Szamos, 1914. június (46. évfolyam, 124-145. szám)

1914-06-16 / 134. szám

XLVI. ^vfolvam.

Szatmár, 1914.

inimn

134. szám

VS?

'.4., ft. » •;

A

POLITIKAI NAPILAP

Junius

KEDD

R. Feretc

............................................................................

f

Az uj vármegye.

A képviselőház előtt feküszneu a vármegyei közigazgatás államosításáról szóló törvényjavaslatok. Azok után a tájékoztató kijelentések után, amelyeket e reform tartalmáról Sándor János belügyminiszter hetekkel előbb tett, a törvény- javaslatok meglepetést nem keltettek. Arról azonban most már teljes bizonyosságot szerezhetnek a reformnak barátai is, ellenzői is : a reform se meg nem eszi, se pedig bénává nem teszi a vármegyét és az ön- kormányzatot. A közigazgatás államosítása egyike volt Magyarország legrégibb, legnehezebb problémáinak. Mindenki egyetértett abban, hogy amit külföldön minden tartózkodás nélkül, a haladás szavát követve, megcsinálhattak, ahhoz Magyarországon nagyon óvatosan kellett nyúlni, nehogy a közigazgatás átalakulása a vármegyék alkotmányjogi hatáskörét és jelentőségét csorbítsa

Sándor János, akit a vármegyei közigazgatás nevelt a politikai életbe és a belügyminiszterségbe, az operatőr óvatosságával és ügyességével végezte ezt a munkát ; kivette a vármegye testéből, ami a közigazgatás fejlődésének volt az akadálya s meghagyta, életképes ségében megerősítette azt, ami az ön- kormányzatnak vére, lényege.

Alábecsülné ennek az önkormányzatnak jelentőségét, aki a vármegyék legfontosabb jogának azt tartaná, amit most a reform elvesz: a tisztviselőket

választó hatáskört. Tény, hogy a vármegyei közgyűléseken ez ébresztette a legtöbb érdeklődést, e körül hullámzott a legnagyobb izgalom. De ez az érdeklődés és ez az izgalom nem a jognak megbecsülését jelentette, hanem mindig a személyek, pártok, érdekcsoportok, nem ritkán a családok harcát. A kinevezési rendszer egyáltalán nem rejti azt a veszedelmet, hogy az érdem, a rátermettség, a szorgalom kevésbbé fog érvényesülni és az elhaladáshoz jutni, mint eddig. Sőt épp az a körülmény, hogy a vármegyei tisztviselő sorsa nincs egy vármegye szűk keretei közé rekesztve és hogy az előhaladásnak szabad útja van a vármegyei ranglétra határán túl, a közigazgatás központi, legfelsőbb fokaihoz, ez adhat igazi alkalmat a tehetségek érvényesüléséhez, és ez ösztönözhet uj rétegeket arra, hogy a közigazgatási pályára menjenek, ahol mindezek mellett a hat-hat évenként megújuló bizonytalanság nem nyugtalanítja őket. És hogy a kinevezési rendszer mellett nem kell a „mindenkori kormányzat korteseszközeivé“ sülyed- niök: arra bizonyosság a mai pénzügyi, igazságügyi, erdő-, államépitészeti és egyéb kinevezés alapján álló közszolgálat, amelynek embereit igen kis mértékben veszik igénybe a politikai választások.

Ellenben megmarad, sót fejlődik a vármegyéknek azon joga, amellyel komoly esetekben a központi hatalom törvénytelenségeivel kell szembeszállniok.* A kinevezett és a kormánytól függő tisztikarral szemben van a táblabiró, aki teljesen a vármegye többségének

bizalmából viseli tisztét, és akinek indítványára a vármegye valamely sérelmes rendelet ellen föliratot intézhet a kormányhoz, a kormány intézkedései ellen pedig a közigazgatási bírósághoz. E jognak értékét és erejét az állapítja meg, hogy a fölirás a sérelmes rendelet, vagy intézkedés végrehajtását felfüggeszti. Megmarad a vármegyei közgyűlés ellenőrzési joga a kinevezett tisztikarral szemben is, amelynek bármely tagja ellen fegyelmi eljárást tétethet folyamatba és a fegyelmi eljárásban első fokon a vármegye közigazgatási bizottsága ítél, amelyben a választott tagok az eddiginél nagyobb számban fognak helyet foglalni.

Nagyszabású, Magyarország egész közéletére kiható újítást tartalmaz ez a reform. A laza, sok tekintetben kedélyes, a fegyelemnek, az ellenórizésnek és főként a tisztviselők megelégedetlen- ségének sok tekintetben híjával levő rendszer helyett olyan közigazgatást van hivatva teremteni, amely megszünteti a panaszt a közönségben és az elégedetlenséget a tisztviselőkben. Ilyen komoly, mélyre szántó törvényhozási reformmal szemben kicsinyes ellenvetés az, hogy a kormány a nyári szünidőt akarja vele megrövidíteni. Kormánypárttól és ellenzéktől egyformán elvárható, hogy ilyen nagy reform tárgyalásától ne tartsa vissza a nyári meleg, hogy az ilyennek megteremtése, alapos megvitatása kedvéért mondjon le nehány hétre a nyári üdülés kellemességéről, sőt — az amerikai kirándulás élvezeteiről is.

Ma serezünk.

Irta: STEUER SIMON.

Tempich, a női szabó sétálni hivta a feleségét:

— Emma, gyere a Népkertbe.

Forró nyári vasárnap délután volt és a vézna, mindig egyhelyben ülő iparos kivágyott a szabad levegőre.

Fel akarta költeni a gyerekeket is, mert azt gondolta, hogy azok nélkül nem illik a zöldbe menni.

Az asszony még nem végzett az ebéd utáni mosogatással, kedvetlen volt és elégedetlen a sorsával. Tempich boldog életet Ígért neki, cselédet, két szobát, vorzimmert, üzletet a Rózsa-téren, de mindebből nem lett semmi.

Esküvő után is megmaradt segédnek és bárha szaporán járt a tü a kezében, mégsem ment semmire. Dráma cigarettet szívott és hetes dohányt, melytől tajték-sárgára színesedtek az ujjai. Tempich kivette a szekrényből az ünneplő ruháját, egy kék öltönyt, egy vasalt inget, a fűzős cipőjét, azután megállóit az asszony előtt és rászólt:

— Igyekezz Emma, ma sétálni megyünk.

Tempichné rá se nézett az urára, nagyon fontosnak találta a dolgát s csak úgy félvállról szólott vissza:

— Én nem megyek.

— Miért — kérdezte a férj.

— Csak.

A szabó azt hitte, hogy a felesége tréfál. Serényen hozzáfogott a cipőpuccolás- hoz, mosdóvizet készített be, azután felköl- tötte a nagyobbik fiút:

— Eridj, hozzál négy szivart tizenkettőért és egy pakli gyufát egyért.

Tempichné elkészült a dolgával. De ahelyett, hogy hozzáfogott volna az átöltöz- ködéshez, foltozni kezdte a kislánya harisnyáit.

Ekközben a szabó kitakarította a cipőjét és jókedvvel gondolt az elhatározott szórakozásra :

— Ma serezünk asszony, ma igen. Öltözz hát szaporán.

Tempichné megvetőleg nézett az urára. Mindjobban megérlelődött benne az elhatározás, hogy ma összevesz az urával, ma leszámol vele. Ha goromba lesz — ott hagyja. Kimenekül a nyomorúságból, az egy szobakonyhából. Ma, ma fellázad a gyámoltalan szabó ellen, aki oly régóta várta azt a napot, amelyen kisétálhat a Népkertbe.

Megjött a kisfiú is a jövedékkel, de az asszony még mindig nem készülődött. Tempich türelmetlenkedni kezdett:

— Na, gyerünk, gyerünk, mert mindjárt este lesz — szólott a feleségének.

— Én nem megyek, már mondtam, hogy nem megyek — válaszolt az asszony.

— Aztán miért, nem mondanád meg, faggatta a férje.

— Azért, mert egy hétig nem lenne mit enni utána, mert nem keresel, pipogya vagy.

— Ne bolondozz Emma — vágott közbe Tempich.

Minden ruha uj lesz tisztítás és festés által

Hájtájer Pál

ruhafestő és gőzmosó = gyárában —

Szatmár.

Lapunk mai száma 6 oldal