Szamos, 1913. július (45. évfolyam, 149-175. szám)
1913-07-10 / 157. szám
(1913 július IQ.) 157. szám. SZAMOS 3. oldal. még 9 ezer korona tartaléktőkét is gyűjtöttek mellette. Hogy ez a jövedelem előálljon, a bank kénytelen volt nagy kamatot szedni és mivel üzletfeleik intelligenciája Dagy mértékben hiányos úgy, hogy nem tudták ellenőrizni a bank számításait, a vádlottaknak igen könnyű volt a dolguk. A biróságnak a tényállás megállapításánál háromfajta bizonyiték állott rendelkezésére: a vádlottak részleges beösmerése, a tanuk vallomása és a szakértők véleménye. Ebből a tanuk vallomásait a bíróság teljesen kizárta a bizonyítás anyagából. Kizárta pedig azért, mert az ügy 1909. év óta folyik. Nem tehető fel, hogy ezek a hiányos intelligenciájú emberek — a tanuk — precízen emlékezzenek arra, hogy hány percentet fizettek. És ha a főtárgyaláson erre nézve mégis határozott vallomást tettek, az csak azt bizonyítja, hogy a vádlót taknak bőségesen volt idejük őket a főtárgyalásra előkészíteni, ami kitűnik abból is, hogy a tárgyaláson minden tanú meg tudta mondani, hogy hány percertet fizetett, de arra a kérdésre, hogy mi az a percent: egyik sem tudott felelni. A vádlottak beismerése, amely azt tartalmazza, hogy 1908 ban 60 fillért, 1909-ben 1 korona 10 fillért szedtek minden váltó után a 12 százalék kamaton felöl, már elfogadható bizonyítók, mert ezt akkor tették, mikor a feljelentés után a vizsgáló biró előzetes bejelentés nélkül meglepte a bankot, amelyben csak az igazgatót találta, aki hirtelen meglepetésében — ideje sem lévén, hogy társaival összebesző'jen — ezt beismerte. Az uzsora határát a törvényszék 12 százalékban állapította meg az eset körülményeihez és a tartóiéi viszonyokhoz képest. Mindazonáltal megszüntette az eljárást a 13 százalékon aluli esetekben, mert figye lembe vette, hogy a Tartóiéi Népbank nem tartott szakképzett könyvelőt és a kamatszámítás körül esetleg nem rosszhiszemű tévedés is előfordulhatott és erre való tekintettel méltányosságból az uzsora határát kitoha 13 százalékig. Ennél tovább már csak azért sem mehetett a törvényszék, mert a tartóiéi felek nem üzlet céljaira, nem helyzetük javítására, vagy üzletkörük fejlesztésére vettek fel kölcsönt, hanem csak könnyelmű költekezéseiket segítették vele elő és vagyoni viszonyuk nem olyan, hogy a 13 százaléknál magasabb kamatot elbírja. Már ped!g csak ezt a könnyelmű adósságcsinálást segítette elő a Tartóid Népbank az ö 8 igazgatósági tagjaival és az azóta elhalt vezérigazgatójával ott, ahol rajtuk kívül sok a helyi pénzember, aki kölciönökben kamatoztatja a pénzét. Éppen ezért az Ítélet kiszabásánál súlyosbító körülményül vette a biróság azt, hogy a külön külön is hitelezéssel foglalkozó vádlottak a bankalapitás révén szervezetté tették az uzsoraügyletet olyan mértékben, bogy az egész környékre kiterjesz kedtek. Súlyosbító körülményként tudta be továbbá a vádlót ak egy részénél azt, hogy uzsoiúért már büntetve voltak. Ellenben enyhítőként mérlegelte a biróság, hogy a vádlottak hosszú időn át bűnvádi eljárás alatt állottak, három héten át folyt ellenük a fótá:gyulás és mindez nagy anyagi károsodással járt rájuk nézveEnyhítőül vette továbbá azt is, hogy büntetésen kívül hatalmas összegű eljárási költség is sújtja őket. Dr. Leitner Emil kir. ügyész feleb- bezést jelentett be súlyosbításért egyrészt azért, mert a biróság a 12—13 százalék közti kamatot nem minősítette uzsorának, másrészt azért, mert a biróság a vádlottak cselekményét nem többrendbeli cselekménynek minősítette. Dr. Tanódy Endre védő a bűnösség megállapítása miatt, felmentés végett jelentett be felebbezést. ^ Túr aratása. A következő szomoiu sorokat vettük a Túr folyó által súlyosan sulytott vidékről, amelyet az illetékes körök figyelmébe ajánlunk. A mi határunkon, nem az arató munkás kedves dala, nem a sarló, nem a kasza suhogása vonul el az aranyka- lászu búza táblákon, hanem a jajszó, a sirás, a kétségbeesett gazdák zokogása és a mindent magával ragadó és megsemmisítő árvíz zúgása. Ilyen mostan ami aratásunk, a Tur- folyó partjain Ez a rakoncátlan káros viz egymásután kétszer teszi tönkre a vidéket, mindenünk, kevés védett, vagy magas - fekvésű helyek kivételével víz alatt van, ott pusztul el, nyomorba, Ínségbe juttatt sokunkat. É hó 4 én lépett ki medréből és még ma is, nyolcadikán, árad. Ha még tiz centimétert emelkedik, eléri az 1884-iki nyári árvizet, kártételbe már úgy is oiérte. Hogy miként bírjuk elviselni e sűrű csapásokat, el sem tudjuk gondolni, segélyre számítani balgaság lenne tőllünk. Hiszen ha a megyónkbeli szomszéd birtokos társaink sem segítenek rajtunk, idegentől várjunk valamit ? Nem kérem én, sem hasonló bajba, kárba lévő gazda társaim, — a Szamos jobb- és a Tisza folyók balpartján lakó és birtokkal biró szomszéd birtokos társaink pénzét, sem jószágát, sem semminemű terménybeli segítségét, hanem kérem és kérjük igen sokan azt, hogy az ilyen földterületek után, amelyeken a legnagyobb szorgalmat tönkre teszi, teljesen megsemmisíti a Turfolyó árvize, ne fizettessenek velünk árbér adót, saját birtokaiknak árvíztől való mentesítésére. Hogy ez igy van, kétségbe nem vonható, ezt bizonyítja az, hogy 1892. óv óta állandóan fizettetik velünk az árbéradót, a Szamos jobb-, a Tisza folyók bal partján* lévő töltések építéséhez és fenntartásához. így azután, Istennek hála legyen, az ők birtokaik az árvíztől védve vannak. így könnyű volt sokaknak leszavazni a Tisza-Szamos közi vizeknek tervbe vett szabályozását. Nézetem szerint nékünk a Tur- folyó árvize által évről évre mindjobban sújtott kis- és nagybirtokosoknak még egyszer gyűlésre kell összejönnünk. Az alispán ur hívja össze a Tisza- Szamosközi birtokosokat, akik hiszem, hogy tudva és látva ami igazságunkat és kárainkat, másként fognak gondol kodni és szavazni, miáltal bekövetkezne minél-előbb a csak is jót hozható szabályozás. Ha pedig azon nem várt eset állana elő, "hogy a szabályozást ismét elejtenék, akkor követelnünk kell, hogy minden védtöltós bontassók el, had folyon ott a viz ahol tud, jusson belőle mindnyájunknak. Kölese, 1913 julius hó 8. Idős egri Bónis Károly kisbirtokos. HÍREK Véres osztozkodás. V Még itt a kultur Európa szélin is, ba délután a kávéházban, vagy este elalvás elótt olvassuk az újságból, hogy tizenöt, húszezer ember halt meg tegnap, tegnapelőtt a balkáni véres osztozkodásban, valami olyanforma libegő bosszúra és fajták, kultúrák közötti ellentétre gondolnak, mini amilyen a nőmet és francia fajt hajtja egymás ellen. Aztán fordítunk egyet az újságban s azt olvassuk, hogy komoly balkáni politikusok hite szerint ez a harc és husz- harminc ezer ember halála még nem szakította szét a balkáni szent szláv szövetséget, ez csak apró osztozkodási kellemetlenség. Es ilyenkor értelmetlenül nézünk a levegőbe s valami fantasztikus lehetetlen földet képzelünk magunk elé, ahol a tömeg- gyilkosság csak apró kalamitás, ahol a véres hadi tetteket nem is a végső leszámolás kényszerűségében, hanem csak úgy egymás bosszantására csinálják, mint minálunk a rossz vicceket a kávéházban. Mert azt, hogy egy hanyatló kultúra népe, mint a francia élet-halálra gyűlölet érez a tömegével nyakába növő német fajban, ezt természeti törvények parancsolják, de, hogy uj életre készülő népek mielőtt kultur munkához kezdenének, halálra fárasszák egymást, ez értelmetlen, bolond balkáni dolog. Pedig voltaképpen ez a balkáni versengés a mi, magyar betegségünk. A csak azért élet halálra vaó virtuskodás, ősi bihari tempó. Hogy mi vész el, mi megy tönkre a háborús harcok marakodásában, az mellékes, csak az a fontos, hogy valaki felülkerekedjen és ítéletet tartson. Megdöbbentő, mikor ilyen véres, torzító tükörben ismerünk magunkra. Milyen szép és eredményes nagy dologhoz foghattak volna már is a Balkánon. Milyen gyönyörű, nagy célok á'lanak a balkáni ifjú népek előtt: Európát csinálni az évszáza - dókra megállóit Török birodalom romjain s ehelyett egymást irtják ki, hogy mire munkához foghatnak, arra való emberük se lesz s megnőtt uj országok meddőn várják majd a boldog munka idejét. Esnem azt csináljuk mi itthon? Ha nem is véres
