Szamos, 1913. október (45. évfolyam, 225-251. szám)

1913-10-15 / 237. szám

A ^ ‘ í 1 AJ if. október 15. 287. »*&tn Még csak egyszer bocsáss meg! A szerkesztőség békét közVetit. Szatmár, okt. 14. Ma délelőtt egy szemrevaló menyecske kopogtatott be a Szamos szerkesztősegéhez. Fiatal munkásasszony, kedves, szelid, hir­telen piruló. — Apróhirdetést szeretnék feladni. Ideges és morózus munkatársunk rászólt: — Az igazgatónál a kiadóhivatalban. A fiatal parasztasszony átment a másik szobába Ott elővett egy gyűrött cédulát. Rajta p imitiv betűkkel ez a pár sor: Józsi, még c ak egyszer bocsáss meg fogadj vissza, örökké hű felesé ged leszek. Kiváncsiak voltunk a parasztasszony apróhirdetésére. Megnéztük és nem nagy riportkészsóg kellett annak megállapításá­hoz, hogy a furcsa sorok mögött valami kis regény rejtőzködik. — Az uram — mondotta a me­nyecske — a Szamost olvassa, olyan helyre tessék tenni, hogy megtalálja. — Jó, jó, — igyekeztünk megnyug­tatni — olyan helyre tesszük, hogy b z- tosan elolvassa és még hozzá nem is kell érié fizetni. De megmondhatja, miért kö- nyönyög bocsánatért? A csinos asszonyka elpirult. A ken­dőjét kissé szemére húzta. — Elmondhatom, miértne. Sőt azt szeretném, ha »z urak kiírnák az újságba. Három hónapos h izasok vagyunk és az uram rettenetesen félt. Az udvarunkban lakik egy hivatalnok. Idős ember s olyan százért se cserélném el az uramat. Ha egymaga volna a világon, akkor sem kellene. — No és mégis . . . — Dehogy, dehogy. Eszemágábau se voll. Szeretem ón az emberemet, azért mentem hozzá. De a hivatalnok ur finom, müveit ember és szeretem hallgatni. Igen, nem is olyan szemmel néz, mintha tét szenék neki. Az uram azonban azt hiszi, hogy rogy, pedig dehogy . . . — Nem kell vele szóba állani . . . — Persze, persze. Mikor az emberem először leszidott, csúnyán legyalázott, egy éjszaka sírtam s megfogadtam, ho«-y nem beszélek többet a szomszéd úrral. De aztán megállt az ablakunk előtt s csak nem verhettem el sodrófával. Az uram meg­tudta és elkergetett Nagy rimáukodásra fogadott vissza. — Azután úgy e, megini . . . — Hát igen, megint. A s-tomszéd hozzámszegődött az utcán, hiába körtem, hagyjon magamra. Az uram — nem res­tellem — végigvett rajtam és egy hétig nem beszélt velem. Most már kerül em a hivatalnok urat száz lépésről tegnap megint csak összehozott vele — már azt kell mondanom — az ördög. — Bizony, ez baj. — Bizony, ez még nem volna baj, de valami kedves irigyem értesítette az uramat, — Jesszusom — hogy a szom­széd meg én, én meg a szomszéd ... A szegény ember hazaazaladt, ahogy voltam, elzavart, utánam szórta a holmimat, lecsukta az ajtót. Pedig Isten látja a tel­kemet . . . Tessék kitenni a hirdetést és ha most megbocsát, soha többó nem is nézek más emberre. Hát jó. Vállaljuk n békeközvetitést ezen az alapon. Reméljük, a szigorú férj még csak ez egyszer, de csak most az egyszer meg fog bocsátani a hűséges feleségének, akit az asszony száz másért j nem cserélne el. HÍREK Kis t>ezércil&el*. A HARCMEZŐN minden katona nak kötelessége megjelenni és elesni. Aki ezelől elbuvik, aki távol tartja magát a harcmezétől, az hazaáruló és vagy íőbelővik, vagy pedig, hogy még jobban szegyelje magát: kötél által végzik ki. A horcmező békés időkben szolidul viseli magát, nem kívánja ép­pen az életét a hősöknek, csak a munka­erejét. Dugonics Titusznak például sze rencséje volt, hogy működése a harcok idejére esett és bravurstiklijével sike­rült meghalnia, miáltal elérte azt a nagy gyönyörűséget, hogy még mai napság is ő belőle buknak meg a diá­kok, akiket ilyenformán szintén magá va 1 rántott a mélységbe. M\ ? Ma leg feljebb ellenzéki képviselő lehetne sze­gény Titusz. Feltétlenül ellenzéki, mert csak mint ilyen beszélhetne aztán ha zafiságróh Na és micsoda működési tér nyílnék most egy ilyen Titusznak ? Lázasan és minden erejét megfeszítve, hazafias hévvel kellene távoltartania a ma harc terétől-, a képviselőháztól. Mert viszont a mai hazafiak bizton visszatartanák magukat az igazi harc • tértől, ahol az ellenfél állandó házaza bálysértést követ el: lövöldöz, kasza bol. Hja, változott ám a harctér is az óta, hogy Dugonics akkorát ugrott le­felé, mint egy magyar aviatikus. Az ő idejében akkor mentek a harctérre a hazafiakéba meg kellett ott halni. Ma csak akkor mennek oda, ha meg lehet belőle élni. A PÁLINKÁS ÜVEG — magyar szimbólum. A pálinkás üvegért min dent odaad a magyar, a pálinkás üveg bői mindent beszop a magyar. Abból szívja választás idején a politikai meg­győződést, abból szívja a ' lelkesedést, abból bevesz mindent A napokban egy orvosi rendelőben voltam amikor egy jajveszókelö asszony betámogatja a támolygó urát A diagnózis kurta. A magyar meglátta az almáriom tetején a pálinkás bütyköst Megrázta, lötyö­gött. Felhajtotta. Az üvegben szalamiák szesz volt, összeégette a magyar gyom rát. Még az is lehet, bogy meghal belé, Szóval a pálinkás üvegből még a halált is beszopja a magyar. Jó len ne ezt a nagy szeretetet hasznosítani. Talán a pálinkás üvegből lehetne be szopatni a magyarokkal — a józansá got is. A RLJARÁS. Egyik vicinálison utaztam a minap. Egy fülkében men­tem a vidék egyik potentátjával, aki vei eldiskuráltunk, hogy milyen áldás a környékre egy ilyen vicinális vasút. Megfontolt, higgadt haladásra ad pél dát az embereknek, eleven állatban kárt nem csinál a gyorsaságával, még egy csigabigát sem gázolt el soha. Mikor igy megdicsértük a kis viciná nálist. jobbról-balról. szerényen azt mondja a potentát. — Nagy, áldás ez kérem. Egy ilyen vasút. És milyen nehezen ment a létesítése. Jóformán nekem köszön­heti a nép. En járt m ki az engedélyt. Mennyi kijárásomba került! — De legalább nincsen olyan ál­lomása ennek a vonalnak, ahol meg ne lenne örökítve Nagyságodnak ez a tevékenysége. — Meg van örökítve ? — Meg a. Táblán van megörö kitve. — Hogy én ezt nem láttam eddig. — Na majd én megmutatom a legközelebbi állomáson. Ember ritkán várta még olyan izgatottan, hogy a vonat állomást érjen, mint az én potentátom. Megérkeztünk és megmutatom a táblát neki, amely az <5 tevékenységét örökíti meg. Egy csámpás bakter szedi alatta a jegyeket és a táblán fehéron feketével van írva : KIJÁRÁS A KARAKTER olyan ritka ma­napság, hogy ha ráakad egyre az em­ber, meg kell örökíteni. A karakter ma olyan újság, hogy feltétlenül újságba kell tenni. Nagyobb újság, minta gyil­kos. A karakter a kis vasúton volt konduktor vasárnap este 10 órakor a vonattól befelé. — Kérek egyet a törvényszékig. De ne adjon jegyet, tegye el a pénzt, úgyse jár most ellenőr. Belátom, bogy becstelen volt a dolog, amit cselekedtem : rá akartam bírni egy alkalmazottai, hogy a mun kaadóját megkáros tsa. De eszembe ju tott, hogy szegény kalauz, szegény te lesége, mezítlábas gyermekei, tehetet­len, öreg szüleje stb. A konduktor a szemembe világit a petróleum lámpással, letépi a jegyet és mélységes megvetéssel, büszke ön­érzettel vágta oda: — Hát ha egy milliót adna az ur ? Úgy elszégyeltem magam, hogy már az Árpád-utcánál leszállottam Jó, hogy a karakterek csak este 10 óra tájban közlekednek. Napközben nem igen találkozik velük az ember. Legalább nem kell miattuk egész nap szégyenkezni. * ASSZONY FISKÁLIS is lesz hát. Eperjesen már beiratkozott az első jogászkisasszony az akadémiára. Soha jobbkor Először a női fiskálistól azt várjuk, hogy bizonyos ruhadarabjain kát nem fogják lefoglalni — női szé- gyenérzetböl. Másodszor pedig már mindenütt úgyis minden az asszony nevén all Ehhez igazán stilszerü az a ssz ony fiskális A FELEKEZETI EGYETÉRTÉS dühöngeni fog holnap, amikor izraelita polgártársaink sátoros ünnepe megkez dődik. Ez ünnep alkalmából az izrelita polgártársak sátrakat emelnek, amit héberül „szüké“-nek neveznek. Nyolc napig a zsidók most ebben a szükéb en esznek, Szinte példátlan az a feleke­zeti egyetértés, amellyel a más vallásu polgártársak együtt ünnepük a zsidók sátoros ünnepét. A zsidók „szűké“ ben lesznek majd, a többi telekezetek hí­vei velük együtt mind ugyancsak „szűké“ ben. — az úgynevezett pénz­szűkében. Ezt a felekezeti egyetértést bontsa meg valami izgága ember, ha tudja ! Szatmár varos ösztöndíja. Már ré­gebben megírtuk, hogy Őfelsége 80 éves évfordulója 'alkalmából létesített egyik alapítványt, as 1000 koronásat, Maresicsek Ferencz helybeli illetőségű fiatal kádár­segéd nyerte el. A kitüntetett fiatal iparos tanulmányát Münchenben kezdi meg, ahol különösen a hordó gyáripari előállítását, illetve az ehhez használt gépeket akarja tanulmányozni. A tudományszomjas ifjú a legjobb időben indul tanulmányútra, mert a rossz szüret miatt búony most nagyon kevés hordóra van szükség szü- kebb pátriánkban. A müncheni választást is csak helyeselhetjük, mert ahol annyi sok sört fogyasztanak, a hordógyártásnak is igen fejlettnek kell lenni.

Next

/
Thumbnails
Contents