Szamos, 1913. november (45. évfolyam, 252-276. szám)
1913-11-27 / 273. szám
Negyvenötödik évfolyam. Szatmár, 1913. 273. szám Szatmár város küldöttsége gróf Tisza Istvánnál. — A „Szamos“ kiküldött tudósítójától. — Szatmár, nov. 26. A „Szamos“ tegnapi számában rövid telefonjelentés alapján hót adott arról, ; hogy Szatmár város kül- | döttsége gróf Tiszti 1st I ván miniszterelnöknek át- I adta a diszpolgársngáról 1 szóló oklevelet. NOVEMBER CSÜTÖRTÖK Virgil Ismételten vissza kell térnünk elsősorban is dr. Vajay Károly kír. tanácsos, polgármeste nek a „Szamos“ tegnapi számában már közölt beszédjére. A polgármester beszédje — hangsúlyoznunk kell, hogy nem clforiilt- ság Íratja velünk e sorokat — messze felülmúlta Arad és Debrecen városok híva talos szónokainak beszédjét. Úgy előadása, mint a beszéd belső tartalma minden szó, nők beszédjét túlszárnyalta és dr. Vajay Károly, nyugodtan állíthatjuk, az ünnepi szónokok között a nap hőse volt. A városok küldöttségeinek üdvözlése után gróf Tisza István megköszönte azt a bizalmat, amelylyel e .városok irányában viseltettek. Beszédjéből, mint különösen reánk vonatkozót, a követkerőket emeljük ki : Tisztelt Uraim, engedjék meg nekem, hogy ehhez az örömhöz még kifejezést adjak annak a másik örömömnek is, hogy olyan három város megbízottait. küldötteit van szerencsém itt magam körül látni, amelyikhez mind a háromhoz az én magánéletem, az ón egyéni érzelmeim lelki világa is tartozik. Hiszen Szatmár vámosával talán, fájda lom, nem kerültem nagyon közeli sze mélyes érintkezésbe, de életemnek bol dog esztendeit töltöttem ott azon az áldott vidéken, amelyhez abban az idő ben gazdasági téren is sikeres tevékeny ség emlékei fűznek, (ügy van!) ame lyet vérző szívvel látok most annyi elemi csapás súlya aiat szenvedni, de, amelyre hiszem és tudom, hogy szebb idő is fog következni. Uraim ! Már maguk ezek a szálak is különös melegséget adnak ennek a találkozásnak, amely, e az Önök részéről jött megtiszteltetés ada az alkalmat és már ezek a szálak különösen kedves kötelességemmé fogják tenni, hogy igyekezzem ott, ahol módot nyújt számomra a sors, azt a megtiszteltetést, amit Ör ök tői kaptam, azt a polgári címet, amely lyel felruháztak, a város jogos érdekei körül való közreműködés terén ‘eesüle tes munkával kiérdemelni. (Nagy tét szós, lelkes éljenzés és taps). Egyről biztosi^hatom Önöket, hogy szives örömest készséggel, lelki örömmel fogok résztvenni ebben a munkában és kérem, hogy azt a jóindulatot, rokonszenvet és bizalmat, amely Önöket vezette amidőn a diszpo'gári c'mmel megtiszteltek, tartsák meg számomra a jövőben is. (Hosz- szas tetszés, lelkes éljenzés és taps) De nemcsak városunk polgármesteré nek minden tekintetben első angu beszédje emelt* Satmá’- város küldöttség nek ike rét Arad és Debrecen városok felé, hanem művészi értékű díszoklevelünk D. A debreceniek díszoklevele, el kell ismernünk, méreteiben hatalmasabb volt a miénknél, a kiállítása is impozánsabb, amit a debreceniek könyvkötőjük kitűnőségének, Dávidházy Kálmánnak köszönhetnek, de az oklevélnek magának nincsen különösebb művészi értéke. Az aradiak oklevele pedig még a sablonos kiállítás és ízlés határain is alul maradt. Szatmár városnak, Papp Aurél, jeles festőművész által készített oklevele ezzel szemben az idegen városok küldöttségének tagjai között is feltűnést keltett. Az osztatlan elismerés értékét nagyban növelte gróf Tisza Istvánnak elismerése, aki a festőművészünk előtt e ismerésének kifeje zést is adott. A öi zoklevó! átadása után a minisz- lerelnök a Hungária szálloda külön termé ben vendégül látta a küldöttségeket. Arad óm Debrecen városok szónokai után dr. Keresztszeghy Lajos, a szatmári munkapárt elnöke tartót pohá-köszöntőt Beizédjébői tudósit nknak ,->z alábbiakat sikerült feljegyezni : A szatmári munkapárt megbízásából vagyok bátor poharat emelni és mindenekelőtt hangsúlyozni' kivánom, hogy pártunknak a város törvénykato sági bizottságában helyt foglaló és annak túlnyomó többségét képező tagjait a miniszterelnök ur diszpo'gáerá választását tárgyazo indítvánv előterjesztésénél nemcsak a miniszterelnök urnák az előttem szólották áltál méltatott egyéni kiváló tulajdonság i vezették, hanom vezetett bennünket fő eg az, hogy tüntetni ki váatunk a miniszterelnök ur politikája mellett és kifejezést kívántunk annak adni, hogy amellett, hogy mély tisztelettel visel etünk ő excelleneiájának páratlan képességei, tiszta és nemes lelke, lángoló h za és fajszereiete, szóval kirn igasló egyénisége iránt, lelkesedéssel és mély meggyőződéssel osztjuk politikai elveit és helyeseljük azt a politikai akc óí, amely az ő nevéhez fűződik és amelynek diadalmas sikere hervadhatat lan babért font homlok- ra. Mi, akik a vidéken élünk és köz vétlenül érintkezünk a polgársággal és a néppel, tanúságot tehetünk amellett, hogy az egész ország, • merem mondani, párt különbség nélkül, mé y fájdalommal és elkeseredve nézte azt a romboló munkát, amelyet önző és uralomra vágyó párt vezérek es általuk vezetett és félrevezetett párlhive.k -z obstrukció utján 15 éven át végeztek. Hogy az obstrukció annyira elfa jult, az ellen éknek oly kedvelt fegyverévé vált és oly soká veszélyeztette parlamentünk létérdekeit, azt kétségkívül előmozdította akkori vezető államférfiaink gyengesége s az a hibája, hogy ked veskedósekkel, -úsebb-aagyobb szives sógekkel igyekeztek az obstrukc ó hőseit a normális pararmnti viszonyok helyreállítására reábirni. Balul ütött ki ez a taktika, amin nem is lehet csodálkozni. Hiszen az ellenzéki képviselők idilli boldog helyzetbe jutottak, mert lenni kuruekodhat tak és népszerüsködhettek, fennt pedig élvezték a miniszteri kegyeket és a po litikui befolyást. Túlságos hazafiasság és po itikai belátás kellett, volna ahhoz, ha nem azon igyekeztek volna, hogy minél tovább tartsanak az aranjuezi szép napok, amelyek után bizonyára ma is epednek. Folyt is az obstrukció vígan, de el- vitázhatatlan hogy ama nerezetes november 18-ikán örömujjongva dicsőítette az ország azt a kar., amely lesújtott és a vele való visszaélésre nem számított házszabályok béklyóival szemben a parla- meníárizmusnak mindnyájunk lelkében és igazságórzetóben élő örök törvényeit emelte érvényre. Az akkor iesujtott kart feltartóz attak és megbénították. Nem az ellenzék frázisainak voltak a november 18 ikát követő esemény ők az eredm nyei, hanem annak, hogy egy nagynevű 67-es politikus váratlanul frontot változtatott és kőSzárított ezukorrépa szeletet csak waggon rakományonként jutányos árban szállít a szatmári ezukorgyár r.-t. Jelen HánniBk 8 oldal.
