Szamos, 1913. november (45. évfolyam, 252-276. szám)
1913-11-09 / 258. szám
14 oldal SZAMOS (1913. november 9.' 258. szám. log. A hazugság ezer és ezer változatra képes ős mindig hazugság marad; az igazság csak egy. A hazugságnak száz és száz színe van, minden színe hazugság; az igazság természeténél fogva csak egyszínű. A hazugság hozzásimu! mindenkihez, mindenki szenvedelméhez, érzéséhez, vágyához, óhajához ; hiszen ezért hazugság. Az igazság mindig merevebb. (Élénk tetszés és tap3.) De, t. kópviselőház, hogy azok a dolgok, amiket az esküdtbiróságnak védelmére e téren elmondanak, itt valóban deplaciro- zott igazságok, ennek bizonyságául másra nem kell hivatkoznom, mint arra az elterjedt balvélemónyre, mint hogyha az ítélkezés olyan könnyű dolog volna, holott, azt hiszem, mindnyájan osztják azt a meggyőződésemet, hogy a világon ninc3 nehezebb dolog, nincs óriásibb feleiőssóggal járó feladat, mint az ítélkezés. (Igaz, úgy van!) Nem látom be tehát, hogy amikor a törvénynek nem tudása nem egyszer hozza az embereket a vádlottak padjára, miért legyen a törvény nem tudásának az az ereje, hogy az a jury padjára vigye az embereket. (Élénk helyeslés.) És miért legyen az ítélkezésre ke- vésbbó alkalmasabb az a biró, aki tanul és ismeri a törvényt, mint az az ember, aki a törvénykönyvet nem olvasta és legfeljebb csak bekötötte? (Derültség) Ismétlem, t. képviselőház, szét keli tehát választanunk ezt a két egymáshoz nem tartozó területet: a közönséges bűncselekményeknek és a sajtó utján elvetett vétségeknek területét, mert ezek össze nem tartoznak, ezak természetüknél és jellegüknél fogva egészen különbözők. (Élénk helyeslés.) Ha most vizsgálat tárgyává teszem azokat a reformokat, amelyeket nekünk ez a javaslat hoz, akkor azt elsősorban a kérdés feltevésének abban a rendszerében találom meg, amelyet a törvényjavaslat kezdeményez. Ez a rendszer elválaszthatatlan összefüggésben vaa a revíziónak azzal a rendszerével, amely a mai büntető perrendtartásban is megvan a amelyet a mo3mni javaslat kontemplál. A kérdés az: szükséges-e a revizió, igen vagy nem ? T. kópvisoiőbáz 1 Én nem ismerek — vagy nem ismertem, mert ma már ott sincs meg — csak egyetlen perrendtartást, amely az esküdtbiróság Ítélete ellen való revíziót kizárta volna. Ez az angol zsűri intézményénél volt, ahol a kegyelmi rendszer pótolta a revíziót, de ott Í3 az 1907 augusz tus 27 én létrejött akta ezt megszüntette s a revíziót az esküdtbiróság ítélete ellen is behozta. Székely Ferenc: A vádlott javára! Kelemen Samu: Igen sajnálom,hogy ezen a ponton az igen t. volt igazságügyminiszter urnák ellent kell mondanom, de ha már itt tartunk, akkor talán meg mél- tóztatnak engedni, hogy szószerint idézzem az angol törvény vonatkozó szakaszát. Majd otthon méltóztassék azt esetleg ellenőrizni. (Halijuk 1 Halljuk!) Ez a szakasz azt mondja (olvassa): „A jogorvoslat folytán meg kell semmisíteni az Ítéletet, ha az értelmetlen vagy a bizonyítási eljárás eredménye szerint — tehát ott még ebbe is beavatkozik — nem tartható fenn.* Ilyen esetben az ítéletet meg kell semmisíteni és ha a fe lebbezési bíróság véleménye szerint más Ítéletet kellett volna hozni, ezt a verdikt által igazolt törvény szerinti ítéletet meg kell hozni, legyen bár az ítélet enyhébb vagy súlyosabb, (ügy van 1 Ügy van! a jobboldalon.) Darvay Fillöp: ügy van! Benne van világosan! Kelemen Samu: Mindnyájunkat érhet baleset 1 (Derültség) Nálunk, ahol a kisebb jelentőségű közönséges bűncselekményeknél a szakbíró ítélete ellen középfokú felebbezési biróság is be van hozva, és még ezenfelül a királyi Cuiia törvényben szabályozott jogorvoslati hatásköre, azt hiszem, nem is szükséges amellett szót emelni, hogy a laikusok által hozott ítélet ellen valamelyes revízióra feltétlen szükség van. Ha már most ennek helye van, akkor módot kell adnunk, hogy a Curia ezt a neki törvényben különben is biztosított jogát gya kcrolhassa. A törvény mai rendszere mellett ez az esetek egy ré szóben lehetetlen volt vagy alig volt gyakorolható. Az esküdtszékhez intézett kérdések voltakópen három, sőt néha négy kérdést foglaltak magukban. [Benne volt a ténykérdés, a jogkérdés, — hogy miképen minősül a tény, — benne volt a bűnösség kérdése és néha még bele volt foglalva a beszá mithatóság kérdése is. Ilyen körülmények között revíziót gyakorolni alig volt lehetséges; ez, gondolom, bővebb indokolásra nem szorul, (ügy van ! ügy van ! a jobboldalon) Lehet, hogy másképen fejlődő bírói gyakorlat segíthetett volna ezen, de“sem a törvényhozásnak, sem a kormányzatnak nincsen ahhoz joga, hogy a hirói gyakorlatot irányítsa. A bírói gyakorlat pedig akként fejlődött ki, hogy a felvett ténykérdésbe semmi egyéb nem foglaltatott bele az esetek túlnyomó részében, mint tisztán annyi, amennyi az esetnek u. n. individualizációjához szükséges volt, vagyis ahhoz, hogy azt az esetet más esettel összetéveszteni ne lehessen és ebben a tekintetben res judicata keletkezzek. Ei enben nem vitték be azokat a specializált elemeit a tényfeé/dögnek, amelyek a részleteket foglalták magukban. Az pl. benne volt-a ténykérdésben, hogy büoös-e Nagy János abban, hogy előre megfontolt szándékkal Kiss Józsefet revolverből feléje intézett lövéssel megölte, igen, vagy nem. De, hogy ennek az előre megfontolt szándéknak melyek a tényeiemei, hogy megbeszélték-e, hogyan beszélték meg, mikor beszélték meg a tervet, mind ez a kérdésekből teljesen hiányzott. Ily körülmények között a hozott verdiktnek ellenőrzése, tehát revíziója is egyike volt a szinte teljesíthetetlen feladatoknak. Én tehát nem vagyok az ellen, hogy a kérdések ekként szótválasztassanak a törvényjavaslatban, mert ha ez ellen volnék, akkor magának a revíziónak gyakorolt hatása ellen is volnék. Nem vagyok ellene már azért sem, mert a kérdések ilyen szót- tagolása lehetetlenné teszi, vagy legalább is szerfelett megnehezíti a fölületes verdiktek keletkezését. Mikor a zsűri nem tartozik a maga határozatát indokoloi, mikor a ténykérdésben nem foglaltatnak benne a tény állásnak egyes elemei, amelyeket tehát az esküdtnek nem kilön-külön kell megfontolás tárgyává tenni határozaténak meghozatalánál, hanem csak elmosódó összbenyo mása alapján fele), a bűnösség kérdésére, akkor ez a felületes verdikteknek igazi melegágya. De elismerem azt, hogy a spe- ciálizáció most tervbevett rendszerének is megvannak a maga .hátrányai, az, hogy tálán sok kérdést, talán alternativ kérdéseket is fel keli majd tenni egy jogkérdésre nézve; a kérdések tehát halmozódnak, a részletekben az eligazodást nehezebbé teszik és a sok kérdésre való felelet némileg zavaró az esküdtekre. De mindezekkel szemben azért, mert az esküdtbirósági ítélet ellen a valóban gyakorolható revíziónak lehetőségét megnyitja, ezeket az aggodalmakat kevésbbó tartom helytállóknak. Feltűnik azonban az, t. képviselőház, hogy elmar«d a kérdések közül az a kér dés, amely a bűnösségre vonatkozik. T. képviselőház! látszatra ez nem volna jelentős. Mert hiszen ha az esküdt felel arra a kérdésre, hogy a vádlott elkövette-e a tényt; ha telel arra a további kérdésre, hogy az elkövetett cselekmény miként minősül, akkor voltakópen a bűnösség kérdésének megállapítása már nem egyéb, mint egy jogi konzekvencia. Mindazonáltal, t. képviselőház, ón a bűnösség kérdésének ezt az elhagyását aggodalmasnak tartom. Én, t. Ház, elismerem, hogy nemcsak az angol büntetőperrendtartásban van meg a revizió in peius, tehát a verdikt kedvezőtlen megváltoztatásának lehetősége, de szerintem benne van ez a mi mai bűnvádi perrendtartásunkban is. Ha méltóztat- nak összehasonlítani a bűnvádi perrendtartás 487. és gondolom 438. §-ait, azokban benne vaD, hogy anyagi semmiségi okok miatt a legfelsőbb biróság, a Curia megsemmisítheti az ítéletet és hozhat aDnak helyébe uj ítéletet, akár kedvezőbbet, akár kedvezőtlenebbet. Kedvezőtlenebbet makkor, amikor pl. meg van támadva az esküdtbi- röságnak itóíete azért, mert helytelenül alkalmazta az u. o. rendkívüli enyhitő szakaszt, a 92. § i; hozhat amiatt, mert a verdikt rosszul, még pedig enyhébben minősítette a bűncselekményt; hozhat a beszámit- hatóság kérdésében, mert hiszen a Curiát ma is megilleti a 385. § alapján a revizió arra nézve, hogy azokra a tényekra, amelyeket az esküdtek megállapítottak, tévesen alkalmazhatott a beszámithatóság kérdése. Mégis amikor mi itt nagyobb területet biztosítunk a kúria megváltoztató Ítéletének (Halljuk ! Halljuk I) én a bűnösség kérdését a kérdések közül kihagyhatónak nem tartom. Elismerem, hogy igy keletkezni fognak illogikus verdiktek, mert az esküdtek meg fogjak állapítani a tényállást, megállapítják a jogi minősítést és a bűnösség kérdésére nemmel felelve felmentő verdiktet hoznak. De én a magam részéről, akármeny- nyira osztom az aggodalmat a megbotránkoztató felmentésekkel szemben, mégis azt tartom, hogy a Curia jogköre ezekben az esetekben nem terjeszthető ki és teljesen elegendő, hogy abban az esetben, ha felmentő verdikt keletkezeti, a Curia megsemmisítheti az ítéletet, azt újabb esküdt biróság elé, tehát újabb megfontolásra uta hstja és ha az esküdtbiróság újabb felmentéssel felel, akkor el kell ismernünk, hogy ebben a másodszori felmentésben olyan jogérzet, vagy olyan közérzet nyilatkozott meg, amelyet nem szabad érinteni. Mert ha a megváltoztatásnak ezt a jogkörét megadjuk a Curiának, amely csak Írásból és aktákból itél, akkor felesleges volt behozni a szóbeliséget és ha a kúria Írások alapján a felmenteti vádiottat elitélheti, esetleg igen hosszú szabadságvesztésbünte- tésra, akkor miuden vívmány, amelyet a szóbeliség alapján az alsó fokon birunk, elveszett és megsemmisült. Egy hang: A közönséges bűncselekményeknél is megvsn! Kelemen Samu: Akkor tessék eitö rolni az esküdtszéket a közönséges bűncselekményeknél és ne ilyen módon tessék reformálni. A másik újítás, amelyet ez a javaslat hoz, az elnöki jogkör kitágítása. Az elnököt eddig kettős jogkör illette meg. Az egyik az, hogy ő vezette a tárgyalást, a másik pedig az, hogy ő adta elő a tárgyalás végén azt a rezümét, amellyel a jogkérdésre nézve az esküdteket kitanitotta. Én mindig fölötte különösnek tartottam azt, t. Ház, hogy amit nekem és másoknak csak évek tanulmánya után kellett és lehetett elsajátítanom és igen sokaknak még akkor sem jól, annak kitanilására a törvényszék ^elnöke 5—10—15 perc alatt vállalkozik (ügy van) é3 vállalkozik arra, hogy a jogi tudatlanságnak fezt a hideg ál lapotát legfeljebb egy negyedórás fejtegetésével az abszolút jogi tudásnak hőfokára hevítse, olyan módon, hogy ezzel az esküdtet már nemcsak megértésre, hanem jogi minősítésre is képesíti. Ez a jogi gyorsforraló intézménye (Derültség) lehetetlen feladatok elé állítja az einököt és az esküdteket egyaránt. (Lgy van 1) Hegedűs Kálmán : Kitűnő 1 Kelemen Hamu: Én a gyakorlati életnek egy példájára hivatkozom. Tegyük fel, a tanár előadást tart és pedig felső kollégiumokban, a maga hallgatóinak — nem gyermekekről van szó — és felveti a kérdést; megértették e. A hallgatók teljes
