Szamos, 1914. január (46. évfolyam, 1-25. szám)

1914-01-29 / 23. szám

ü szatmári gelíljó ggernjekei, JANUÁR Sial. Per. (AO) Az állam és a vallás szat­mári összecsapásának kérdéséhez hozzá­nyúlni felette keztyüs kézzel szabad csupán. Aki a szatmári getthó fiatalságának hitbéli túl­kapásai ellen a „Sza- I mos“ mai számában felszólalt, dicsérendő óva­tossággal, intelligens kí­mélettel cselekedett. A magunk részéről is hozzájárulunk cikkéhez vétóink leg- hangosabbikával. Magunk is felemeljük tiltakozó sza­vunkat az ellen, hogy a szatmári getthó apró csemetéi a talmudi tudományokat tanító iskola belátástalansága követkéz tében kénytelenek legyenek elhanya­golni a világi alapismeretek elsajátitha- tásának iskoláját, tiltakozunk az ellen, hogy a szatmári getthó fiatalsága játékos, gondtalan, pajzán éveit nyolc-tiz órás szellemi munka rabigájában kényszerül­jön eltölteni, tiltakozunk ellene a felvi­lágosult polgárrá való válás, a modern pedagógia, a jövendő nemzedék egész­sége, az emberi szabadság feltétlensége érdekében és nevében. Az egyenjogúságok hazájában, Ma­gyarországon, szabadon gyakorolhatja mindenki vallását ; de viszont ugyan­ezen ország törvényei között volt egy paragrafus, az 1895. évi XLIII. t.-c. 3-ik pontja, amely szerint : „vallási hite vagy egyházi szabályai senkit sem menthetnek fel törvényen alapuló bár­mely kötelesség teljesítésétől.“ A tankötelezettség pedig mindenkit egyformán kötelező törvény paran­csolta szabály, amely nem csupán az iskolába való beiratás és eljáratás, ha­nem az iskolában és az iskolára való tanulhatás biztosításának kötelezettségét is abszorbeálja. A getthó gyermekei pedig éppen a chajder, a talmudi iskola könyörtelen és lehetetlen tananyaga és tanítási ideje miatt nem tudhatnak fenti köteles-'égük­nek eleget tenni. Az analfabéták hazájában az ilyes­mit szó nélkül hagyni lehetetlen. Pró­bálja meg az illetékes hatóság szép szóval, ha nem megy, úgy az erősza­kosabb rendszabályok alkalmazásával az anomáliát megszüntetni, mert hogy jó zsidók legyenek a szatmári getthó gyér mekei, ez csak a szatmári getthó célja, de hogy a jövendő Magyarország ne is­merje tovább is a forgalom, a tüleke­dés és az élet analfabétáinak szánalmas seregét, ez az állam eminens érdeke. A paragrafus is velünk együtt vallja : felette eminens érdeke. A honvédelmi miniszter beszéde. — A „'zamos8 fővárosi tudósítójának te- íefonjelentése. — Budapest, jan. 28. A nap eseménye Hazai Samu báró honvédelmi miniszter nagyszabású be­széde, melyben ma a kópviselőházban a véderő fejlesztését indokolta. Igen kellemes hatást keltett, hogy a honvédelmi miniszter nyomatékkai hangsúlyozta, milyen nagy súlyt helyez a hadvezetőség arra, hogy a polgári igazgatási ágak kellően dotáltassanak, ne senyvedjenek el, mert jó igazság­ügy, jó közoktatásügy, jó közigazgatás nélkül a hadsereg sem lehet el. Viszont azonban meggyőző érvek­kel igazolta, hogy a körülöttünk folyó nagy íegyverkezések közepette nem le­hetünk el erős hadsereg nélkül, melyet a megengedett legvégső határig kell fejlesztenünk. Nagy hatást tett a hallgatóságra a honvédelmi miniszternek az az érvelése, hogy hitel szempontjából is fontos az, hogy a külföldi államok meg legyenek győződve, hogy államiságunkat és ha­tárainkat erős hadsereg védi, mert jól védett ország kétségtelenül nagyobb biztonságot nyújt. A minisztert szép be­széde végeztével szinte az egész Ház üdvözölte. Ä közigazgatás reformja. Irta : Péchy Péter, az avasi járás főszolgabírója. XVII. Kérdés, lehetséges lesz-e ilyen el­járás a kinevezési rendszer mellett. Már is hallottam véleményt, hogy az olyan egyéneket mint én, aki előtt nem dogma a íelsőbbség ténye s aki kötelességemnek tartottam eddig meg- felebbezni az olyan felsőbbségi intézke­déseket, amelyek szerintem a közre sérelmesek, kinevezés esetén elleend helyezve az isten háta mögé. Hajtóvadászaf Patóíjázán. Irta : Révai Károly. Belepillantott Móric sógor a kalen­dáriumba s oda bökött ujjaval a január 24-re s fel mordult: — Haj ’6vadászatot tartok, mert kü­lönben kifogyunk az időből! Ideje is volt. A nyulak szerelmi láza naponta emelkedett már egy két fokkal. A kerülők hióbhireket hoztak. Itt is, ott is láttak már párosán sza'adö nyulakat, ami azt jelenti, hogy a vadászati tilalom ve­szedelmesen közeledik. Öregebb nyulak maguk köré gyűjtötték a süldő fiatalságot s felolvasást tartottak a vadásznaptárból, mit is áhítattal hallgatott meg az ifjúság. Még egy hót — s aztán jön a fel szabadulás napja. Azalatt vitte a posta a meghívókat: „Érkezés 24 én, reggel 7 órakor a megyesi állomásra; találkozás Patóházán az ősi kúriában, a terített asztal mellett“. Pontosan bevágott minden Az e'őirt programmtól hajszálnyi eltérés sem mu­tatkozott. Áldott lelkű háziasszony, vendégsze­rető háziu- ölelő karokkal várta a Nimró dókat. Megélénkült a kúria udvara Csengő­bongó szánok, j kedvű hajtők, béresek, cselédség sürgött-forgott mindenfelé, bennt pedig a hosszú, terített asztal mellett ki pirult arcú öregek és sápadt fiatalok töl tögették a barack pálinkát s meghányták vetették a vadászat előrelátható eredmé­nyét. A házi ur nem nagy eredménynyel biztatott. A múlt nyári árviz, a rossz esz­tendő stb., s*b. kevés nyulat hagyott a barázdákban. No, de mi már ismerjük az effélét. Keveset jósolnak, hogy fényesebb­nek Játszódjék az eredmény. Künn erős, vastag köd állott lomhán, mozdulatlanul. Jó szemmel alig lehetett 10 lépésre Iá ni. Baj is nem is! Baj a nyúl­nak, de nem baj a vadásznak. Jó, hogy nincs szél, amitől a cigány is fél. Félmé terei hóban gázolunk a Szinór melleit. Nem is látjuk egymást a vastag ködben. Aki állásba jut, úgy érzi magát, mintha egyedül lenne elhagyatva az északi sár kon, valahol a Ferenc József földön. A tájékozás lehe'edensóg: előttünk egy semmi, hátunk mögött a másik semmi, jobbról balról csak képzeljük, hogy valami, vagy valaki van, de tulajdonképpen ott is • a nagy semmi. Lomha,nehéz köd mindenütt. A hang is nehezen hatol át a sűrű kö­dön, c ak mintegy képzeljük, hogy a haj­lók „hahó“-já! halljuk. Mégis nem lehet képzelődés 1 Tíz lépésnyire a barázdában valami sötét nagy alak áll: egy őz, vagy egy borjú. Dehogy 1 Me.-je'ent az első nyúl, de a köd háromszor akkorának mu­tatja az árva fülest. Durran a fegyver s az első áldozat végig vágódik a havon. Az e ső lövésre egyszerre, mintha csak össze beszóhek volna, sortüz felel. A láthatat­lan vonalon durrannak a fegyverek. A ködben ide oda surranó nagy alakok ci­káznak : a menekülő nyultábor. Nemsokára már egy hosszú, vékony feketeség is ki­bontakozik : kutgémnek nézné az ember, ha el nem kiáltaná magit, hogy „hahó!“ Hórihcrgas hajtő atyafi, ki le-le hajol a hóra s tölszedegeti az áldozatokat. S amint közelebb jön s huzza migi után a ki szenvedett füleseket, egy pirossáv látszik meg a szűz hívón, mintha kalárist hintett volna maga után Lassanként összeverődik a társaság. Van dicsekvés bőviben vadász szokás sze­Jelen számunk 6 oldal

Next

/
Thumbnails
Contents