Szamos, 1914. január (46. évfolyam, 1-25. szám)

1914-01-29 / 23. szám

I

v ■■

2. oldal

SZAMOS

! 1914. január 29 23. szám.

Meg kell még említenem, hogy az a félelem, hogy a kinevezési rendszer az autonómia megsemmisítésére vezet, teljesen alaptalan. Az önkormányzatba tagoló társadalom és a központi kormányzat közötti válaszfal a népképviseleti parlament s az annak többségéből kinevezett felelős miniszteri kormányzati rendszer megteremtésével már is leomlott s a közig, tisztviselő ma is állami feladatot végez a központi kormányzat felügyelete, ellenőrzése és fegyelmi hatósága mellett s állami hivatalnokokkal s igy a kinevezési rendszer csak a ma már tarthatatlan formát idomítja hozzá a lényeghez.

A tisztviselőknek az önkormányzatra vonatkozó jelentősége ott van, hogy az önkormányzat keretébe tagozott társadalom ügyének intézésére hivatott közeg ne legyen ezen társadalommal ellentétes irányú, gondolkozásu és tevékenységű, hanem simuljon hozzá, mint törekvéseinek istápolója, sérelmének or- vosolója. Ha a közig, tisztviselő igy végzi teendőjét, teljesen mellékes, hogy választás vagy kinevezés mellett foglalta e el állását.

Az a tisztviselő pedig, aki bele van illesztve a társadalomba s azzal együtt kell működnie, aki társas életét abban a társadalomban éli, aki családi és baráti kapcsokkal van ahoz hozzá fűzve — kinevezés mellett is csak olyan szerves alkatrésze lesz annak a társadalomnak, mint eddig s igy a kérdés csak ott fordul meg, hogy idegen, annak a társadalomnak gondolat- és érzésvilágát nem ismerő és méltányolni nem tudó egyének a közigazgatásnál jövőben se alkalmaztassanak. De akár következik be az államosítás, akár marad meg a választási rendszer, esetleg az életfogytiglani választással helyesbítve, hivatása megfelelő teljesítése fontos és sürgős reformokat igényel.

Oly nagy mező ez és oly sok kérdést ölel fel, hogy részletes kifejtése túl haladná egy ilyen dissertatió kere- i teit s igy csupán általánosságban utalok egyes kérdésekre, melyek kialakulata mindazok gondolatvilágában, akik a közigazgatással foglalkoznak.

rint, amiijek azt nban csak felét kel elhinni. A másik fele a felizgatott fantázia szüleménye. Egyik öregebb Nimród, ki szeretné, ha fiatalnak tar'anák, — állandó évelődósnek van fciteve. Esküszik menyre- földre, hogy három fülest terített le az első hajtásban, de a hajtők csak keltövei számoltak be, a harmadik ott maradt a hó ala t Sebaj! Majd megmutatja ő, hogy a többi hajtásban is kifogástatanul fog lőni. Mert, hat az óvek súlyától, nem hagyja magát megrogygyantatni. Ál otta is szavát: hét nyutat mondott be a beszá molásnál, miből azonban Jóska, a fiatal, daliás szatmári fiskális egyet leéiveit s igy győzelme hatban állapíttatott meg.

Élőié, további A köd mintha ritkulni kezdene : már ölvén lépésnyire be lehet látni a mezőt. A csillogó, gyémántos téri tőn bátortalan, lézengő árnyak tűnnek föl: kapargáló varjak Újra fölbug a „hahó*. Megrebben a varjú sereg s utána valósággal özönlik a nyúl. Micsoda riadalom 1 Egymás hátán bukfenceznek. Olyik meg- meg áll s paklizni kezd, majd beássa magát a hóba.

A jegyzőkre nézve lentebb elmondottakhoz még csak annyit fűzök, hogy a mezőrendőri ügyek analógiájára más ügyek első fokú hatóságává is a községi elöljáróságot kellene tenni és pedig azon ügyeknek, melyekről közvetlen tapasztalást szerezhet s melyek a községi élet belső rendjével állanak összeköttetésben pl. verekedés, rószegeskedós, csendháboritás, egészségi kihágások stb. Igaz, hogy ezzel megszaporodna a jegyzők munkája, de könnyíteni lehetne rajta más irányban és pedig az adóügyek kezelésének elvételével, amelyet külön e célra beállított s közvetlen a pénzügyigazgatóság ellenőrzése alá tartozó egyénnek kellene végeznie.

(Folyt, köv)

A talmud-iskolák.

Városunk elemi népiskoláit sok izr. vallásu tanuló látogatja ; különösen a Halász Ferenc utcai ó< a Rákóczi-utcai áll. i kólákban vannak túlnyomóan izraelita bitü gyermekek. Miután városunk elemi népiskoláinak államosításával az izraelita felekezetű iskolák megszűntek, az izr. vallásu tanulóknak is az állami iskolákban van a helyük. Ez eddig rendjén is volna. Hanem van itt egy nagy baj, melyet ehelyütt nyilvánosan óhajtanék pertrak- tálni.

Nyilvánvaló dolog, hogy az áll. elemi népiskoláinkban járó izr. vallá u tanulók nagyszázalékar a tál műd iskolákban, töltik majdnem minden szab d percüket És ne b gy valaki azt gondolja, hogy ezek a szerencsétlen gyermekek a lalmud isko Iákban évé-; ivással, játékkal, .-zórakozás- sal, szellemi felf isülóssei foglalkoznak, mintahogy tulajdonképpen kellene tölten id jüket, hanem éppen megfordítva, ezen szabadidejüket a legnehezebb héber nyelv vei, hittani és vallásbeli dolgok tanulásá val töltik el. Nem is volna a dologhoz semmi kezünk, mert elvégre is szab d, alkotmányos országban élünk, ahol mindenkinek vaüásgyakoriasát, hitbóli életét, al kotmányos törvények biztosítják, de meg ha nem biztosítanák is, nem tör döm senki bitbéii meggyőződésével es azt nem is aka.om érinteni.

Az inban mint tanító ember szomorú tapasztalatokra tettem szert ezen tanuló gyermekek rendes iskolai erkölcsi magavi- sele e, de külön lsen t nulásbeli előmene tele és egészségügy ' folytonos megfigyelésénél ; ezen szorno u tapasztalatok kész

Hiába 1 Kerlelbete lenül és feltartóztathatatlanul jön, nyomul előre az ijesztő, fekete vonal: a hajtósereg. Nincs menek vés; behunyt szemmel, hátraszegzett fülekkel rohan a puskacső elé. Ki szalad a halál elől, az a sajat árnyékától menek- szik.

Már délután van. A eikon feketül az árnyék; a sápadt nap kezd elmerülni a távul ibolyaszin árnyékába s estében piros lobogót tűz a nyugati ógie. Vége is lenne a vadászatnak, ha hírül nem hoznak, hogy a szamo parti füzesben egy vörös zsivány húzódott meg. Ez már beszéd 1 Ha a sok ártatlan füleinek nem volt kegyelem, hogyan lehessen megkegyelmezni a vörös bundás csirkefogónak. Nosza, ki kell verni! Uj élet száll az elernyedt tagokba : Róka lesz a hajtásban I Nagy szó. Mintha villanyos szikra járna át tagjainkat. Egy pillanat alatt végig szalad a hír a fegyveres vonalon Jó lesz postát tenni az egyik csőbe.

Bug is a nagy hahózás. Hátha, hátha ? Még az öregek dereka is kiegyenesedik.

tetnek e sorok Írására s a nyilvánosság figyelmének felhívására.

Többször megfigyeltem, hogy növendékeim közül feltűnően sokan úgy a téli mint a ny íri időszakokban reggelenkint állandóan későn jönnek fel az iskolába. Utána néztem a dolognak és arról győződtem meg, hogy ezen állandóan későn feljövő tmulóim egytől egyiiz mind tál - mudisták. Oka a késői feljövetelüknek az, hogy szülőik jókor reggel, már hat órakor először is a talmud iskolába kergetik őket. Ott majdnem nyo'c óráig tanítja őket a héber-oktató. Onnan már teljesen szellemileg kifáradva rohannak haza reggelizni; otthon eszeveszett gyorsasággal esznek, amit esznek, akinek van mit. meg akit várnak reggelivel. Hazulról rohannak az iskolába. Az egyik a nagy sietségben otthon felejti ezt a könyvet, a másik azt a taneszközt; ki visszatér utáona, ki anól kül jön iskolába. Te mészetesen, a pontos időt mind lekóíi. Az egyik nyolc óra után öt perccel, a másik tízzel, a harmadik tizenöttel sorjázik nz előadásra. Itt kezdődik aztán a tűrhetetlen állapot. A tanítás első órája a folytonos késői jövetelekkel minduntalan félbeszakad, a tanító újból és újból kezdi a magyarázatát, tanítását. Az első óra az egymásután bekövetkező félbeszakítások után arra a napra úgyszólván majdnem teljesen elveszett. De a gyermekre nézve is kellemetlen a késői feljőve el ; először azért, meri fel a büntetéstől — bár ezért a gyermeket büntetni nem lehet, mert késésének nem ő az oka — másodszor ő reá nézve is elveszett az első óra, mert most már nemcsak széllé mileg fáradt, hanem testileg is.

De a többi órákat sem fordíthatja kellően a maga hasznába.

Tapasztalatból mdom, hogy az ily gyermekek figyelme nem ki ártó, órák alatt bágyadt és az előadott dolgokból vajmi keveset jegyzett meg magának. Ha mégis tanulni akar valamit, figyelő képes segét meg kell erőltetnie, mig a többi gyermek friss, eleven és fogékony. A tanítás után ismét a talmud-i kólába sietnek a gyermekek, hol a vallás és a hit iránt bennök megrögzitett fanatizmus este 7—8 óráig köti le még arról a napról megmaradt szellemi képessegüket. Ä sok tanú lástól késő estere elfáradva kerül haza az agyonkinzott gy rmek. Mi sem természetesebb mint az, hogy az ily gyermek sok szór vacsora nélkül is pihenni kiván és azonnal le'eksik, igy természetesen nem is készülhet el a rendes iskolában feladott s kapott leckével Nap nap után állan dóao készületlenül jönnek fel az iskolába, aminek aztán az a szomorú követkéz mónye, hogy sem az iskolában, sem ottCsalódás. A csirkefogó átsétált a Szamos jegén a túlsó partra s onnan integet magasra tartott zászlójával felénk. Csak egy pár buta nyúl rohan ismét a veszedelmébe.

Alkonyaira hajlik. Csengős szánok jelennek meg a látóhatáron. Hazafelé ! Vár a meleg szoba, a pompás ebéd és a meleg, baráti szeretet. Van részünk mindháromból bőven. Röpköd az éle, csengnek a poharak, a telt szív kiömlik, az ajk beszedés lesz. Az öreggel megint évednek, ki azt állítja, hogy az emberi eletnek bárom édessége van: az anyatej, a bor és a szerelem Igaz, hogy kettőből már jóreszt kifogyott, de annál inkább ól a harmadikkal, a házigazda kitűnő vörös bo ával, mely egymagában fölór a másik két édes séggel.

A fiatalok tükröt tartanak eléje, hogy lássa meg magát abban teljes valóságban. S a filozofálásra haj ó öreg azt gondolja magaban: bolondság lenne a tükröt széttörni, amiért majom arcot mutat; a tükör széttört darabjai annál több majmot mutatnának.

\