Szamos, 1914. május (46. évfolyam, 99-123. szám)
1914-05-07 / 103. szám
XLV1. évfolvam. Szatmár, 1914. 108. szám. Az Omke ünnepelt. (I) Ezelőtt ötven esztendővel egy sovány gebehuzta kordó volt a magyar kereskedelem. Ma miniszterek, államtitkárok, politikai és társadalmi notabilitások hallgatják végig az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülésnek tiz éves fenállása alkalmából rendezett díszközgyűléséi. Egy kissé elfogódik az ember, ha végigtekint azon a hosszú, göröngyös utón, amelyen a hajdan lenézett és megvetett kereskedelem mai magaslatára felvergődött és csudálkozással veszi tudomásul, hogy ennek a társadalmi rendnek érdekellentétben álló egyeseit is sikerült az időnek szervezetbe tömöríteni. A kollektivitás előnyei egybeterelték a konkurrenseket. A szervezettség hasznának felismerése egyet jelent a szervezet erejének megismerésével, miért is nem csupán a magyar kereskedelmi élet középpontjában, de annak vidéki expozitu- ráiban is megtörtént a tömörülés. Az Omkénak Szatmáron is van fiókja. A fiók nem végez valami produktiv munkát; de van és végső esetben menedékül szolgál mindazoknak, akiket a hatóságok, más céhbeliek és egyesek kereskedelmi érdekeikben sérteni mernének. Magyarországon pár évtizeddel ezelőtt utolsót jelentett kereskedni. Ma ez az utolsó hivatás felvergődött arra a magaslatra, amelyről a régi német han- zák országoknak és eseményeknek diktálták. A kordóból clearing lett, tröszt, kartel, ring és Omke. A vándorló, faluról- • falura hurcolkodó zsidó uzsorásból nagy és hatalmas fogyasztót zsákmányoló, központi szervezettel rendelkező kapitalista hatalom. Nagy munkába került, mig a századok áramlásaitól lemaradt magyar kereskedelem erre a magaslatra felvergődni tudott és ha meg akarja továbbra is boldog diktátori hatalmát tartani, ha az Omkénak igazán szivén fekszik a kereskedő osztály sorsa és élete, ne csak azok ellen forduljon ezentúl, akik ez osztállyal szembe helyezkedni merészkednek, i hanem főképpen azok ellen a tagtársak ■■■■■■■■■■■»«■■■■■■■■■■■■■Ma«»* ellen, akik ez osztály produktivitásába és tisztességébe vetett hitünktől fosztanak meg bennünket önös érdekeik kedvéért. A kordé kereskedelem erkölcseinek is ki kell egyszer már végképpen pusztulni Magyarországról. Baj van a kivándorlókkal. Mit mondanak a falun ? — A Szamos eredeti tudósítása. — Szatmár, május 6. A vármegyéhez megint sok útlevél iránti instancia érkezik és alig egy két heti szünet után megint tömegesen készül Amerikába a szatmármegyei nép. Ma bentjárt nálunk egyik megyebeli jegyző, aki teljesen ismeri a népet s régen figyelemmel kiséri a kivándorlást, amelyről ezeket mondotta: „A kivándorlásnak indító okát és nagyb ni elterjedtségét, én elsősorban a magyar nép vagyonosodási vágyának tudom be és természetesen e vágy a föld- éhségben nyilvánul meg legjobban. Természetes, hogy ez olyaD indító ok, amely ellen védekezni lehetetlen. Azt a magas ipari, gyári, vagy mezőgazdasági' munkabéreket, amelyeket Amerika nyújt munkásainak, itthon megadni, azt hiszem, Május 7 CSÜTÖRTÖK Szaniszló Ä császárkabát. Irta: Karácsony lencel. — A SzRmos eredeti tárcája. — Fräenkel Fáni kisasszony arról volt nevezetes, hogy kis szatócsüzlete volt az iskolához közel s a diákság tőle szerezte be a szükséges dolgokat. Volt abban a boltban minden, ami csak diáknak való. S már csas: azért is jó volt, mert nemcsak venni, de eladni is lehetett benne. A Fáni apja ugyanis ,ócskás“ volt s szívesen vásárolta össze a diákoktól a vi seltes ruhát, azonban nem utasítói ta vissza az újat sem, ha az alku rá nézve kedvező volt. Jeles ember volt őkegyelme. Tudta, hogy a jobbfajta ruhát csak pénzbrizis idején viszi hozzá a pasas, nem is kereske dett ő ezekkel, hanem bevárta, mig a kliensnek pénze kerül, akkor aztán rendesen kétszer annyiért adta vissza, mint amennyit ő adott érte. A számoltatástól való féltében szegény diák bizony szívesen fizette azt is Ezért a 100 percentes kamatért egy szer csaknem bajba került. Az igazgató valahogy megneszelte a dolgot és magához hivatta, zordonan adta tudtára, hogy feljelenti uzsora miatt. A zsidó kórt, könyörgött, hogy igy, hogy úgy, ne tegye, inkább két hétig ingyen ad az interná'usba petróleumot. Az ajánlatot ugyan nem fogadta el az igazgató, hanem hallgatást Ígért az esetben, ha a diákoktól többó ruhát nem vesz. Ijedtében mindent fogadott az izraelita. Persze, hogy a fogadalom csak az internátusig terjedt, mert mikor odaért, a kapuban ácsorgó tanulóktól már tudakolta, hogy kinek van valami eladó ruhaféléje ? Természetes, hogy mindig volt valakinek. A ,elentkezők portékáját megnézegette, leőcsárolta, azután megkötötte az egyezséget. Ez annál könnyebb volt, mivei a diák, ha pénzre van szüksége, nem nagyon nézi valaminek as értékét, különösen, ha a szóban forgó tárgy nélkülözhető. Két rendbeli ruhája meg mindegyiknek akad s miután csak egyet vesz egy szerre magára, az egyik — nélkülözhető. Egyik tanulótársunknab, Scháder Pistának azelőtt egy héttel küldtek hazulról egy öltönyt császárkabáttal. Neki kellett. Az énekkarnak karmestere volt, nyilvános szerepléskor ő dirigált, tehát s ükség volt rá Ő is szóba állott Fräenkellel s addig tanácskoztak, hogy odaadta 10 koronáért. Az ócskás megírta a nyugtató cédulákat, azután azt mondva, hogy mindjárt küldi a fiát a pénzzel együtt a ruhákért — eltávozott. Neki estünk Schádernek: — Te őrült 1 Hogy adhattad oda 10 koronáért? Megbolondultál? — Nem ón — mondta nyugodtan — nem bolondultam, de nem adott többet érte, ez a disznó Szarvas“ meg azt mondta, hogy ha két nap . alatt ki nem fizetem a tartozásomat, feljelent az igazgatónak. Ez a Szarvas korcsmáros volt, ki néha és némelyeknek hitelezni is szokott. — De hát félig meddig igazsága is van — folytatta — közel félesztendeje tartozom neki. Egyszóval kiakarom fizetni. Erre a felvilágosításra aztán elhallgattunk. Hasonló helyzetben mindnyájan úgy cselekedtünk volna. Közben megérkezett a Fräenkel fiú. Becsületes nevét sohasem sikerült megtudnunk, de nem is igen érdekelt bennünket. Úgyis volt köztünk forgandóban vagy három neve. Legszívesebben a „sziámi király“ nak hívtuk. Nem tudom, ezt a nevet ki ragasztotta rá és miért, mert elég európaiasan öltözködött, szombaton kürtőkalappal jelent meg a korzón — de mi már mások után hívtuk ennek. Szóval a sziámi király kifizette s öszMinden ruha uj lesz LJáiiáior Dál ru^a^estő és gázmosó Q’Tofmár tisztítás és festés által MOjlClJwl iQ\ = gyárában = *
