Szamos, 1913. december (45. évfolyam, 277-299. szám)
1913-12-17 / 289. szám
Negyvenötödik évfolyam. Szatmár, 1913. 289 szám POLITIKAI NAPILAP saws»««« IBHBISS Tisza bécsi sikerei. A magyar delegáció tanácskozásait Bócsben sokkal nagyobb figyelem kiséri, semmint itthon hiszik. E tanácskozásoknak egyetlen momentumát se téveszti szem élői az osztrák közvélemény, amely elismeréssel adózik ugyan azoknak a nivós és magvas beszédeknek, amik a külügyi vita során hangzottak el, de amely egyúttal kárörömmel észleli azt a disszonanciát, amit az ellenzék egyes tagjai pártgyülölségből igyekeztek belevinni ebbe az egyébként igen magas szinvonalu vitába. Az igaz, hogy csodálkozást éppenséggel nem kelt, amikor oppozicionális részről a gyülölség igy ki-kitör. Az osztrákok ismerik a magyar hisióriát, ismerik a magyar temperamentumot ós ha ellenségeink suttyomban örülnek is neki, hogy a magyarok egymásközt miként marakodnak, az osztrák közvélemény egésze bizonyára nem veszi túlságos komolyan egyes ellenzéki urak féktelenkedését és úgynevezett vádaskodásait. Annál egységesebb azonban az egész osztrák közvéleménynek az a csudálata, mellyel gróf Tisza Istvánnak adózik. A miniszterelnök, aki az ő erős egyéniségével és férfias céltudatosságával oly sok bámulóra tud szert tenni, a delegácionális tárgyalások során is egész emberként töltötte be a helyét és egy igazán nagy államférfiura valló viselkedése valósággal elragadta a bécsieket, akik nagyon is tisztában vannak vele, hogy Tisza az ő törhetetlen akaraterejével és a hazafiságnak frázis nélkül való felfogásával mily súlyos válságon segítette át nemcsak Magyarországot, hanem az egész monarchiát. Bécsi jelentések hírül adják, hogy osztrák politikusok nem egyszer hallatják ezt a felkiáltást : — Tisza István kellene nekünk ! Annál csodálatosabb ily körülmények között, amidőn egyes magyar lapok azt akarják elhitetni olvasóikkal, hogy az illetékes bécsi körök már megelégelték és megunták Tisza kormányzatát. Bizonyos, hogy ezek az ellenzéki híresztelések nem egyebek pium desi- deriumnál. Mert a valóság az, hogy soha magyar kormány nem részesült Bécsben nagyobb tiszteletben és elismerésben, mint a Tiszáé és hogy a ko molyán illetékes és mérvadó körök előtt soha magyar kormány nem állott erő sebben, mint gróf Tisza István kabinetje. Az ellenzék tehát csalóka illuzió- Szatmár, dec. 16. Mióta a magyar ellenzék politikai taktikája abban merül ki, hogy többé- kevésbbó alaptalan panamákat igyekszik felderíteni a haza javára — természetesen kizárólag munkapárti panamákat, mere a koalíciós panamák felderítése nem szolgálja a haza érdekeit — azóta minden magyar ellenzéki ember, minden magyar ellenzéki sajtóorgánum szorgalmasan les- kelődik be a munkapárti ablakokon, kulcslyukakon és vigyáz a hazára, nehogy „panama“ essék. Amit az országos ellenzék csinál nagyban, ugyanazt mímeli utána vakbuz gón a vicinális ellenzék. Csak egyet felejtenek el a túlsó oldalon. Azt, hogy a nagyközönség végre is megunja azt a politikai tevékenységet, hogy pártpolitikává avassák a más portája előtt többnyire oknélkül rendezett nagy takarítást és ez a harcmodor egyáltalában nem alkalmas arra, hogy a közhangulatot az ellenzék felé terelje. Még akkor sem — feltéve, de tagadva — ha a panamavádak igazak lennének. Elfelejtik azt, hogy a felszínen maradás titka nem az, ha mások állítólagos bűneit leplezik le, ami utóvégre nem lehet sem politikai eél, sem politikai eszköz. Annak, akik érvényesülni óhojtenak — már pedig az urak mindnyájan azt akarják — e célból a saját kvalitásaikból kell valamit elárulni, amely azt bizonyítsa, hogy ők alkalmasak az ország, vagy az ország egészének vezetésére. ban ringatja magát, amidőn azt hiszi, hogy vádjaival, melyeket miután nem váltak be itthon, most Bócsben igyekszik épp oly sikertelenül alkalmazni, meg tudják ingatni Tisza állását. Bócs is elismeri, hogy Tisza európai pozíciót biztosított magának és akiről igy vélekednek, arról bizonyára semmiféle ellenzéki erőlködéssel se lehet komolyan elhitetni, hogy az illetékes körök megunták. Ezekkel a kvalitásokkal azonban vajmi fukarul bánnak, annál pszarabbak azonban a válogatatlan vádak hangoztatásában. Csak félreértések kikerülése végett jegyezzük meg, hogy nem a tényleges visszaélések ostorozása el'en szólalunk itt fel. Ahol valójában történnek panamák, oda a sajtónak kötelessége a nyilvánosság fáklyájával bevilágítani. De, mielőtt ezt tenné, kötelessége — már csak a jövőbeni szavahihetősége kedvéért is — előbb meggyőződni arról, hogy amit „leleplez“, az valóban panama-é, a leleplezésre alkalmas-é, mert alapos infor- máeió nélkül, koholt vádakkal ártatlanal meghurcolni tisztességes embereket, — hogy nagyon enyhén szóljunk: — legalább is lelkiismeretlenig. Ami pedig ezt a kérdést aktuálissá tette, az a Szatmári Est cimü lapnak a legutóbbi számában megjelent „leleplezése“. Szól pedig ez a leleplezés a következőképpen : „A földmivelósügyi minisztérium 176 ezer koronát szánt reá Szatmár vármegyére (az árvízkárosultak részére). És hogyan oszlik meg ez a 176 ezer korona ? Szerdahelyi Jenő miniszteri taná ssos, vetési nagybirtokos ur kap csekély 110 ezer koronát, Kende Zsigmond császári és királyi kamarás ur, Szatmár- megye egvik leggazdagabb virilise,. kap gyenge 40 ezer koronát, Kállay Ödöú földbirtokos és szolgabiró ur kap piszok 20 ezer koronát, végül harmin* község DEOEMBER 17 SZERDA Lázár k. Koholt panamavádak. A Szatmári Est „leleplezései." < agy választékú cipőraktárát ajánljuk a t. vevő— közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a „Pannónia“ mellett. Szatmár és vidéke legnagyobb eipőraktára. MEGÉRKEZTEK I a őszi és téli idényre rendelt valódi ehevrreaux és boxbőrből készült legújabb divatu úri, női és gyermek lábbeliek A valódi AMERIKAI KING QUELITI cipők kizárólagos raktára. Jelen »«ilk 10 eidal.
