Szamos, 1914. április (46. évfolyam, 74-98. szám)
1914-04-23 / 92. szám
XLVI. évfolyam. NNMmnHMI Szatmár, 1914. 92. szám. A <H POLITIKAI NAPILAP ISIM18* Közgyűlés után. Irta: Dr. Lénárd István. Két napig tartó közgyűlésünk után, j nem szabad megengednünk magunknak azt a luxust, hogy egyszerűen napirendre térjünk az ott történt dolgok felett .. . Amennyiben úgy is fait accomp- lirozott dolgokkal állunk szemben, illetve Istennek hála bevégzett tények után vagyunk: maguk a legközvetlenebbül érdekelt felek se vehetik rossz néven, ha a közgyűlésen történt dolgok egyikét-másikát a becsületes közérdek szempontjából tárgyilagos kritikában részesítjük. A közgyűlési tárgysorozatnak három kiemelkedő momentuma volt. Az egyik a tisztviselői pótlék-kérdésének, illetve rangosztályba való sorozásának végleges elintézése s ez által az egész fizetésrendezési kérdésnek a nyugvó pontra hozása, a másik a kereskedelmi iskola vállalatba adása s a harmadik a Bakó Ignác és társainak a Bákóczi-utcai telküknek a város által eszközlendő megvételére tett ajánlata. A tisztviselők fizetósrendezésének végleges elintézése tévesen hiszik, akik azt állítják, hogy csakis az egyes tisztviselők legsajátosabb magánérdeke. A tisztviselőt jól kell fizetni; a tisztviselőnek becsületes kenyeret kell adni. ha azt akarjuk, hogy a tisztviselő erejének és tudásának a legjavát csakis aköznek szentelje. Emellett arra kellene még a közérdek szempontjából ügyelni, hogy a tisztviselőt önállóvá, függetlenné is tegyük hogy igy a magánérdekek sokszor a paroxismusig történt összekoccanásánál tudjon és a mi fő merjen legalább a város tisztikara a tárgyilagos kritika madártávlatából különösen nagyobb jelentőségű kérdéseket kritika tárgyává tenni. Igazat adok azoknak a férfiaknak, akik azt tartják, hogy a tisztikar s különösen annak közgyűlési tagjai s főleg maga a tanács, nemcsak arra való, hogy egymást sokszor nem fedő szakértői vélemények után kullogjon. Még szakértői véleményt se kell ott kérni, ahol a szükség nem parancsolja valaminek a megszerzését. Ezt a szükségszerűséget pedig a tanács a maga hatáskörében megállapíthatja. Ehhez azonban egy dolog föltétlenül szükséges. Es ez az, hogy a tanács tagjai s a város főbb tisztviselői óvakodjanak minden úgynevezett „köz- gazdasági“ tevékenységtől. Amig a város egy tanácsosnak nem tudott adni csak 1300 forint fizetést s 200 forint lakbért, addig még érthető volt, ha a törvényhatóság szemet hunyt, sőt maga adott engedélyt ezekre a közgazdasági tevékenységekre. Ma azonban, amikor minden tisztviselőnek becsületes fehér kenyér jut osztályrészül, a város közönsége megkívánhatja, sőt megkövetelheti, hogy a tisztviselői ne űzzenek olyan foglalkozásokat csupa jövedelemgyarapitás céljából, ahol a köztisztviselő lelkiismerete összeütközésbe jöhet a magánember lelkiismeretével. Mert itt és ilyenkor mindig csak a köz szenved. Aki minden áron seftelni akar, az menjen szabad pályára. Ott legalább ha nagy vagyonra tesz szert, ezt nem irigyelheti tőle senki s nem mondhatja vagy súghatja utána bárki is, hogy felhasználta hivatalos hatalmát a maga önző anyagi céljaira még a közérdek megrontásával is. Mert ezt mondják és ezt súgják — még ha nincs is igy. Viszont — ha a mindenképpen vállalkozni vágyó tisztviselők — a szabadpályán plüre esnek — legalább csak maguknak esnek plüre s nem discre- ditálnak bizonyos fokig egy egész tisztviselői státust, egy egész tisztikart. Azért szerintem a városi tisztviselők fizetésrendezése csak akkor lesz a köz érdekében is egy befejezett egész, ha a mellékfoglalkozások lehetősége taxativák közé szorittatik s ezek a taxa- tivák a polgármester és va törvényhatóság által kérlelhetetlen szigorúsággal ellenőriztetnek. II. És most rátérek a kereskedelmi iskola építésének a vállalatba adására. Mi történt itt ? Egy idegen vállalkozó 20 ezer koronával adott be olcsóbb ajánlatot az iskola felépítésére, mint a CSÜTÖRTÖK Béla Á Társadalomtudományi Társaság programmja. Előadta a Társaság szatmári fiókjának alakuló gyűlésén: Dr. Gutman Lajos. (Folytatás és vége.) De elévülhetetlen érdeme a Társaságnak, hogy programmjának másik részét — a tudományos megismerések kon zekvenciájának levonását — sem tévesztette el soha szem elől, hogy a Társaság tagjai gyűjtötték egybe a választójogért vívott küzdelem egész tudományos fegyvertárát, ők mutattak rá a nagybirtok és a közigazgatás csődjére, a szekularizáció, 8 progresszív adó és a parasztkérdés megoldásának szükségességére, ők vizsgálták először a nemzeüsógi kérdést soven szólamok nélkül, tudományos felkészültséggel; bár mindezeket a hivatalos tudomány a tudományossággal össze nem férőknek tartja. A Társaság védelméért engedjék meg, hogy a középkorból hozzak fel egy példát. A középkort rendszerint a barbárság és sötétség korszakának szokták nevezni. Azonban, hölgyeim és uraim, a párisi egyetem 1412. februárjában, bár a pénzügyek vitelére ó-i ellenőrzésére semmiféle megbízást sem vob, felirattal fordul VI, Károly francia királyhoz a királyság közjava érdekében. Ebben a feliratban a pénzügyigazgatást, de azon túl az ország egyéb igazgatási ágait is a legélesebben bírálja és legkeményebben elitéli. A párisi egyetem eme Rámonstrance-ában sokkal rne észebb kifejezésekkel és követelésekkel találkozunk, mint aminők a mi képviselő házunkból kitellettek. A Rémonstrance elmondja, milyen súlyos a szegény ember helyzete és ennek megszüntetésére aján'ja, hogy a gazdagokra vessenek ki adót, m»jd utal arra, hogy felterjesztése hiányos, mert hiszen több nap alatt sem lehetne a botrányos kormányzás minden hibáját felsorolni. Az egyetemnek ehhez a dörgedelmes felterjesztéshez, saját állítása szerint, a tudomány adja meg a jogot, amelyről mindenki tudja, hogy teljesen önzetlen, amely ne n törekszik állások után, sem anyagi haszon után, amelynek csak az igazság keresésével kell törődnie, de, amelynek, ha alkalom kínálkozik rá, frl kell emelnie a szavát. (F. Lassalle : A munkások és a tudomány.) Ez 1412 ben történt, ma azonban valahányszor tudományos megismerésből folyó, társadalmi kötelességeink teljesítésére vállalkozunk, a tudomány komolyságára hivatkoznak velünk szemben. A komolyságra való hivatkozás azonban nem egyéb, mint egy hazug előítélet. Gondoljunk c;ak például a gyermekvédelemre. Nagynevű tudósok bármennyi idejüket elfecsérelhetik, főhercegi és grófi védnökség alatt álló egyesületeid! játékra ; ez nem fog tudósi mivoltukból semmit Minden ruha uj lesz tisztítás és festés által Hájtájer Pái ruhafestö és gőzmosó = gyárában = Szatmár. asm Lapunk mai száma 6 oldal.
