ki egészítő törvényhozási intézkedés és moCj, gyorsan, mig az egyedül lehetséges lélektani pillanat el nem röppenik. A magyar büszke elve, hogy „nem adózunk“, változzon át most az egyszer egy még büszkébb óhajtássá: adózni akarunk! Aranyat—vasért. Az Auguszta gyorssegély alapra adakoztak: Lubi Margit — — » » Horváth Nővérek — » » Ujházy Jolán — — Streicher Andor — Berky Julia — — r> r> Nagy Károlyné — — 1 arany karperec — 1 arany lánc — 1 ezüst ceruza t. — 1 aranygyűrű — 3 ezüst joujon — 1 ezüst nyaklánc — 1 ezüst karperec — 3 ezüst gyűrű — 1 ezüst kanál — 1 aranygyűrű — 1 arany óralánc — 1 aranylánc — 1 arany medailon — 2 aranygyűrű — 1 ezüst lánc. HÍREK Közös miniszteri éiíekezlet. Bécsből jelenti a Magyar Távirati Iroda: Gróf Tisza István és Berchtold külügyminiszter tegnapi tanácskozása után közös miniszteri értekezlet volt, amelyen résztvett gr. Tisza, Stürgkh osztrák miniszterelnök és a tengerészeti parancsnok. A trónörököspár gyilkosai a bíróság előtt. Serajevóból jelenti a Magyar Távirati Iroda: Az „Obzor“ c. lap közli, hogy Princip Gavrilló és bűntársai ügyében a tárgyalás november hó végére lett kitűzve a büntető törvényszék elé. Az ügyben nem hadbiróság, hanem rendes törvényszék fog ítélkezni, mivel a bűncselekmény elkövetésének idejében még nem volt a hadiállapot elrendelve. Népkonyhánk. A reánk szakadt háború parancsolólag követeli, a népkonyhán való ingyen élelmezést korábban megkezdeni. Ezen a télen — nemcsak miként békés időben a munka- képtelen szegény családok és szegény- sorsú iskolás gyerekek élelmezéséről gondoskodunk — hanem a hadbahivott és értünk küzdő kenyérkeresők itthonmaradt számos nyomorgó családjáról is, ami elsőrendű emberbaráti kötelesség ebben a nehéz időben. Készséggel vállaljuk ezt a feladatot, bár tudjuk, hogy különösen a mai élelmiszerek drágasága folytáa, a Népkonyha téli ellátása nagy áldozatokat követel egyesületünktől; mégis bizunk benne, hogy leküzdünk minden nehézséget, mert bizunk a mi hölgybizottságunk nemesszivü lelkes működésében. Jóllehet adakozó közönségünk most sok irányban van igénybe véve, mégis bizunk benne, hogy ezúttal fokozott mértékben fognak könyörletes áldozatkészséggel adakozni éhező szegényeink élelmezésére, a népkonyha céljaira. Nehéz időket élünk, gondoljunk éhező embertársainkra ! Adakozni lehet pénzben vagy főzelékben, eledelekre felhasználható termesztményekben, aszaltgyümölcsben. —; A megnyitás napját kehő időben közhírré tesszük. A Népkonyha vezetősége. Kolera az esztergomi fogolytáborban. Esztergomból táviratozzák, hogy az orosz fogolytáborban több kolera és vérhas nen csal; fest, bánén TISZTIT 15
