Szamos, 1914. augusztus (46. évfolyam, 174-202. szám)

1914-08-23 / 194. szám

{1S'i4 ójgusztus 23 Í94. szám) SZAMOS 3. o>óm. a plébánoshoz s Írják össze a hadbavonultak családjait s nyugtassák meg a népet, hogy mig neki lesz ennivalója, — az árván ha­gyottaknak is lesz. Viszont azt is hallottam, hogy egy tör­téneti névvel rendelkező háziúr, mikor a nála beszállásolt tartalékosok, a kik közül pedig nem egy, úriember is volt, a reggeli mosa­kodás után törülközőt kértek, azt telelte volna, hogy miért nem kérik mindjárt az aranyóráját ?! El se tudom hinni ezt az utóbbit. Az előbbiről azonban személyesen győződtem meg. _ És még a kik adakoznak! De hány ember van, akinek a lelkét nem hatja meg semmi, mikor a zsebéről van szó? Mind azt hiszi, az ilyen zsugori natura, hogy ő lesz az ekő, aki éhen hal. Mintha a halálnak ebből a neméből ép az utolsóké volna a leginpozánsabb. Most olyan időket élünk, amihez nem volt készen a fülünk. Most mindenki testvért nézzen a maga embertársában. Ilyenkor le kell omlani magától a társadalmi ellentétek­nek. Be kell látnunk, hogy most egy harc­edzett baka többet jelent a köznek, mint mint egy rossz fiskális, vagy egy rossz vá­rosi tanácsos. És hogy harcoljon jól az a baka, aki olyan levelet kap otthonról, hogy éhezik mind az öt gyermeke. Sokan azzal nyugtatják meg magukat, hogy a segélyezéseket most már úgy is a befolyt állami adók terhére számolják el. A kormánynak ez a kétségtelen humánus intéz­kedése mutatja, hogy itt minden, de minden egy „blatt“-ra van feltéve. Ezt a nyelvet tán jobban megértjük. És jobban is fogjuk méltányolni! Mert minél kevésbbé vesszük igénybe az államot, annál jobban tud az megfelelni a maga ret­tenetes feladatainak. A tisztviselő kar is lássa be, hogy aránylag most neki van a legjobb helyzete s viszont ébredjen a tudatára annak, hogy a langlétrán mily keserves lenne csak egy fokot is visszafele lépni. Pedig az ilyen visszafele lépéseknél a földre is csuszhatik az ember. Adjunk tehát minden nélkülözhetőt a haza oltárára. Alakítsák meg itt is az itthon maradot­tak az „aranyat-vasért“ működő bizottságot. A jegygyűrűnket ezennel felajánlom erre a célra s a „Szamos“ szerkesztőségénél le­teszem. A szerkesztőség pedig esetleg a Nép­iroda révén küldessen minden még eddig nem adakozó városi polgárhoz egy válaszra is alkalmas dupla levelező-lapot s udvarias formában fel kell szólítani mindenkit arra, hogy mennyit hajlandó ezekben a nehéz időkben a saját lelkiismerete megnyugtatására a haza oltárára tenni ? ! Egy hét múlva a nemes reagálók nevét le kell közölni. Nem hiszem, hogy meg ne szégyeljék magukat azok, akiket igy fognak álmukból felébreszteni. Kivált, ha valódi fajmagyarok lesznek. Kiváló tisztelettel: Dr. Lénárd István. Magg Ztfeni, a katoqa-leáng. Kolozsvártól — Szatmárig katonavo naton. — A Szamos eredeti tudósítása. — Szatmár, aug. 22. Nagy Zseni, marosvásárhelyi születésű fiatal székely lány. Mindössze 16 éves, üde az arca, szép fekete a szeme és barna haja tetszetősen övezi egészséges, piros arcát. Telt idomain megfeszül a pruszlik és bizony­ság van róla, hogy katonai egyenruhában is mutatós leány Nagy Zseni, a hires székely­föld legendás szülötte. Nagy Zsenit a Kolozsvár felől az északi harctér felé igyekvő katonavonatról szállította le a forsriftokhoz szigorúan alkalmazkodó ka­tonai hatóság a szatmári vasúti állomásom Itt átadták a csendőröknek, akik viszont be­kísérték a rendőrségre, ahonnan kényszer- útlevéllel küldik haza Marosvásárhelyre. Alkalmunk volt beszélni Nagy Zsenivel, aki igy mondta el harci legendákba illő históriáját: — Tizenhat éves vagyok, marosvásár­helyi illetőségű, de Kolozsvárott lakom, ahol két bátyám katona. Se apám, se anyám. Katonák között nőttem fel és nagyon sze­retem a katonai életet. Mikor a háború ki­tört, jelentkeztem, hogy ápolónő akarok lenni, vigyenek le a harctérre. Elutasítottak azzal, hogy nagyon fiatal vagyok. Akkor elhatároz­tam, hogy akárhogyan is, de lemegyek a harctérre. Az én é'etemmel úgy sem tudok használni senkinek semmit. Gondoltam, hogy a harctéren valami olyan hősi tettel le­szek, hogy megemlegeasék a nevemet, I hogy még halálom után ia büszke le ! gyek rá. — Egyik testvérbátyám eugszfürer a távirdászezrcdnél. Mikor ő elindult az ezre­dével, elhatároztam, hogy vele megyek. Fel­szöktem a katonavonatra. Rajiam és bátyá­mon kívül még 11 katona volt abban a waggonban, ahova bebújtam. — Boldog voltam, hogy lejuthatok a liarc- j térre. Derék utitársaim nem árultak el egész utón. A vonat utolsó kocsijában voltak a , ruhák, onnan kiválasztottak nekem egy uni- 1 formist, azt fel is vettem és már a hajamat is le akartam vágn:,hogy a csákó megüljön , a fejemen, de ruházatom hiányos maradt, ; mert nem találtunk olyan bakkancsot, amelyik j elég kicsi lett volna a lábamra. Akadály ! nélkül jutottam el Szatmárra. Ugyanazon , vonattal jött egy altábornagy, meg egy őr- j nagy is. — Szatmáron a bátyám leszállt, hogy j reggelit vegyen nekem s minthogy a yonat 1 sokáig állott, én is leszállottam. Itt vett ! észre a napos káplár, nem engedett vissza- j ülni a vonatra, hanem átadott a csendőrök­nek. Most hazasuppólnak. De csak egy-két napig maradok otthon, azután nekilálok, hogy eljussak \alamelyik harctérre. Nem nyugszom, | mig háborúba nem jutok. Nem bánnám, ha ott meg is halnék. Ebben nem fog megaka­dályozni senki és semmi. Tudom én, hogy hajdanában nem toloncuton hordozták j azokat a nőket, akik a hazáért harcolni i akartak. Szatmári Leszámitolóbank r.-t Alaptőke 1500.000 K Tartaléktőke 250.000 K. A mai naptól kezdve pénztárunknál elhelyezett takarékbetétek 6°|o-kal kamatoztatnak és a moratorium korlátozásai alá nem esnek. Szatmár, 1914. évi augusztus hó 14. HÍREK Zászlószentelés. Ma délelőtt 10 óra­kor fog végbemenni a 16-ik honvéd menet gyalogezred ünnepélyes zászlószentelése, me­lyet tábori mise előz meg. Az istentiszteletet dr. Boromisza Tibor megyés püspök fogja nagy papi segédlettel végezni. A zászlóanyák és koszorúslányok háromnegyed 10 órakor fognak a városháza épületéből az ünnepség színhelyére vonulni. Zászlószentelés után a szegek beverése következik, ez után pedig a lobogót Nagy Lajos ezredparancsnok beszéd kíséretében a zászlótartónak átadja, majd a legénységhez intéz buzdító beszédet. Az ün­nepséget a csapat által adandó disztüz és diszmenet zárja be. Délben félegykor köz­ebéd lesz, hölgyek részvételével. Az evangélikus istentisztelet ma —­kivételesen, tekintettel a lelkésznek a hon­védzászló felszentelésénél való részvételére — nem féltizenegykor, hanem tizenegy óra­kor kezdődik. Gséplőgéptuíajdonogok figgslmébe! tr?f3«aaraa^agBg3SBC9SBSBB*»B5ga«aHBBi««a^ fiüielötí cséplőgépeidet befestenéd, érdedlödjened: VÁMOS ÁRON dizárólagos fesíédüzletében törvényszékkel szemben. — Telefon 388 ­Gépolaj Hengerolaj Tawotta Gyanta legolcsóbb árban beszerezhető! Eljegyzés. Deák Kálmán, a Szatmári Gőzmalom Társulat könyvelője eljegyezte Asztalos Sándor bankigazgató leányát, Mariskát. Halálos autószerencsétlenség. Makó­ról jelenti tudósítónk : Kis-Zombor és Nagy- szentmiklós között egy automobil, amelyben Kállay Ubul orsz. képviselő, tart. hadnagy es ifj. gróf Szapáry István önkéntes ültek, az országúton felborult. Ifj. gróf Szapárr István azonnal meghalt. Kállay Ubult könnyű és az automobil vezetőjét súlyos sé­rüléseivel Rónay Jenő képviselő kis-zombori kastélyába szállították. SNTELIGENS urak részére kitűnő házi koszt kapható a Társaskör (úri Casinó) étter­mében, Rákóezi-utea 17. sz. 4 — 5 fogásu rnernü kenyérrel együtt: Sf 1 korona 80 fillér. Vacsora étlap szerint 1 kor. Abonensek iészére havonként 56 kor. Fölhívom reá úgy a város mint a vidéki urak szives figyelmét. — Tisztelettel : SZABÓ GÉZA. Minden ruha uj lesz ÜBztitás és festés által ruhafestő és gözmoső == gyárában = Szatmár, «ass?t«*ssrtw

Next

/
Thumbnails
Contents