Szamos, 1913. november (45. évfolyam, 252-276. szám)
1913-11-09 / 258. szám
(1918. november 9.) 258. szám. SZAMOS 13. oldal. Dr Kelemen Samu városunk országgyűlési képviselőjének az esküdtszéki javaslat ellen tartott parlamenti beszédét, miután azt ellenzéki oldalról tévesen kommentálták, többek kívánságára szószerint közöljük. Kelemen Samu: T. Ház ! (Halljuk | Halljuk!) Amikor az esküdlbiróság reformjáról szóló törvényjavaslat ellen felszólalok és ezzel a parlamenti ellenőrzés kilincsére teszem a kezemet, felmentve érzem magamat a feladat alól, hogy ezt az elhatározásomat külön is megokoljam. (Helyeslés a jobboldalon 1 Az a jelentős változás, amely az utóbbi napokban a politikai pártok parlamenti magatartásában, habár fentartások között is, létrejött és azok a kétségtelen sikerek, amelyek az ellenzéknek a parlamentben való megjelenéséhez fűződnek, a kétkedőket és az ellenzőket is meggyőzhették arról, hogy habár a politikai pártoknak joguk és kötelességük az, hogy a maguk álláspontjára támogatást keressenek a par lamenten kivül álló elemekben ős tényezők ben , a politikai pártok mérkőzésének igazi tere az országgyűlés tartama alatt mindig a kópviselőház. (Helyeslés ás taps a jobb oldalon.) Fölemelő tudat, hogy az eszmék nek ebben a harcában és az erkölcsi elveknek ebben az összeütközésében nem mindig az az állapot győz, amelynek számbeli túlsúlya van, hanem az, amelynek megvan az erkölcsi fölénye. Őszintén megvallom, hogy nekem némi politikai és egyéni elégtétel az, ami az utóbbi napokban történt. De ma, amikor az eseményeknek ereje szintén áttöri a taktikai külömbségeket, a kérdésnek ennél a részénél időzni nem akarok. Egy dolgot azonban kötelességem kijelenteni, és ez az : Amit az országgyűlés alkot, az nem szép próza, éppenséggel nem az, Dem lírai költemény és nem politikai proklamáció, az tehát nem albumokba, nem antológiákba, sőt nem csak a képviselőház naplójába kerül, hanem belekerül innen az országos törvénytárba és a törvénytárból az életbe. Ezek a törvények szabadságot biztosítanak és szabadságoktól megfoszthatnak. Ezek jogokat adhatnak és jogokat elvehetnek; ezek sebeket üthetnek a nemzet testén és sebeket gyógyíthatnak; ezek éltető nedveket adhatnak a nemzetnek es kiszikkaszthatják ezeket; ezek szabályozzák a nemzetnek a vérkeringését. Súlyos tehát azoknak a felelőssége, akik rossz törvényeket alkotnak; de ezzel egyenrangú azoknak a felelőssége is, akik elmulasztják, hogy a rossz törvényeknek hibáit kiküszöbőltessék és azokat helyes intézkedésekkel pótoltassák. (Elénk helyeslés és taps.) T. kópviselőház I A törvényjavaslat, amely előttünk fekszik, a politikának és a jognak nem szerencsés frigyéből született. A politikai szempontok elnyomják benne a jogiakat, a jogi szempontok eltakarják a politikaiakat. A jogászi meggyőződésen egyre másra sebet üt a politika, amely azonban elég óvatos ahhoz, hogy nyomban a jogászi indokolás mentőkocsijáért telefonál, nehogy a súlyosan sebesült teljesen elvérezzék. Ha igazságosak akarunk lenni és igazságot keresünk, akkor élesen kell szétválasztanunk azt a kőt teret, amelyet ez a két törvényjavaslat átölel: a közönséges bűncselekményeknek ős a politikai jellegű vétségeknek terét. Mert a sajtó mindenkor amikor közügyet érint, vagy közfuokcioná riusokkal foglalkozik, kapcsolatos az alkot- mánybi/.tositókokkal ős működése kapcsolatos a szabadságjogokkal. Ellenben az a kérdés, hogy a gyilkosok, a gyujtogatók és a rablók felett ki ítélkezzék, semmi egyéb, mint az igazságügyi szervezetnek kérdése, (ügy van 1 ügy van ! Hogy ez igy van, annak legerősebb bizonysága az, ha tekintetet vetünk Oroszországra és Norvégiára. Oroszországról köz tudomásu, hogy az nem éppen a politikai szabadságnak és az alkoimányos életnek és különösen nem a sajtószabadságnak hazája. Ott egysze.ü rendőri ukázzal betilthatják valamely lapnak a megjelenését, cikkeket töröltethetnek és közöltethetnek, sőt a nyomdát is bezárathatják. Oroszországban mégis a közönséges bűncselekmények felett esküdtbiróság ítélkezik. Nórvágia viszont a legalkotmányosabb államok egyike; ott azonban az esküdtszék intézményét közönséges bűncselekményekben nem ismerik. Elismerem, hogy ez a múltban nem volt mindig igy. Az esküdtszék fejlődése, kialakulása a történelmi fejlődéssel kapcsolatos. Az esküdtszék érdekében való mozgalmak abban az időben indultak meg mindenütt, amikor a bíráskodást még a kiváltságos osztályok gyakorolták, amikor Írott törvények, büntetőtörvények nem is igen voltak, vagy ha voltak maguk is ezeknek a kiváltságosoknak előjogait oltalmazták. Megindultak ős érlelődtek abban az időben, amikor az adminisztráció még nem volt elválasztva a bíráskodástól, tehát a független bíróságok intézményét nem ismerték. Folytak abban az időben, amikor az eljárás még túlzásban is egészen inkvizitorius volt, kapcsolatban a kínzások intézményéről és erősbödött akkor, mikor még a kötött bizonyítás elve uralkodott mindenütt, amikor a bizonyítékok szabad mérlegelése ismeretlen volt és ez a nagy jogászi müvnlet alig volt egyéb, mint közönséges matematikai összeadása a jelentkezett terhelő és mentő tanuknak. Ebben az időben az Ítélkezés pedáns, doktrinair, rideg és kegyetlen volt, joggal hívta ki maga ellen a közvéleményt és kihivta azt az esküdtszék mellett. Ma a törvényes kiváltságoknak ez a rendszere eltűnt. Ma a kiváltságos előjogok helyébe az egyenlő jogok léptek; ma nem kiváltságos osztályok gyakorolják többé a bíráskodást, mert ma, merem mondani, nincs demokratább intézményünk, mint a bíróság. (Igaz ! Úgy van 1) Mert ebben az intézményben helyet foglal ma a népnek minden fia, származásra, nemzetiségre, tajra, felekaaetre, egyéb társadalmi osztályra való tekintet nélkül, (ügy van ! Helyeslés.) Ma ninoa többé izolálva a bíróság a valóságos élattől és társadalomtól. Ma a kötött bizonyítás rendszer* teljesen eltűnt, meg- semmisette azt a bizonyítékok szabad mérlegelésének elve. És ha ma még van valami. amit ezen a téren reformálni kell, az s8mmi egyéb, mint a bünte:ő törvénykönyvnek olyan módosítása, hogy töröljük el a törvényes minimumok rendszerét, amely a biró lelkiismeretót gúzsba köti és biztosíthatom önöket, hogy a közönséges bíráskodás terén az esküdtszék iránti lelkesedés egyszerre le fog lohadni, (ügy van! Úgy vau !) Nincs tehát ma értelme annak, hogy a közönséges bűncselekmények felett való bíráskodásnál — ismétlem, eltekintek a bíráskodásnak a sajtó terén való alkalmazásától — ne vegyük igénybe a szakbiróságo- kat, mikor minden fog'a kozásnál a szak- szerűség eleme lép előtérbe; mikor a nemzetek között folyó nagy hareokb.n szervezett, kiképzett hadsereget akarunk; mikor a népfelkelői itt csak a póttartalók után következnek. És mi mégis azt akarjuk, hogy az igazságért folytatott nagy harcokban, a közönséges bűncselekmények által megtámadott jogok védelmében, ne szervezett sereggel dolgozzunk, hanem igénybe vegyük az esküdteket, ezeket az igazságügyi nóp- föikelőket. (Helyeslés és tetszés.) Én nem látom be, hogy az a tisztes biró, aki ott ól a polgári társadalom közepén, miért volna ettől a társadalomtól idegenebb, miért állana inkább azon kivül, mint a tisztes kötóiverő, vagy a becsületes kéményseprő, (ügy van !) Azt mondjak evvel szemben, t. képviselőház, hogy a nép széles rétegeinek a bíráskodásba való bevitele: a jogérzetnek a romlatlan jogérzetnek a bíráskodásba való bevitelét jelenti. Én, t. kópviselőház, azokból az Az.-ák- ból való vagyok, akik születésüknél fogva is szere ik a népet. A népbői származtam; az ő húsúk az én húsom, az ő vérük az ón vérem s az ő csontjuk az én csontom. És ha megengedek magamnak egy bizonyos arisztokráciát, az csak a demokráciának az arisztokráciája, hogy én is büszke vagyok a inagam őseire, a népre. (Helyeslés és tetszés ) Én szeretem a népet, nemcsak ata- viztnusból, hanem abból a meggyőződésből, hogy a népbea van felhalmozva az energiának áz az óriási ereje, amely az igazi fejlődést egyedül biztosíthatja. Csak azon nemzet társadalmának van meg a jövője, ahol a felülről korhadó rétegeket alantról újakkal lehet pótolni, ahol az elszikkadó sejteket uj vérsejtekkel lehet helyettesíteni, ahol a fentrői lehulló galyakat alantról felfelé növő egészséges ágak pótolják. (Tetszés ős éljenzés.) £o elismerem azt, hogy a nép az igazságszolgáltatásba ba fogja hozni a maga erejét, be fogja hozni a maga ösztöneit, naiv hitét, elfogultságát, előítéletét, rajongó szeretetót és ami mindennél hatalmasabb, izzó gyűlöletét, de egyet nem fog behozni : elfogulatlan igazságot. (Úgy van I) Mart nem áll az, t. képviselőház, hogy az igazságnak olyan nagy hatalma volna a hazugsággal szemben. Ellenkezőleg áll a do-
