Szamos, 1913. december (45. évfolyam, 277-299. szám)

1913-12-13 / 286. szám

j/AMOI

(1913. «leteasfeer 13.) 386 wám.

J. «UW.

mák szerzésével állandó segítséget nyújtunk ezeknek a szerencsétleneknek.

— A kórház ópitése maholnap, mondhatnám a napokban megkezdődik. Itt szándékozzuk a nagyszámban munkanélkül lévő földmunkásokat és kőműveseket foglalkoztatni. Mindenesetre rajta leszünk, hogy a több iparágu munkásoknak is szerezzünk munkát.

I Máv és az olasz munkások.

Átír* a polgármester a debreceni Ü^ißtVezet őségnek.

— A Szamos eredeti tudósítása. — Szatmár, dec. 12.

Az egész ország megmozdult a munkanélkülieket felseg lyezni. A legberozs dázottabb trezorok is megnyíltak, hogy csillapítsák némiképpen a dúló nyomort, mely a szegényebb néposztályt ennek a fatális esztendőnek ezer baja folytán önhibáján kívül sújtja.

Budapest tan -.csa 10 >,000 koronát osztatott széjjel a szükölködők között s mint azt a „Szamos“ u óbbi napokban megírta, a mi magisztrátu-.unk előtt is fekszik hasonló tendenciájú kérelem. — Kétségtelen azonban, hogy a^segélyezésnek sokkal ra cionálisabb módja, ha a t megnek mun kára nyújtunk alkalmat.

Ebből a felfogásból kiindulva, a szocialista szakszervezet megbízásából és felkérése folytán Kéri Miklós vállalkozó küldöttségét vezetett dr. Vaj y Károly kir. tanácsos polgármester elé és azt a kérelmemet terjesztette elő, hogy írjon át a Tanács a debreczeni Üzletvezetősógnek a a helybeli munkanélküliek pártfogása érdekében.

Az üzletve e őség ugyanis a szatmári állomáson vasúti forditó korong elkészítésére 15 olasz munkást foglalkoztat. Ezt a teendőt a mi munkanélkülieink is eltudnák látni s igy teljesen érthetetlen a Máv részéről, hogy a nagyobb bért követ lő ta- liánokat nem bocsátja el s helyettük nem magyar munkásokat alkalmaz.

A polgármester egészen magáévá tette a küldöttség óhaját s nyomban átirt a debreceni üzletvezetőségnek a kívánt értelemben. Ha az intervenciónak, amint reméljük, sikere lesz, úgy 15 családdal kevesebb lesz Szatmáron a nyomorgók száma

így kéne azonban tenni másutt is.

Napo ta friss tescheni és sárvái i taavaj. Kug- ler és Heller bonbonok. Saját pörkölésü kitűnő kávékeverókek. Pezsgők, borok és likőr különlegességek. Prágai sódar és felvágottak. ===== Szolid és pontos kiszolgálás. ==

BORGIDA MIKLÓS

csemege és fűszer üzlete SZATMÁR, DEÁK-TÉR. Városi bérpalota. Telefon szám: 336.

Telefon rendelések azonnal házhoz küldetnek.

Bútor vétel és eladás.

Jókarban levő bútort vesz és elad

Freimann Henrik fakereskedő = Kossuth Lajos-utca 22. =

CSAK MA SZOMBATOK

NORDISK FILMS C0MPlegújabb igen nagy sikert aratott szenzációja

g •- J, fa*

® a & a a

t C3 *©

OS ® m XI e

£ V « * S

Főszereplők:

Wanda Treumann

6a

Wiggo Larsen

világhírű művészek. |

Rendes helyápak. Kedv. jegy érvényes.

Vasárnap nincs előadás

A mármarosi

népvándorlás.

Jöpnek a tél koldusai

a Városokba.

— A Szamos tudósitójától. —

Szatmár, dec 12.

Amit előre sej'ettünk, a beköszöntött tél ezrek szájától vonta el a mindennapi falatot s a nyomor lavinája nemcsak a városokat temeti maga alá, hanem a kis bérei falvakat is.

Seregestül indulnak el Mármarosból az asszonyok és férfiak egyaránt, hogy mindenükből kivedlett családjaikat koldus- kenyérrel váltsák meg az óhenhalástól. Eddig nem sokat hallottunk a jámbor és sorsába könnyen beletörődő máramarosi rut- bénekről. Tudtuk róluk, hogy télen át a száraz málékenyérrel is beérik s átdideregve a telet, friss erővel kezdenek tavasz- sza! újra munkába, hogy magukat és családjukat fenntarthassák, no meg bogy a hideg téli időkre is jusson valami. A legjobb napszámosok a mármarosi oroszok voltak. Igazán minden munkaadó meg volt velük elégedve. Igen kevéssel beérték a legfárasztóbb munka közepette is. Málóke- nyér hagymával vagy kifőzött szárított bab volt a mindennapi eledelük s igy a téli hónapokra is tudtak félre tenai. Most ezoa- ban még a nyári hónapokban felettek minden:, amit kerestek.

Ez az esztendő a maga csapásaival és nyomorúságaival talán éppen ezeket a szegény mármarosi oroszokat sújtotta legjobban. — A máramaro-i bérces talaj egy tizedrészót termette ez évben annak a tengerinek, ami eddig a szerény nép éléstárának egyetlen kincse volt. Sem a föld nem termett, sem munka nem volt s igy teljesen üres kézzel, a halálra ítéltek kétségbeesésével néztek a tél elé.

Alig fagyott bo a viz, alig esett le az első hó. a mármarosi nyomorgó oroszok seregestői váltak meg bérces hazájuktól, hogy — más hiányában — koldulva ke ressék meg családjaiknak a mindennapi falatot. Tegnap óta városunkba is be be kukucskálnak ezek a bérces hazájoKból ki űzött nyomorult koldusok a házak kapu- jain, ahol rideg arc fogadja őket, rémülve húzódnak vissza, ahol pedig nem tartanak komondorokat a koldusok elűzésére, oda b ; befő dulm k egy egy falat kényéiért vagy egy krajcárért. Nincs koldulási engedélyük, bújnak is a csendőrök elöl, de ezek a sze gény kenyórkoldusok inkább megérdemelik az alamizsnafiiléreket mint a sarki kocsmában pálini ázó cigányas-zonyok.

Egy ványadt arcú, öreg orosz asszony si'ánkozó hangon panaszolja el kérésemre keserves helyzetét.

— A férjem nem kapott munkát, augusztusba kiment Amerikába, a kis házunkba egyedül maradtam négy gyermekemmel. Máié nincs egy csepp sem. A tehenemet eladtam, hogy férjemnek útiköltsége legyen Amerikába. Most elindultam ko dubii. A gyér kekre a legnagyobb 16 éves fiam ügyel. Felső Visóró való — hu szonbeten indultunk el k ldu'ásra s amit összeszedünk, azt egyikünk hazaviszi.

íme Máramaros lakói koldustár saságokat alapítottak, hogy ne pusztuljanak ében. Aki ismeri a máramarosi oroszt, az jól tudja, hogy nem szeret kérni és igényei igen csekélyek, amiből azután következtethetjük, hogy erre a koldushadjá ratra igazán a végszükség hajija őket, de megerősítik ezt a feltevést annak a- öreg mármarosi orosznak a szavai, aki szégyen kezve mondotta kérdésemre:

— Nem koldultunk mi sohasem pá nyicsku, de nincs, nincs. Már a nyáron úgy