Szamos, 1914. augusztus (46. évfolyam, 174-202. szám)
1914-08-23 / 194. szám
2. oldal. SZAMOS (au augusztus 23. £4 szám.) Meíznél folyik a bare. Verik a franciákat. Berlin, aug. 22. A nagy vezérkar augusztus 21-iki kelettel következőket közli : A csapataink által a Metz és a Vo- gezek között megvert francia haderőt ma üldöztük. A franciák előbb rendben vonultak vissza, azután eszeveszetten menekültek. Eddig több, mint tízezer franciát elfogtunk és több, mint 50 ágyút zsákmányoltunk. Az ellenséges francia haderő több, mint nyolc hadtest. Brüsszel bevétele. Főhadiszállás Antwerpenben, Berlin, aug. 22. Itteni felfogás szerint Brüsszel bevételének sokkal nagyobb a jelentősége, mint első pillanatban hitték. Brüsszelnek a németek által történt megszállása ugyanis meghiúsította az angol hadsereg partraszállását. Antwerpen három oldalról körül lévén zárva, az angolok nem tudják csapataikat partra szállítani. A belga főhadiszállást Antwerpenbe helyezték át. Az egész sereg oda vonult vissza. Antwerpen kapuit elzárták. Az angol hadsereg papiroson és valóságban. Bécs, aug. 22. A miniszterelnöki sajtóiroda közli hogy Bécsbe érkezett hiteles jelentések szerint az angol hadseregbe, amelyet az alsóház ötszázezer főnyi erővel szavazott meg, mindeddig a legnagyobb erőfeszítések dacára is csak kétezerén jelentkeztek. Ezek is nagyobbára kereskedelmi utazók, akik a háború folytán állásukat vesztették. Egyetlen angol munkás sem jelentkezett katonának. Az osztrák Novosielica. Csernovitz, aug. 22. A bukovinai helytartóság Novosielicá- nak, az osztrák-magyar hadsereg által elfoglalt orosz községnek nevét Uj-Novosielicára változtatta. Uj-Novosielicában a polgármesteri teendők ellátásával egy osztrák hivatalnokot bíztak meg. Orosz tisztek vezetik a szerb csapatokat Bécs, aug. 22. A miniszterelnöki sajtóiroda jelentése. A Südslavische Corr. Bureau jelentése szerint az osztrák-magyar csapatok által megvert szerb csapatok orosz tisztek vezetése alatt állottak. Erősitik Szentpétervárt. Bécs, aug. 22. Stockholmból ideérkezett jelentés szerint az oroszok lázasan dolgoznak Szentpétervár északnyugati részének megerősítésén. A keleti tengeren nincsenek ellenséges hajók. Berlin, aug. 22. A minisztelnöki sajtóiroda jelentése. A Wolff ügynökség jelentése szerint a Keleti tengeren ellenséges hajó nem látható. A finn öböltől délre sincs veszedelem a Keleti tengeren. Legújabb. Hivatalos jelentés a szerb harctérről. Bpest, aug. 22. A miniszterelnöki sajtóiroda közli az alábbi hivatalos jelentést : Miután Oroszország beleavatkozott a Monarchia és Szerbia között kitört harcba, kénytelenek voltunk egész erőnket az északkeleti harctéren összevonni. Ezzel a Szerbia elleni háború, amelyet a közvélemény legnagyobb része büntető expedíciónak tartott, automatice mellékakcióvá lett, az az a nagy döntés alig érinti. Mindazonáltal az általános helyzetről és az ellenségről kapott hírekre való tekintettel célszerűnek mutatkozott, hogy offenzivebb akciót kezdjünk, ami azonban — tekintettel az előbb kifejtett szempontokra — csakis az ellenséges területen való rövid előnyomulásnak volt szánva, melynek sikere után azonban szükségképp vissza akartunk térni az előbbeni várakozó állásba, hogy adott alkalommal ismét lecsapjunk az ellenségre. Ez az offenzív rövid előnyomulás meg is történt az aug. 13-ika és 18-ika közti időben. Az előnyomulást haderőnk délre vezényelt része kiváló vitézséggel és bravúrral hajtotta végre és annak eredménye az volt, hogy nemcsak az egész hadsereget maga ellen központosította, hanem a szerbek számbeli nagy túlsúlyával szemben folytatott harcok a legsúlyosabb áldozatok mellett is meghiúsultak csapataink hősiességén. Hogy ezek is részben jelentékeny veszteséget szenvedtek, azon, tekintettel a számbeli túlsúlyban levő és létért küzdő ellenségre — csodálkozni nem lehet. Mikor azután a szerb területen messze előnyomult csapataink aug. 19-én este a teljesített feladat után azt a parancsot kapták, hogy ismét térjenek vissza eredeti hadállásaikba, a Drina és a Száva mellé, a harctéren teljesen kimerült ellenséget hagytak vissza. Csapataink ma a szerb területen levő magaslatokat és Sabác körüli teret tartják megszállva. Dél-Szerbiában a Boszniából oda előrenyomult osztrák-magyar csapatok folytonosan harcolva, előrenyomulóban vannak Válj evő felé. Teljes nyugalommal nézhetünk a további események elé, amelyek lefolyása igazolni fogja a bizalmat, amelyre a legnehezebb viszonyok közt küzdő és a laikus előtt hálátlannak tűnő feladattal megbízott derék csapataink aug. 13-ika és 19-ike között teljes mértékben méltóknak mutatkoztak. Ehhez a kommünikéhez illetékes helyen megjegyzik, hogy a kommüniké szerint is meg van állapítva, hogy e hó 19-én este az a feladat, amelyet Szerbiában operáló hadseregünk kezdettől fogva maga elé tűzött, meg volt oldva, annyira, hogy Valjevó felé való előnyomulásuknak biztosítását összes erőinknek észak felé való csoportosítását már nem érinti. Különben a kommüniké nyugodt és tárgyilagos hangon van tartva és maga ia kiemeli, hogy a hadvezetőség főképpen az orosz határon való erő-összpontositásra fordítja ez időszerinti gondját, bizton tudva, hogy ezáltal a déli harctéren szerzett erős pozíciónkat nem veszélyezteti. Bpest, aug. 22., este 9 óra. Egy későbbi jelentés közli a következőket : A déli harctéren Visegrád és Rudo'ól keletre 30 szerb zászlóaljat és nagyszámú tábori és nehez tüzérséget szívós küzdelem után 20-án és 21-én az egész vonalon visszavertünk. ! Az adakozásod bírálata. ^rapyat—Vasért. Tekintetes Szerkesztőség! A hadbavonult katonák hátramaradt családtagjainak felsegitése tárgyában megindított akció meglehetősen szánalmas keretekben mozog a mi városunkban. Szinte érthetetlen, hogy a mi közönségünk, amely olyan lelkesen tudott áldozni — teszem azt az orosz Godowszkynak, amikor itt hangversenyt rendezett — most, amikor a mi fiaink, a mi véreink orosz földön rendeznek egy a mi bőrünkéi megmenteni igyekvő, igazán idegeket feszitő hatalmas koncertet, mondom a mi közönségünk jó része szinte apathikusan zsebre dugott kezekkel siklik el a segítő akció nagy társadalmi fontosságán. Tehetős, sokszor automobilon járó egyének alig eresztettek meg egy pár koronát s várják, hogy a magyar fiuk majd megvédik feleségeiket, leányaikat a moszkovita vandalizmus minden inzultusaitól s őket magukat a kozák tisztek arculköpéseitől és kancsuka csapásaitól vagy csizmarugdosásai- tól. Megáll az eszem, hogy nem látják eléggé az emberek azt a heroikus küzdelmet, amire a mi fiaink most hivatva vannak. Nem is gondolnak arra, hogy minő csapást mérhet ránk a sors, — minden lelkesedése mellett katonáinknak, — ha a hadiszerencse Istene nem áll mellénk. És kivánhatjuk-e ezt a szerencsét a világok sorsát intéző Istentől, ha minden igyekezetünk abban merült ki, hogy lovainkat jó magas áron a kincstár nyakába tudtuk sózni? Emberek, akiket meg nem érdemelt „szerencse“ a katonamentesség kényelmes karosszékébe ültetett, — most azon bosszankodnak, hogy az olaszok még se állottak teljes marsadjusi- tierungban mellénk. Szerintem nem az olasz, hanem az Isten fog elhagyni bennünket, ha most minden a csatába vonult katona éhező gyermekének kenyeret adni nem tudunk. És legnagyobb az indolenciánk nekünk, akik békés időben fajfentartó magyaroknak hirdetjük magunkat s ezen a cimen erősen verjük a mellünket. A Vörösmarthy-utcában lakik egy zsidó származású földbirtokos. Mig el nem mentek a katonák, minden nap 7—8 tiszt ebédelt úri asztalánál. Az istállójában 20—30 ló volt elhelyezve. Mikor az általános mozgósítás elrendeltetett, kiment a falujába, ott megkérte a református lelkészt, hogy menjen el nSwII Várdomb-u. 21
