Szamos, 1913. december (45. évfolyam, 277-299. szám)
1913-12-05 / 280. szám
Negyvenötödik évfolyam. Szatmár, 1913. 280. szám Az ellenzéki sajtó. Irta : dr. Teörsök Karoly. A szó elröppen, az írás megmarad, tartja a bölcs közmondás. DECEMBER 5 PÉNTEK Szabba* Azért én mindig I többre becsültem az | írásos, mint a szóbe- ! szedet, de ha valami : nyomtatásban volt, azt j már az igazak közt is ; legigazabbnak gondol- í tam. Elképzelhető megütközésem most, amidőn a függetlenségi párt nagynevű vezérének állítólag az Echo de Parisban megjelent interjuháról folyik a tárgyalás. Az ellenzéki lapok nagy hangon telekürtölték a világot, nemcsak az országot mivel a külföldiek hamarább rájöttek arra, hogy nem mind igaz ami nyomtatásban van — hogy gróf Károlyi Mihály, a függetlenségi párt mezére, az Echo de Paris levelezőjétől meginterju- holtatta magát és úgy nyilatkozott, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia a francia pénzt a franciák elleni háborúhoz szükséges hadi felszerelésre készül felhasználni. Országszerte megütközést keltett a függetlenségi párt vezérének ez a nyilatkozata. Szükségessé vált tehát a re- paráeió annál is inkább, mivel olyan rosszakaratot a magyar nemzet és haza iránt benne senkisem tételezett fel, da eára független párti képviselő voltának. Meg lévén szorulva a nemes gróf 8 belátván, hogy reperálni kell, kijelentette, hogy az interjuh nem jelent meg az Echo de Parisban. Én azt hiszem, úgy járt a nemes gróf az ö interjuhával, mint én sok cikkemmel, úgy tudniillik, hogy beküldőm a szerkesztőségbe, de egy vagy más oknál fogva nem jelenik meg, hasztalan várom. Hogy benne meg volt az akarat az ő nyilatkozatának az Echo de Parisban valló közzétételére, azt kétségtelennek tartom, úgy azt is, hogy az inter- jaht beküldötte s abban a hitben, hogy az a lapban meg is jelenik, közölte az ellenzéki sajtóval a nevezetes eseményt s úgy került az ellenzéki újságokba, mint befejezett tény, valóság. A Szatmári póny alkalmából mélyen leszállított áron Mit szóljunk ezek után az ellenzéki lapok szavahihetőségére ? Ebből az egy esetből is leszegezhetjük azt a való tényt, hogy az ellen* zóki újságok felületesen járnak el oly esetekben is, amikor nem dicsekedni, hanem szégyenkezni kellene. De ebből folyik az is, hogy a kétes dolgokat saját világításban úgy tüntetik fel, hogy az a nemzetnek, a hazának mily kártokozó, természetesen ha azt vélik, hogy ezzel a kormánynak és pártjának árthatnak. Ha pedig valahol bármily legkisebb szabálytalanságot, tévedést fedeznek fel, fellármázzák az országot, hogy veszélyben a haza, a nemzetet elárulják, az alkotmányt lábbal tiporják, a törvényt kijátszszák. Vájjon használ-e a hazának, a nemzetnek ez az eljárás ? Kétségtelenül nagy hasznára van, mivel az uralkodó párt és kormány — miután élni akar, miután tovább is akar kormányozni — arra törekszik, hogy mentül kifogástalanabb eljárásával a nemzetben minél több választót szerezzen a legközelebbi választásra. De használ-e az ellenzéki hírlapirodalomnak, ha mindenért megütik a nagydobot ? Hát bizony azzal csak maguknak ártanak, mivel az olvasó is ember, aki gondolkozik, aki egy vagy más alkalommal nemcsak arról szerez tudomást, hogy az újságból olvasottak a valóságnak éppen nem felelnek rneg, hanem arról is, hogy az ellenzéki kritika nagyon erős a kormánnyal és pártjával szemben, az ellenzékkel pedig semmi. Az olvasó ezek után még sokszor az igazat sem hiszi el nekik. Esek után bátran mondhatjuk, hogy az ellenzéki sajtó folytonos izgá gáskodásával, hamis kritikájával nagyon sokat árt önmagának. Az ellenzéki sajtóra éppen úgy, mint az ellenzékre nagy szükség van, de szertelenségével épp úgy lejárja magát, mint az ellenzéki pártok. Leghelyesebb azért, ha csak a jól meghányt-vetett s igaznak bizonyult tényeket közöl és nem a bosszú, vagy más indulat által sugalt kritikát gyakorol. Az ellenzék nem vesz részt az indemnitás tárgyalásában. A „Szamos“ tudósítójának telefonjelentése. Budapest, dee. 4 A képviselöház holnapi nyole órás ülésének napirendjére a hat hónapos költségvetési javaslat és a sajtóreform táigya lása van kitűzve. Úgy látszik, hogy a hol napi nap folyamán még a sajtóreform tárgyalására is rákerül a sor, mert az ellenzék a felhatalmazási törvényjavaslat tárgyalásában nem vesz részt. Voltak többen az ellenzéki pártok tagjai között, akik azt a felfogást hangoztatták, hogy az ellen zéknek az indemnitási javaslat tárgyalásánál részt kell venni, azonban ezúttal az a felfogás jutott többségre, hogy az ellenzék ezúttal ne vegyen részt az iudemnitási törvényjavaslat tárgyalásában, hanem ezúttal is távollótóvel tüntessen. A munkapárti körben élénken tárgyalták az ellenzéki vezérek nyilatkozatait, melyek szerint az ellenzéki pártok a fél évi költsógvstési felhatalmazás tárgyalásában nem vesznek részt, ami a sajtóvitában való részvételüket tekintve, visszaesést jelent. Ez a meddő inparlamentáris passzivitás egyúttal kirívó jele az ellenzék kapkodó tehetetlenségének a kormánynyal és a munkapárttal szemben. A kapkodó te hetetlensóg jele az is, hogy az ellenzéki delegátusok a külügyi albizottság rendkívüli ülését szándékozuak kérni, hogy azon Berchtold gróf a monarchiának Oroszországhoz való viszonyáról bizalmasan nyilatkozzék. Irányadó körök felfogása szerint erre a delegáció ügyrendjének egyetlen szaka sza sem ad jogot, az ellenzék kérelme te hát eleve elutasittatnek. Függetlenségi népggillés ünnepmegrontáisal. D*. Samu nyilatkozata. Szatmár, dec. 4. A „Szatmári Est“ tegnapi száma a fenti cimmel arról ad hirt, hogy a helybeli Ipartestület által, — melynek vezetősége munkapárti — szónoknak „kérettem felu magamat arra a gyű ósre, melyet az Ipar testület „véletlenülu éppen december 14 én tart, tehát ugyanakkor, mikor Szat- máion függetie;, ségi gyűlés is van. A „Sistmári Est“ szerint ennek az eljárásomnak az a célja, hogy egyrészt elvonjam a szatmári iparosságo, a függetaz összes játék-, diszmü-, emlék és rövidáru cikkeket helyszűke miatt a közeledő -----ka rácsonyi és újévi vásár bocsátom an, é. közönség rendelkezésére BLATNICZKY ISTYaN Kazineay-». 10. Jelen awflnmnk 6 oldal.
