Szamos, 1914. április (46. évfolyam, 74-98. szám)
1914-04-30 / 98. szám
» « XLVI. évfolvam. Szatmár, 1914. 98. szám. ■ a wie a «aas b»**:* POLITIKAI NAPiLAP —W ................ »n»»«inmnma«.«nm;;»- * m m n m « * « « * n ti« mit««4 Ä kismajfeéngiak ítélete körül — Levél a szerkesztőhöz. — Szatmár, ápr. 29. Török Miklós volt ügyvéd s nyug. törvényszéki biró a mai napon az alábbi levelet intézte lapunk szerkesztőjéhez : A „Szamos“ mai számában „A kismajtényi porfelleg“ cim alatt megjelent vezércikk a kis- majtényiak bünperében hozott bírói Ítéletet vé- vén kritika alá, azt oly színben tünteti fel, melyet szó nélkül hagyni már csak azért sem lehet, mivel meg vagyok győződve, hogy ezen lap olvasó közönségének nagy többsége a cikk Írójától eltérő más nézeten van ebben a kérdésben. Először is abban egyetértek cikkíróval, hogy a nemzetiségi kérdést a a kultúra fejlesztésének eszközével kell megoldani. Félre téve minden erőszakot. De hát, melyik törvényünkben, intézményünkben, vagy kormányi rendeletben lehet ennek ellenkezőjét, vagyis azt az intenciót felfedezni, mintha itt más ajkúak nyelve, vallása nem tartatnék tiszteletben? Avagy honnan veszi cikkíró azt az érvelését, hogy itt számba vehető helyeken, hivatalos téren, avagy az intelligenciában az emberek zöme erőszakosan magyarosítani akarók táborához tartozik Nem hiszem, hogy Szatmár városában és vidékén öt valóságos intelligens ember akadna, ki az erőszakos magyarosítás hívének vallaná magát. Nem gondolta meg cikkíró, hogy cikkével a nemzetiségi agitátoroknak a magyarság rovására milyen fegyvert szolgáltat, amikor az ítéletet is úgy állítja oda, mintha az a soviniszták malmára hajtaná a vizet s ezzel mintegy gyanút támaszt a bírói részrehajlatlanság iránt. Talán csak nem akarhatta cikkíró azt, hogy csupán azért, mivel a vádlottak a román nemzetiséghez tartoznak, az ő kedvükért a bíróság kivételt tegyen s a bebizonyult bűncselekmények vádja és következményeinek terhe alól őket felmentse. Vagy talán a kiszabott büntetés nagysága miatt tartja cikkíró az Ítéletet fájdalmasnak ? Mint jogász ember tudhatja, hogy tömegnek, vagyis egy egész egyházközségnek felbujtása nem olyan enyhe beszámítás alá ősik, mintha csak egyes emberek bujtatnak fel és követik el a hatóság elleni erőszak bűncselekményét. Különben ezen Ítélet miatt érzett fájdalmat a jelenlegi politikai helyzet sem indokolhatja, mivel olyan helyzetet a politikai életben nem ismerek, mely a nemzetiségekkel való jó egyetértésre törekvésen s a múltban elkövetett esetleges kisebb hibák megorvoslásán felül még azt is tendálná, hogy a nemzetiségek csoportokban vagy a nélkül büntetlenül követhessenek el olyan cselekményeket, amelyekért a tisztán magyar nyelvet beszélő magyarságot kivétel nélkül a fennálló törvények szerint büntetés alá vonják. Április CSÜTÖRTÖK Szién. Kát. Csak ennyit és nem többet kívánok az említett cikkre megjegyezni és a szerkesztése alatti lapban közzététetni. Török Miklós, volt ügyvéd s nyug. tvszéki bírói■“*' ❖ ' * * A fenti megjegyzésekre cikkíró munkatársunk a következőkben válaszol: Megjegyzésekre érdemesített vezércikkemben sehol sem állítottam, hogy a szatmári törvényszéknek a kismajtényiak bünpörében Ítélkező tanácsa elfogultan ítélt volna. Mondottam annyit, hogy az ítélet kegyetlenül fájdalmas, mert hatásában (és itt a hangsúly) a sovinis- ták felfogását erősiti. A bírói ítélet szent. Ahhoz hozzányúlni, azt kritizálni nem csak jogtalanság, de konfidencia is egyszersmind. A kérdéses vezetőcikk félreérthetetlen szavakkal éppen ezért különösen hangsúlyozza, hogy kétsógenkivüli, miszerint a bíróság ebben a „bagatell bűnügyben“ pártatlanul ítélt De kétségenkivüli viszont az is, hogy az Ítélet hatása lazítani fogja azt a baráti kapcsot, amely végre valahára a magyarság és nemzetiségek között megteremtődött. Az elítéltek mártirságukban tetszelegnek majd és a mártirság titkosan szép, de nyilvánosan fájdalmasnak feltüntetett sorsáért újból duzzogok és renitensek lesznek a nemzetiségiek. Ennyiben irányult az Ítélet éle, persze közvetve, „a nemzetiségi kérdés sima és zavartalan megoldása ellen.“ Sőt a kiszabott büntetés nem is olyan súlyos. A bünteíőtörvénykönyv öt H. Balfa Mariska. Irta : Téglás Ödön. Az első színházi est képét hiába kutatjuk emlékezetünkben. Az első est reliefjét elmosta az idő' s a kisvárosi redout tizennyolc óv előtti vándorkomédiás csapatából csak néhány név jut eszünkbe: Ledovszky Mariska, Tóth Elek, Ferenczy Károly, Hídvégi Ernő, akik valamennyien feljutottak a hírnév ormaira s ki Pesten, ki nagyobb vidéki társulatoknál aratja sikerei’. A dévai régi redout viaszgyertyás, ódon miliőjétől, a mai napig, hoss u és nagy az ut. A publikum ízlése is nagyot fordult. A „Mikádó“ és a „San Toy“ melódiáit már nem dalolja senki s a „Görög rabszolga* kedves és naiv mókáit felváltotta a magasabb, raffináltabb színpadi akció. Az idő eljártával sok teátrumban álmodoztunk. A pesti szinházak forró levegőjével kapcsolatban, láttuk a vidéki szi nészólet minden jelentősebb tehetségét Láttunk nagy sikereket és résztvettünk vastapsokban. A sok pap és papnő között mégis-mégis úgy éreztük, hogy a névsor nem egészen teljes. Színpadi bejáróknál, csendes és emlékezetes gesztenyefák alatt, sokszor hallottuk emlegetni ezt a nevet : Balta Mariska. — „Látta Bállá Mariskát ? — Nem. — Nézze meg okvetlenül“, — mondották fásult emberek, vén színházi rókák, akik nehezen tudnak lelkesülni. * Egy kora tavaszi esteien, hogy meg érkeztünk a városba, első utunk a sz;n házba vezetet. Atóta löbbször lát'uk Bállá Mariskát és rezLnállan vettük tudomása', hogy elhagyj > a szatmári színpadot. Balia M riska a legnagyobb prima donnák közül való. Vidéki színpadokon sohasem, a pesti színházi iámpák fényében csak ritkán találkozunk ilyen kivételes tehetséggel. A régi, hires, népszínházi triászra : Hegyi Aranka, Küry Klára és Pálmay Ilka felejthoden együttesére nagyképűség volna Bállá Mariskával párhuzamosan gondolni. Bállá Mariska más vérből nőtt s az ő talentuma egészen más vágányokon halad. Az ő miliője, nem a népszínművek ős régies, félig naiv operettek levegőjéből fakad. Bállá szerepeiben már több a raffi- neria, a drámai hatásokkal váltakozó lira (Éva), a magasabb órzelmesség és emelkedett komikum. A mai operett-figurák próbára teszik nemcsak a soubretti képességeket, hanem az ábrázolási erőt is. És éppen ez az a pont, amelynél Bállá Mariska messze, magasra felsugárzik az átlag primadonnák között. Bállá Mariska nem játszik, hanem ábrázol. Az ő hangjai a szív loam dyóről jönnek. Nem karikatúrát ad, vagy felületes képet, Bállá Mariska alakításai mögött mindig ott van az ember, a hússal, vérrel, ösztönökkel, idegekkel, titkos áramokkal átfűtött ember, akinek a száján a saját érzései bugyborékolnak. Minden szavával, minden mozduíVimüen rúna uj lesz tisztítás és festés által Hájtájer Pál ruiiaiestÖ es gőzmoső = gyárában = Szatmár. Lapunk mai száma 8 oldal
