Szamos, 1913. július (45. évfolyam, 149-175. szám)

1913-07-13 / 160. szám

(1913 julius 13.) 160. szám. SZAMOS £. oldai. SzatEoár nyomorultjairól. njegj elölt házak titka. Mikor a vasgyárosok, vagy teszem néldíul az ólombányák összeállónak és íeneketlen nagy kupájukba ereik vérét be­lecsorgatják, nem csudá'kozom. Az esküjük, a szerződésük, a tröszt, a kartell és légyen bá* milyen név/el nevezve véd és dacszö­vetség kötő meleg kézszoritásuk, a tőke tömörülésének és a tömörülésbe vetett sú­lyosabb erőnek simboluma. Céljuk, kizá-ni mmdenki mást, aki aranyként csengő vérét nem keverte bele szent edényükbe, az erő­södés világuralmából. Egymás elől az aranymező útját el­zárni, ez a ma harcos jelszava. A frázisos altrívsták nagy feliángolásai sem egyebek rendszeiint, az önön maguk nagyságába elmerült egoista imádatnál. Ezzel szemben, ezzel a saját zsebre és saját hasra menő élet halál harccal szemben, a kicsinyek, a nyomo.j'tak, a fólkezüek, az alig tipegők, a furfangos ál­szentek és leselkedők hábortalan jeleiket figyelgetem napok lóta a szatmári utcán. Elnézem a varié't, permutált és kom­binál „k* betűket a házak falán. El mélá­zom az abcójiik furcsa össze/isszaság8in és egy-egy felhevültebb és nekiiendültebb p;i- lan-'íban szinte fáj, hogy — habár tudom olvasni a hieroglifák kusza vonásait — nem tartozom a szektájukhoz, nem tartozom az ő szakszervezetükhöz, ahol nincsen elnök, sem igpzgató, ahol nem folyik lázas küzde­lem a választmányi tagság elnyeréséért, abol nem küldenek ki szükebb, mégszü- kebb, legszűkebb ős végül szűkületben szenvedő bizottságot a jelek felrajzolására, a kenyér eléréséhez vezető ut kigaraszolá- séra. A koldusok nagy, iaternaciona is, vi­lágot átfogó stervezetéről beszélek. Azok­ról, akik az alázat hangjával kopognak be házainkba a könyörület fillérjéért, hogy át- kozódva tegyék be maguk után a kaput, ha kutya uszítást, seprünyelet kapnak a pisz­kos, szerintük kiérdemelt rézdarabka helyett. Tessék körüljárni a Deák-teret, tessék lassan, bandukolva a Kazinczy, Rákóczi, Eötvös, Hám János, Batthyányi, Árpád satöbbi utcák házait megvizsgálni, fel kell, hogy tűnjön a „ku betű, a reszkető kéz vezette szines, rendszerint kék „k“ betű, amely Útmutatójául szolgál az utcába tó vedt akármelyik koldusának a megjelölt házak lakóinak bőkezűségéről. Valószínűleg nemzedékről-nemzedékre öröklődik a kombinált ,k* betűk olvasását megfejtő kulcs, mint ahogyan az adoma szerint is a világot bekóborolt hires csa­vargó, halála előtt magához hívta 5 fiát, hogy végrendelkezzen: »neked hagyom Pista a 13 szepesi vármegyét, a tied lesz Pali Erdély, a Ferkóé Dunántúl, a Miskáé a Tisza folyása végig, a tied pedig Lajcsi az életem titka. Tanuld meg Lajcsikám, hogy tisztességes munkából is meg lehet élni; de nem ajánlom. Nagyon veszedelmes.“ A szatmári koldus is ilyesfajtán vég rendelkezik. Kitanitja a fiát a reszketős kezek irta „k“ betűk titkaira. — Kár az időért fiam — mondja, — hogy minden házba bekopogtass. Meg az­tán a csendőr rajta csip és bekísér, ha portáról-portára tónferegsz. A n?: mestersé­günk tudod, amint a fiskálisok mondjak, nem „szabad ipar*, engedély ke l hozzá, olyat meg sose kapsz. Azért jó apád, meg a többi nyomorultak, Hk nappp1 mankón, éjjel muzsikás bá ba j^nak, rápir^f’tuk a házak falára, a kapuk párkányára, az üzle tek ajtajára, bogy hol kapod a k^ajcM. — Amék házon rajta a k betű, a két szé"a között ped:g egy egyes, ott kijér a krpjeár. Ahol a k bstü mellett, jobbra van az egyes, ott hébe-hóba adják csak meg a krajcárt. Ahol a betű menett br’ .1 látod az egyest, az amolyan „link'-ház, fiam. Ha rossz volt a napod, keveset kerestél, be nézhetsz, ki sohasem dobnak, de krajcá’t csr’; száz közül egyszer adnak. — Ha sokan lakn*'1; a házban, oszt egyik ad, a másik Dem, nehogy egyet is el mulassz, megjelöltük. A k betű felé huztunk egy lapos vonást. Ahány egyest talá’sz a vonás felett, annyi helyen kapod, belül a házban, az alamizsnát. — Az a ház a legjobb, ezt jegyezd még jól meg, ahol egy kört látsz rajzolva, azon belül meg még egyet, egy kisebbet. Ez a jó gazda. Az ilyen meg is vendégel, a krajcáron felül egy karéj kenyeret ád, meg ólelmaradókot, olykor szalonnát. — Oda meg be ne tedd soha a lábad, ahol fordított „V“ betűt látsz. Kutyát ja lent az fiam. Ha meg a „V“ betű át is van huzva, harap a disznó fajzat, erről óva intelek. — Van aztán jel, édes, jó fiam . . . Itt meg ke 1, hogy haljon az öreg koldus, mert a többi jeleket már ón sem ismerem. Nem tudom tovább a sok ákom- bákom nyitját, amelyikének mindegyike úgy sir reám, mintha kü’ön-külön egy egy cso­szogó, totyogó, ráncos képű, jó öreg, szat­mári koldus volna. Az eddigiekre is Steuer Simon bará­tom hivta fel a figyelmemet. Hiszen mellékes is az egész abc ér­telmezése. A fő, hogy tudjunk róluk, hogy tudomásul vegyük, miszerint a koldus „szer­vezetlen“ szervezet is halad a század, sőt mondhatni teljesen megvalósítani igyekezik a világ örök célját és föprincipiumját. Meg­akarja, könnyíteni a megélhetést. És amikor mi könyvek labirinthjében bujkálunk, hogy gépeket konstruálhassunk, amelyek egy szempillantásnyi mozdulatuk­ban törhetetlen vasrudakat hasíthassanak ketté, ugyanott tartunk, ahol a szatmári koldus, aki a hatóságot kijátszva, törődött testét kímélve, primitív jelekkel jelöli a jó- szivüeker, hogy egyszersmind a jeltelen há zak lakóira rásü33e a szivtelenség Kain bélyegét. Hogy a ficamodon karjával este a köjykeit pofozza, hogy a sánta lábával va­sárnap délutánonként footbailozik, hogy a könyörület fillérjeivel a pálinkás bódékat gazdagítja egyik-másik „sarlatán* — más lapra tartozik. Legfeljebb a kihágási törvénykönyv 66. §-a, ha sajnálja tőlük. (h. a.) Olcsó bevásárlási alkalom. A Szőke Béla cég szatmári üzletében ai8s5Z«SrífSsántl( kiárusittatnak és eb­ből kifolyólag mindennemű szőVet, detain, balliszt, Kar­ton, barchend, rnhasetytncH és Vásznad továbbá fStrgSnySK és szőnyege!! mélyen leszállított árban adatnak el. — Egyben van szerencsém je­lezni, hogy a női blúz, alj, pongyola, costüm és gyer­mekruha újdonságok megérkez­tek és úgy ezen árukból, mint fehérnemű menyasszo­nyi kelengyékből — rövid­árukból, csipke és díszekből állandóan nagy Választékot fogok tartani. — Az üzletet az eddigi szolid alapon kivánom tovább ve­zetni és midőn a t. vevőkö­zönség szives jóindulatú párt­fogását kérem, — maradok kiváló tisztelettel őz?. Szőke Béláné DEAK-TÉR 20. SZÁM / Minden ruha uj lesz Li^jfóior Pál ruhafestő és gőzmosó .isztitás és festés által ílClJlClJwl I öl = gyárában = Szatmár.

Next

/
Thumbnails
Contents