Szamos, 1913. november (45. évfolyam, 252-276. szám)
1913-11-13 / 261. szám
Szatmár, 1913. 261. szám Negyvenötödik évfolyam. niiiflu Akkordok a jövő zenéjéből. Szatmár, nov. 12. (*$) Ezekszerint hát mégis tudják a város Házában, hogy mi a teendője Szatmár hivatalos városának. Figus Albert főszámvevő alapos és sokat sejtető előterjesztésében kifejtette a tegnapelőtti törvényhatósági bizottsági ülésen, hogy miképpen lehet a város közjövede meit a polgárság különösebb megterhelése nélkül tervszerűen íokozni és hogy a fokozott közjövédelmeket hova is kell elsősorban fordítani. Nem akarjuk azt mondani, hogy a hivatalos városnak eleddig nem volt tervszerű városfejlesztési politikája. Már hogy ne lett volna, papíron minden bizonynyal meg volt. A törvény- hatósági bizottság azonban éppen úgy, akárcsak a közügyeket figyelő és ellenőrző polgárság a város semminemű ténykedéséből nem tudta leszögezni és megállapítani, hogy a város jelenleg „tervszerűen megállapított városfejlesztési politikája programmjának“ egyik Ígéretét váltja be. A városfejlesztési programúi a tegnapelőtti közgyűlésen uj életre támadt és úgy képzeljük, hogy az emberek a pótadósróf tortúrájának félelme nélkül is egy becsületesebb, jobb jövőben is mernek bizakodni. A törvényhatósági bizottság pláne nagy ambícióval látott ' a fejlesztési programmhoz, hiszen már a tegnapelőtti közgyűlésen megbízta a főszámvevőt, hogy — még hozzá záros határidő alatt — készítesse el a városi zálogház tervezetét. A sok, szép és megszívlelendő tervek közül, melyeket a közgyűlés nagy áhítattal és még nagyobb s legtitkosabb fogadalommal hallgatott végig, bennünket három érdekel k ilönösképpen : A vásárcsarnok, a dologház és a köztisztaság kérdéseinek rendezése. (A vízvezeték—csatornázás és kórház ügyéről szót sem említünk, mert hiszen azok a jelen munkáját képezik.) Ez a három kiszakított akkordja a jövő messze jajduló zenéjének talán gyűjtőnévvel : közegészségügynek is volna nevezhető. Minden város arra a Lajtán túl, amelynek csupán húszezer is a lélek- száma, nem ismer áldozatot, ha az egészségéről van szó. Szatmár viszont a betegségek rettenetes asyliuma, amelynek kapuit elzárni az eddigi bátortalan és szakszerűtlen óvintézkedések még sohasem tudták. Járhatott itt ki-be minden nyavalya, a sorompót sohasem eresztették le előtte. Sőt dédelgették, cirógatták. A Deák-tér piaca, vásárja megsimogatta, a — sehol talán annyi és sehol talán ilyen — koldusaink megcirógatták, a piszkos, gondozatlan utcáink meg befogadták. A piacon, a vásáron, amig a vásár megfelelő csarnokokba elhelyezhető nem lesz, mindenféle közegészségügyi felügyelet nevetségesen illuziórius. A szegényeink, legalább is Szat- máron illetőséggel biró szegényeink széltóbe- hosszába biegfogják fertőzni a városunkat mindaddig, mig egy dologház, illetve egy ezzel kapcsolatos szegényház nem gondoskodik róluk. És hiába lesz vásárcsarnokunk, hiába tüntetjük el a piszkosokat és rongyosokat az utcáinkról, akkor novemberben is ötvenöt lesz a kanyarós gyermekek száma, ha — a köztisztaság újjászervezését és föltétien és alapos végrehajtását meg nem teremtjük. A íőszámvevő tanulságos előterjesztésének ezen három pontja vitálisán elsőrangú és már-már le is mondanánk, mondjuk, ötesztendőre a hirdető vállalatok és mozgófónykép színházak meg- rendszabályozásáról, csak tiszta város lehetnénk minél előbb. A nyitott helyen fekvő piac, hogy mit jelent, tudjuk mindannyian, kik valaha is végig, keresztül mentünk rajta; de, hogy mit jelent a közegészségügy szempontjából a szegényeink nyomora, arról fogalma sem lehet annak, aki közöttük nyitott szemmel járni nem akar. Ennek tetejébe zudul még az utca szemete és igy hárman, kacóran, vád- lit fitogtatóan kiáltanak olykor-olykor a város kapujába, hogy perdita módra becsalogassák a kultúrától félő, sunyi vendéget. Mindegy nekik, akármifóle. Mindegy, ha vörheny, mindegy, ha tífusz, mindegy, ha skárlát és maholnap, ha Ázsiához méltóan, kolera. A nagy, szép és jobb jövőt sejtető főszámvevöi programmból ennyit mindenesetre és mindenekfölött tessék beváltani, mert, ha sokáig késlekedünk, úgy a még Amerikába el nem szökött egynéhányunkat is megtizedel egynémely, városfejlesztési programmot sohasem látott, nyavalya. Akkor meg már igazán kár valamit csinálni. ügy sem lesz kinek. ;jpáVicát, telefon. Meghosszabbították a vármegyei tisztviselők mandátumát. Budapest, nov. 12. A parlamenti izgalmak időszakát, úgy látszik, a parlamenti meglepetések időszaka váltja fel. A miniszterelnöknek az ellenzékkel szemben tanúsított taktikailag is elsőrangú előzékenysége, mint az ellenzéki sajtó magatartásából is kivehető, valósággal lefegyverezte a koalíciós harckeveröket. Az ellenzék távollétében a parlament ma pár negyedóra alatt elfogadta a megyei közigazgatás államosításának előhírnökét képező törvényjavaslatot, a vármegyei tisztviselők mandátumának meghosszabbításáról szólót. Az ülés másik eseménye Tisza István beszéde volt, melyben a fiumei olasz túlzókat kötelességeik megtartására intette, hangsúlyozván, hogy ideje lesz békés állapotokat teremteni, mert a fiumei olaszság maga alatt vágja a fát. A kormány el van határozva, hogy az ellenzékkel szemben a legmesszebbmenő előzékenységgel bánik, ha az ellenzék higgadt parlamenti magatartást tanúsít. Csak a terror és féltékenység ellen használja a házszabályadta erős fegyvereket. NOVEMBER CSÜTÖRTÖK K. Szán. RIKSZAP1 VÍZZEL vanyubor I JrtMtán a BIJKSZADI GYÓGYVÍZ hurutos bánti vegyítve az ez idei termésű sa- ki ünő italt szolgáltat Kpakató Mindenhol. bántalmak ellen páratlan Árjegyzéket küld kívánatra a Fürdőigazgatóság Bikszád k 6 •!#«!.
