Szamos, 1913. november (45. évfolyam, 252-276. szám)
1913-11-15 / 263. szám
2. oldal. SZAMOS (ISIS. noromber 15.) 263. szám. S amennyiben az egyházmegye papsága elfogadja a naptár egyesítést, Mik- lóssy püspök felterjesztést intéz Rómába, ahol — mint Jaczkovics vikárius tudósítónknak mondotta — igen liberális gon dolkozást árultak el eddig ebben az ügyben. A székhely kérdését, illetőleg Mik- lóssy püspök most tárgyal a kormánnyal s az illetékes körökkel és teljesen azok ini- ciativája szerint oldja meg a2t. Slepkovszky püspöki titkár a román kérdést illetőleg a következőket mondja: — Magunk is csak világi lapokból értesültünk arról az állítólagos mozgalomról, amely nyolc román egyházközséget az uj püspökségtől vissza akar csatolni. Természetesen ez lehete len, mert hiszen akkor előállhatna az a kérdés, hogy hát miért alkották meg a dorogi egyházmegyét. Tagadhatatlan, hogy az egyház megye területén vannak egyházközségek, amelyekben — mint köztudomású — túlsúlyban van a hívők körött a román elem, de ez nem lehet ok a visszacsatolásra. — Nem a nyírségi magyar görög katholikus papság érdekében volt szűk ség a dorogi egyházmegye megalkotá sára, hfnem azon egyházközségek miatt egyenesen, ahol túlsúlyban áll a román elem s ahol a különben magyar érzelmű lelkészt a múltban éppen ezért a legnagyobb veszedelem fenyegette. — Egy egész sereg egyházközség van az egyházmegye területén, ahol szinma- gyar elem alkotja a hitközség tagjait ma már s ahol vallási dolgokban, egyházi szertartásokban még ma is román nyelv az uralkodó. Ezeknek az anomáliáknak a megszüntetése veit az alapelv a dorogi püspökség megalkotásánál és ma, amikor a hivatalos körök már szankcionálták azt, az önmaguk felfogásával ellentétes állás- foglalásra nem helyezkedhetnek. Dr. lázári Nagy György tragédiája. Öngyilkosság az idegedben. — A Szamos eredeti tudósítása. — Szatmár, nov. 14. / Szomorú tragédia hírét hozta tegnap a táviró a messze Krassó Szörény- bői, Lúgosról. Egy nemrég oda költözött szatmári fiatalember, dr. lázári Nagy György, aki ott a vármegyénél mint aljegyző volt alkalmazva tegnap Lúgoson szivenlőtte magát és azonnal meghalt. Nagy Györgyöt, aki Szatmármegye legelőkelőbb családjaival van rokonságban, széles körben ösmerték Szatmár- megyében. Előkelő gentry-családból származott, jogi tanulmányait kitűnő sikerrel végezte el és az alaposan képzett, szélestudásu fiatalember hazajött Lázáriba gazdálkodni. Mintegy esztendő előtt Krassó-Szö- rényben megválasztották vármegyei aljegyzőnek és azóta ott működött. Lúgoson szerelmes lett egy leányba, akit azonban — úgy látszik — nem vehetett el. Ezért szánta rá magát az öngyilkosságra. A golyó, amelyet szivének irányzott, azonnal megölte. A szerencsétlen fiatalember holttestét családja hazaszállittatja és Lázáriban helyezteti örök nyugalomra. Alakulóban a szimfonikus egyesület — A Szamos eredeti tudósítása. — Szatmár, nov. 14 A Szamos tegnapi cikke mindenütt élénk rokonszenvet támasztott. Az illetékesek, a város, a zeneéletet vezetők és a zene műkedvelői egyaránt a legmelegebben karolták fel a Szamos ideáját, amely szerint Szatmár város joggal megkövetelheti, hogy muzsikusainak seregéből egy mindenkitől és mindentől független szimfóni- kus egyesület alakuljon. Tegnapi cikkünkben azt mondottuk, hogy az Iparos Otthon jelenlegi, valóban kulturmissziót teljesítő akcióját fel kell Szatmár műkedvelőinek használni arra, hogy a ssimfónikus muzsika állandósítását biztosítsák. Az állandósítást pedig csupán egy szimfonikus egyesület biztosíthatja, amelynek anyagi fel'étele a tagsági dijakon és a pártoló tagi adományokon felül 1200 K évi segély, amely összegből 600 koronával a városnak, 300—300 koronával a Zeneiskolának és az Iparos Otthonnak kell hozzájárulnia. Munkatársunk a mai napon eljárt az illetékeseknél, ahol is azt tapasztalta, hogy a szimfonikus egyesület kérdését a legnagyobb rokonszenvvel fogadják. A zenei élet számos kitűnőségei, a város művészeti reszortjának vezetői ideánkhoz saját külön véleményükkel is hozzájárulván, a szatmári szimfónikus egyesület alakulásának kérdését és az alakulás előfeltételeit a kővetkezőkben foglalhatjuk össze. «&z alakulás. Még a Füredi-Grósz Ernő féle rezsim idejében dr. D a m o k o s Andor kezde ményezésére egy alkalmi egyesület keletkezett, amely egyesületben helyet foglaltak Szatmár város műkedvelői és zeneórtői. Áz egyesület azt a célt tűzte ki maga elé, hogy hires művészeket lehozat Szat- márra, akik is hangversenyeikkel Szatmár zeneintelligenciájá' hivatvák fokozni. Az egyesület az alakulásnál tovább nem ment. Az összes formaságok árján keresztülesett ugyan, de produkálni, a Füredi Grósz féle botrány közbejötté folytán, semmit sem produkált. Az az eszme vetődött tehát most a szimfonikus egyesület alakulásának kérdésével fel, hogy vájjon nem lehetne-e ennek a már meglévő egyesületnek keretén belül a szimfónikus egyesületet megalakítani. Ezen indítvány mellett két érv szól különösképpen. 1. Az alakulandó szimfónikus egyesületnek nem kellene ilyenformán az ösz- Bzes tagokat újból verbuválni, mert a leendő szimfónikus egyesület tagjainak egyrósze már benne van ebben a meglevő egyesületben. 2. Ilyenformán sikerülne a szimfónikus egyesületet teljesen függetleníteni a zeneiskolától. Különösen súlyos véleményű zenekedvelők szólaltak fel az ellen, hogy az alakulandó szimfónikus egyesületnek bárminemű nexusa is legyen a zeneiskolával. Nem pedig — szerintük — azért, mert a zeneiskola csak a saját hivatásának elhanyagolása árán fuzionálhatna az uj egyesülettel és ezenfelül azért sem, mert a publikum bizalma megrendülne, abban a hiedelemben, hogy a szimfónikus egyesület hangversenyei csak olyan nívójú hangversenyek lesznek, mint a zeneiskola növendék-produkciói. Ezeken felül is azonban, a cikkíró véleménye szerint, a zeneiskola a zenének iskolája, a szimfónikus egyesület pedig a