Szamos, 1913. december (45. évfolyam, 277-299. szám)
1913-12-17 / 289. szám
2. oida1 SZAMOS Í‘3i3. december 17.'! 1389. srA:*. ezrekre menő tönkre ment, éhező népsége kap összesen és együttvéve 6000, mond: hatezer koronát. A három urnák „konyhakertészet“ céljaira küldte azt a kis aprópénzt a kormány. Még szép, hogy címet is fűzött a küldeményhez, pedig ezek az urak lettek volna olyan finomak és udvariasak, hogy ha cim nélkül érkezett volna az a semmiség, akkor sem küldték volna vissza“. Ennek a vádnak csak ahhoz a ró széhez szólunk hozzá, amelynek a hiteles aktáit ösmerjük. Ezért annak a Szerdahelyi Jenő mi niszteri tanácsosra vonatkozó löszével, minthogy ennek a dokumentumait nem volt módunkban betekinteni, csak annyiban foglalkozunk, amennyiben általános vonatkozásban van a többi ügyekkel. Ami természetesen a legtávolabbról sem jelenti a Szatmári Est állításának legcsekélyebb beösmerósót sem. A másik két ügyre vonatkozólag pedig a legnagyobb tárgyilagosságra való hajlandóság mellett is kénytelenek vagyunk kijelenteni, hogy a Szatmári Est idevágó állításai elejétől-végig rosszakaratulag elferdített, légből kapott koholmányok. Amint mondottuk: hiteles aktákból győződtünk meg az alábbi adatokról. Meggyőződtünk elsősorban arról, hogy az árvizsegélyek és a leert- és rétöntözésekre szánt állami támogatások között egyáltalában nincs összefüggés. A kert- és rétöntözósi támogatások legutolsó aktája 1913. január havában kelt, az árvíz pedig sokkal későbben pusztított s azt még a Szatmári Est sem állíthatja, hogy az árvizsególy kiutalása megelőzte volna magát az árvizet. Á két segélynek egymással kapeso- latba állítása tehát vagy rosszakarat, vagy bűnös tájékozatlanság. Ami a dolog lényegét illeti, az a következő : A földmivelésügyi kormány évenként circa 100 ezer koronát vesz fel a költségvetésbe, amely összegből minden olyan területen, ahol a kert és rétöntözés sikeresnek mutatkozik, a befektetés 50—100 százaléka erejéig segélyezi az öntözést. Ezt az 50 — 100 százalékot nem egy ösz- szegben adja ki a minisztérium, hanem tiz évre beosztott részletekben úgy, hogy — a kezdet nehézségein segíteni akarván — az első tiz esztendőben a segély ősz szege fedi körülbelül az amortizáeió ösz- szegét. Itt el kell oszlatni azt a tévhitet is, mintha a kormány ezzel csak titulust keresne arra, hogy a nagybirtokosokon segítsen. Megmagyarázzuk: a kert- és rét- öntözés valósággal kulturszolgálatot tel jesit. A kertöntözés a konyhakertészet fejlődését mozdítja elő, a rótöntözós pedig az állattenyésztés ügyét szolgálja. Mesterséges öntözés nélkül ugyanis a rét csak egyszer kaszálható évenként, mig mesterséges öntözéssel háromszor lehet egy évben kaszálni. Hogy ez mekkora takarmánytöbbletet hoz az állattenyésztőknek, azt igazán nem kell részletezni, mert azt a Szatmári Est is tudja, hogy háromszor — több, mint egyszer. Azt pedig, hogy a segélyösszeg a kikötött célra fordittatik-e, a kultutmór- nökség szigorúan ellenőrzi és aki nem erre a eélra fordítja, az nemcsak a további segélyezéstől esik el, de a már felvett se gély erejéig is megmarad vele szemben a kormány magánjogi igénye. Na már most, hogy az ilyen segélyt a kormány a nagybirtokosoknak adja és nem az ellenzéki újságoknak, annak nyilván az az oka, hogy a kert- és rőtöntözéshez első sorban kert és rét szükséges. Szükséges azonkívül nagyösszegü befekte tós, munkaerő, instrukció stb., amit rendszerint csak a nagybirtokos tud produkálni a tiz évre megosztott 50 százalékos államsegély kedvéért. Ez a befektetés nem lehet a pólyák hozomány, amelynek az a része van meg, amit az após la akar tagadni. Itt előbb kell ingatlannak, befektetésnek meglenni és azután következhetik be — ha bekövetkezik — az állami támogatás. Mintegy két óv előtt megjött a szat- mármegyei kulturmérnöksóghez is a földmivelésügyi miniszter szokásos körrendeleté az öntözési segély tárgyában. Erre a körrendeletre Kende Zsig- mond kir. kamarás, nagybirtokos akkor — tehát két év etött — folyamodott cé- gónyi birtokán berendezendő kert- és rétöntözésre állami segélyért. A kulturmórnöksóg a kijelölt terüle tét alkalmasnak találta a mesterséges öntözésre, elkészítette a terveket, a költségvetést és a minisztérium megajánlotta Kende Zsigmondnak a minimális hozzájárulást: 10 évre évenként 4200 koronát. Tekintettel azonban arra, hogy az öntözés bevezetése aránytalanul nagy befektetést igényelt volna, tekintettel az időközben megromlott gazdasági és pénzügyi viszonyokra, és tekintettel a minimális hozzájárulás csekély összegére, a befektetés nem látszott haszonnal kecsegtetőnek, Kende Zsigmond a felajánlott hozzájárulást nem vette igénybe. Sőt mellesleg megjegyezzük azt is, hogy Kende Zsigmond sem árvizsegélyt, sem a kedvezményes vetőmagvakat nem vette igénybe. De mindenek fölött hangsúlyozzuk ismételten, hogy mindez két óv előtt történt és az ügyben a legutolsó akta 1913 januárjában — tehát jóval az árvizvesze- delera pusztítása előtt — történt. Ugyanígy nem vette igénybe az állami támogatást Kállay Ödön sem, mert nála annak kiutalását teljesíthetetlen feltételekhez kötötték. Hát igy áll a „panama“ sorja. így áll „a gyenge 40 ezer korona és a piszok 20 ezer korona“ ügye és valószínű ezek után, hogy nem külömb ,a csekély 110 ezer korona“ dolga sem. Sajnáljuk, hogy nekünk kelle t ezt igy kideríteni, mert ha a Szatmári Est súlyt helyezett volna arra, hogy szavahihetőségében ne essék kár, hogy intakt embereket ne hurcoljon meg ártatlanul és érdemtelenül, hogy ne adjon erős fegyvert az olvasóközönség ama részének kezébe, amelyik amúgy is örömmel látja a sajtó megrendszabályozását, — akkor igen csekély fáradsággal mindezekről önmaga is meggyőződhetett volna. Ami végül azt a megjegyzést illeti, hogy ezek az urak akkor sem küldték volna vissza a pénzt, ha az nem konyha- kertészet céljaira, hanem cim nélkül érkezik, — ez már túlmegy a ténybeli tévedések határán. Ezt másképp hívják. Ez ellen igazán nem tartjuk szükségesnek a megrágalmazott urakat raegvédelmezni, mert valószínű, hogy a Szatmári Est nincs meggyőződve ennek a lehetőségéről. Nagyon, de nagyon finomak és udvariasak akarunk lenni, mikor a cikknek erre a részére csak azt mondjuk, hogy itt a cikkíró fiatalos hévvel — elgaloppirozta magát. Feltételezzük róla, hogy ezt ő nuga is be fogja látni. (Engol úri diuatl^ülönkgességcl^ l^alap, nyakkendő és fe^érnemüek* bői Ragályinál- Telefon 296. Az egészség fenntartáséra legfontosabb kellék a tiszta bacillus-mentes ivóvíz, mit úgy érünk el, ha Wéber János-féle szabadalmazott és orvosilag kipróbált — eredati — vízszűrő készüléken szűrt vizet haználunk. Országszerte elvan terjedve, amittöbb elismerő levél bizonyít. Óvakodjunk a szűrésre be nem vált és rossz aDyagbólkészültután- zatoktól. Elvállalok bármilyen bádogos munkát, melyet gyorsan és pontosan elkészítek. Maradtam kiváló tisztelettel WÉBER JÁNOS K. Szatmár, Árpád-utca 61. szám. 3NF* legcélszerűbb karácsonyi és ujéVi ajándék: Gyermekeknek ruha, vagy tólikabát, férfiaknak szőrmés bekecs, utazó vagy városi bunda és lábzsák nagy választékban! Szántó Mór és fsánál Szalmáról}, a színházzal szemben. Mérsékelt szabott árak. ------- Kocsis bekecsek, dolmány öltönyök és rózsás szűrök állandóan raktáro*. Mi nden ruha uj lesz tisztítás és festés áltat I Hájtájer Pál Szatmár.
