Szamos, 1914. július (46. évfolyam, 147-173. szám)
1914-07-24 / 167. szám
XLVI. évfolyam. Szatmár, 1914. mi 167. szám. Az ellenzék és a bélyegtörvény. (R. J.) Az ellenzék hosszú sztrájkolás után ismét részt vesz a képviselőház tárgyalásaiban. A bélyegtörvény végzetes következményeit kívánja elhárítani, mert ime, ez az átkozott kormány a bélyeg- és illetek felemelésével tönkre akarja tenni a szegényeket. Valóságos merényletnek tüntetik fel ezt a törvényjavaslatot. Nem alaptalan ama föltevésünk, hogy e javaslat ellen szónokló honatyák nem olvasták el a törvényjavaslatot, de ha elolvasták, ugv még nagyobb a bűnük, mert olyasmit támadnak meg, ami arra nem szolgált rá. A javaslat a törvénykezési bélyeg- illetéket mérsékelten emeli ugyan, azonban igazságtalannak éppen nem mondható. Eddig a 100 koronát meghaladó pörökben a keresetlevél és a tárgyalási jegyzőkönyv bélyege egyformán 1 korona volt, a javaslat abból indulva ki, hogy méltánytalan, miszerint egyenlő bélyegilleték fizettessék a 101 koronás és az 500.000 koronás pör keresetlevelétől, habár csekély összegű, azonban fokozatos bólyegdijakat állapit meg. Mit érdekli ez azonban a mi ellenzékünket ? A sok botránycsinálás után a szegények védőjéül csapott fel, a ma- j gyár nemzetet meg akarja menteni attól a nagy tehertől, mely csak az ö képzeletében létezik. 1867 óta minden képviselőjelölt programbeszédében ott szerepelt a szóbeliségre, közvetlenségre és nyilvánosságra fektetett polgári perrendtartás. Ezt az ígéretet a maga teljességében az annyira ócsárolt munkapárti kormány váltotta be. A jövő óv első napján életbe fog lépni a legmodernebb polgári törvénykezési eljárás. Ezt az ellenzék is mindig követelte, bár a maga részéről meddő vitáival megakadályozta ennek és más hasznos és szükséges törvényeknek megalkotását Ha tehát szükségesnek tartotta ezt a törvényt, úgy elő is kell segíteni ennek életbeléptetését és lehetővé kell tenni, hogy eme törvény jól funkcionáljon Ehhez feltétlenül szikséges a bírói létszám lényeges felemelése, ez pedig kétségtelenül jelentékeny költséggel jár. A kormány a törvénykezési illetékek mérsékelt felemelésével kívánja azt a költségtöbbletet előteremteni, amely az uj perrendtartás életbeléptetésével előáll, tehát magát az intézményt kívánja eme törvényjavaslattal lehetővé tenni. Egy uj áldásos törvény életbeléptetése bizonyára megérdemli azt a költségtöbbletet, amely előáll; a korszakot alkotó reform fölér azon aránylag csekély áldozattal, amelyet meg kell hozni és azok fizetik meg annak az intézménynek költségtöbbletét, akik annak előnyeiben részesülnek. Nem az alpereseket értem ! Ellenzékünk ezek érdekéből emeli föl szavát, de minden józan gondolkozásu magyar polgárnak az az óhajtása, bár már csak megszűnnék nálunk az alperesek dédelgetése. Az uj pörrendtartás megakadályozza a pörök elhúzását, biztosítja az ügyek alapos eldöntését, ezen óriási előnyökkel szemben igazán s kélység az a költségtöbblet, amely dolog természeténél fogva az illetéke bői kell födözni. Az ellenzék tehát most is jobb meggyőződése ellenére támad, agitál, szaval, de akik a dolog mélyére tekintenek, belátják, hogy mindezt nem a közjóért teszik, hanem kortescólokból, amit egyedüli feladatuknak tekintenek. A gyermekek dohányzásáról. Szatmár, julius 23. Különös dolog, hogy az alkohol ellen az iskolában és iskolán kívül egyaránt küzdenek és az egészségre nézve csaknem oly káros dohányzási szenvedély csökkentésére és a gyermekek dohányzásának megakadályozására alig történik valami. Pedig a dohányzás által a szervezetbe jutó nikotin épp oly méreg, mint az alkohol s egyformán romboló és káros hatást gyakorol a gyermekszervezetre mindkettő. S ha még figyelembe vesszük azon körülményt is, hogy a cigarettázásra inkább nyílik alkalmuk a gyermekeknek, mint a szeszes italok élvezetére, mivel egy pár fillérért vehet ma- | gának s elszívhatja anélkül, hogy a szülei Julius PÉNTEK Krisztina _____________ Di szkréció. Irta: Molnár Ferenc. (Személyek: Az asszony, előkelő, gazdag, szép nő. Abból a fajtából, melyből a katona-operettekben a trikós dragonyosokat válogatják. A régi időkben úgy mondták volna: fejedelmi termetű nő. De mióta a fejedelmek nem olyanok — az ember odamegy hasonlatokért, ahol talál. A férfi, korrektül öltözött, férfikora délutánján lévő ember. A mellényére manzsettagombok vannak varrva. A legmagasabb fokú elegáncia.) Az asszony: A tüzes vasat is elszenvedné ? A férfi: El én. Az asszony: A spanyol csizmát, a hom- lokszoritót, meg a vizpróbát is? A férfi : Mindent. Én még ama régimódi férfiak közül való vagyok, akik a hóhér kezében sem vallották ki a szeretőjük nevét. Az asszony: És mivel bizonyítja ezt ? A férfi: Egy ésettel. Az asszony: Halljuk. A férfi: Lemondtam a hivatalomról és mentem elölről kezdeni egy egészen uj pályát egy asszony miatt. Ha egyetlenegy szócskát szóltam volna, minden rendben lett volna. Ez én vagyok. Az asszony: Ez szép. (Nézi.) A férfi: Az már nem diszkréció, amit én csinálok. Mert a „diszkréció“ rossz szó. Nagyon csodálom, hogy a klasszikus szóban ilyen hibát lehet fölfedezni. A driszkrécíó egy pozitívum. És az indiszkréció negatívum. — Mintha az, aki diszkrét, csinálna, cselekednék valamit, az pedig, aki indiszkrét, valamit nem csinálna. Ez nem finom szó. Éz azok közé a szavak közé tartozik, amelyek nincsenek a fenekükig megérezve. Mert aki már titkol, az nem diszkrét ember. Aki csinálja azt, hogy titkol valamit, az már számba se jöhet ezen a téren. Az az igazi, akin nem látszik meg az, hogy elhallgat valamit. Lássa, a magyar nyelv már gavallérosabb ebben a tekintetben. Érzi a finom különbséget, ami a „hallgat“ és „elhallgat“ szavak között van? Aki hallgat, az teljesiti kötelességét. Most veszem észre, hogy a hallgatás is cselekvés. Tudja mi van ebben? Ebben benne van a férfi-titkolódzás leleplezése. Igazán hallgatni nem tud senki. Ha ez lehetséges volna, akkor a nyelv tagadó jellegű szóval fejezné ki ezt a gondolatot. Az asszony: Tehát nem lehetséges ? A férfi: (zavarban) Elvben. Az asszony: És a gyakorlatban ? Á férfi: Próbálja meg. Én e nemben olyat fogok produkálni, amire nincs példa visszamenőleg, egészen Anthes Györgyig, aki a Toscában inkább halálra kinoztatja magát, mintsem hogy valljon. És a hóhér csiptetői alatt ordít, de hallgat. Az asszony: És . . . (Kérdezni akar valamit.) A férfi: Ne is folytassa. Tudom, hogy mit akar kérdezni. Mikor az ember egy asz- szonyt végleg meggyőzött valamivől, akkor az asszony még azt kérdezi: „és... ha ez vagy az történik, akkor is úgy lesz ?“ Igenis úgy lesz, akármi történik. Az asszony: Tökéletesnek tartja ön magát diszkréció dolgában ? A férfi: Igen. Az asszony: Álmában se beszél? A férfi: Nem. Az asszony: Nem iszik? A férfi: Nem. Az asszony: Nincs valami bizalmas gyermekkori barátja? A férfi: Nincs. Minden ruha uj lesz tisztítás és festés által ruhafestő és gőzmosó = gyárában = Szatmár. Lapunk műi száma 6 oldal
