Szamos, 1913. július (45. évfolyam, 149-175. szám)
1913-07-27 / 172. szám
4, oldal. SZAMOS (1913. július 27. 172. szám. A ggágzév mérlege a kereskedelmi és iparkamara évkönyve alapján. — A Szamos tudósítójától. — A debreceni kereskedelmi és iparkamara 1912.-iki évkönyvét átolvasva, mikor a toll egy átfogó, a töméntelen anyagból special a megyénket és különösen Szatmári érdeklő és ábrázoló képet akar festeni — megakad. Rettenetes hanyatlás az egész vonalon. Az a sok-sok siránkozás és jajgatás, amely betölti már hónapolt óta a megyét, pozitív, beszédes számokban áil előttünk és igy csoportosítva, a pusztulás képét bár látjuk, az okokra, a ható motívumokra rávilágítani igen nehéz. Hiszen, ha az egyik tabellát találomra kinyitjuk, örvendetes eredményt kell leolvasnunk. Például teszem, sebol a kamura területén jobb burgonya, repce, lóhere és bükkönytermós nem volt, mint éppen a megyénkben. A lóhere katasztrális holdanként 33*70 mm. termett, mig mondjuk Má- ramaros vármegyében a termés átlaga csupán 20 mm. Az 1912 es szüreti eredményeink is csudálatos szépek voltak. A megye 6000 katasztrális holdja 41000 hektoliter mustot adott, mig Hajdumegye 5000 holdon csupán 24000 hektoliter mustot tudott produkálni. És mégis a kamara évi jelentése sze rint „Szatmár és Bereg vármegyék“ azok, amelyekre legintenzívebben hatott vissza a Balkán lángtengere. Egy uj közgazdasági fogalom született ezekben a nehéz időkben: a szimatoké s egy uj, jövedelmező iparág : a szanálás, — mondja a kamara évi jelentése. A munkásviszonyok o lehető legrosszabbak voltak. A munkanélküliség dühöngött az egész elmúlt esztendőben és a sztrájkok, az srők kohéziójában rejlő nagy erők majdnem mind kudarccal végződtek. Szatmáron is csupán a szobafestők sztrájkja ért el pozitív eredményt és ez is csupán azért és annyiban, mert két szervezetien munkás kizárását követelték. Az a maroknyi, a statisztika szerint 506 tagból álló szervezet, a saját sorsa enyhítésén a múlt nehéz esztendőben segíteni alig tudott valamit. A munkásnyomor és a pénzdrágaság uj remények felé hajtotta újból a szerencsétleneket, az Amerikába való kivándorlás újból az 1907. évi maximum felé gravitál és Szatmárról 268 (Debrecenből csupán 56), a megyéből 2761 ember hagyta itt az országot. (Hajdúból csupán 78). A hazaküldött pénzmennyiség pedig a tavalyihoz képest kétszázezer koronával kevesebb. A osődstatisztika még ennél is rettenetesebb képet ad. Megjegyzi a kamara, hogy a bitelmegvonás és a kiskereskedők kényszerkihelyezésén felül a szövetkezetek fokozatos állami támogatása az üzle'i hanyatlás egyik legfőbb oka. Es mi hozzátehetjük, hogy a hanyatlás és az üzlettolen- ség posványábán való elvágódás tiszta képét megkapnunk nem lehet. Hány üzletet mentett meg vájjon a kamara jeligéje, a szanálás ? Hány érdekelt dobott oda még és még többet a maga alig valamijéből, hogy az egyenes adós bukásával együtt ne zuhanjon. Hát lehetett- e a pénzdrágaság, a rettenetes konjunktúrák és a szabadból tisztességtelenné fajult verseny évében egészséges üzletet kötni ? A búza 23 K 80 f. mm. 1912. februárjában Szatmáron. (Sebol se magasabb a kamara területén). A rozs májusban 19 50. (Csak Nagykárolyban me részkedik 20 koronára). A zab júniusban 21*70. (A kamara területe ennél magasabbat nem produkált). Szabad e ezek után osu- dálkozni, bogy a kisgazda elsőrendű élet- szükségleteit is alig szerezte be, hogy a kereskedők sorra buktak, hogy 85, az az nyolcvanöt uj házalási engedélyt adott ki a hatóság csupán ruha- és vászonhandlék számára ? A számok markáns színei azonban tovább beszélnek. 1672 kerékgyártóból 172 maradt az év végére, 970 fakereskedőből 785, 2764 vegyeskereskedői 2606. A humor kedvéért még megjegyezzük, bogy a női ruhavarrók 12 vei csak azért is szaporodtak. A gabona exportunk csökkenése kihatott az általános drágaságra. A katonai élelmezés és börze spekulánsai összevásároltak mindent. A közraktáraink tátongtak az üiességtől, a budapesti gabonakereskedők szövetsége ezzel szemben uj közraktárak létesítését sürgette. Ugyanígy elspekulálta magát a szerencsétlen esztendő szeszüzlete is. Az 1911. évi 84 koronás szeszárból 63—65 korona lett. A pálinkaüzlet meggondoltságán is sok kivetni valót találhatnánk. A kereskedők képzetlensége és különösen a kicsinyben merészkedők optimizmusa az oka a konjunktúrák fel nem ismerésének. Az O. M. K. E. szatmári fiókja bizonyára sokat tehetne, különösen az ilyen válságos időkben a kisebb képzettségű és képzettségükkel ellentétben sokra merészkedő egyesek kitanitásában. A helyi kereskedők eszmei társulása csupán papiroson van meg mináiunk. Hiány zik a jóakuratu együttműködés, együttmeg- beszólés, amit pedig a verseny, tessék elhinni, nem zárna ki. Az ipar helyzete még a kereskedőénél is elszomoritóbban aggasztó volt. Az iparosok javarésze nem kapott munkát, a másik része Boszniában várta a lángok átcsapását. Szinte hihetetlen az a rettenetes statisztika, amely a teljesen tönkrement iparosok pusztulásáról számol be. És Szatmármegye, de különösen Szat- már város érezte az 1912-ik esztendő rettenetességét a maga teljességében. A kamara évkönyve sejtetni engedi, habár nyíltan és őszintén sehol sem mondja, hogy a mi különösebb pusztulásunk a meggondolatlan és irreális vállalkozások követ kezménye. Nem a higgadtság fegyverével öldököltünk a nap harcában, hanem a hirtelen gazdagodás megfontoltságot elrabló szenvedélyével. Az iparosaink és kereskedőink képzésével vajmit törődünk és az egész üzlet, tömkeleg, ami a piacunkon nyüzsög, a véletlen szüleménye, nem pedig a kereskedő alapos előtanulmányozásának gyermeke. És mikor a beszédes számok szomorú halmazából itt egy vázlatos képet voltam bátor az olvasónak adni, szánt-szándékkal hagytam el annak az asztalnyi nagyságú statisztikának taglalását, amely a kamara területén működő pénzintézetek évi munkáját hasonlítja össze. Maga a kamara is oly fontosnak tartja a pénzintézetek statisztikáinak tanulságait, hogy egy komoly és átfogó külön tanulmány keretében emlékezik meg az 1912-ik év hitélügyóről, amelyről cikket a „Szamos“ legközelebbi számában hozunk némi rövidítéssel. Az évkönyv szomoruságos oldalain azonban kiérezzük az alapos munkát végzett szerkesztők azon reménységét, hogy a krízis, a devalváció és az ezt követő hosszú, számos esztendők sinylődése a jövő generációnak használt, amely okvetetlenül megtanult kereskedő, iparos, gazda módjára számotvetni az egyszur-egy logikai műveletével. (h. a.) A „HUNGÁRIA“ fehérnemű tisztító-intézet elsőrendű munkát készít (fényes ing, gallér és kézelő). Hiány nincs! Felvételi hely: Petőfi-köz (dr. = Frieder-ház). Tisztelettel Botos Gyula. Olcsó bevásárlási alkalom. A Szőke Béla cég szatmári üzletében az összes rífös r#H kiárusittatnak és ebből kifolyólag minden nemű szövet, detain, battiszt, Karton, barchtnd, rnhasclynuK is VásznaK, továbbá fnggönyöK íj szőnyegeit milyen leszällitott árban adatnak el. — Egyben van szerencsém jelezni, hogy a női blúz, alj, pongyola, costüm és gyermekruha újdonságok megérkeztek és úgy ezen árukból, mint fehérnemű menyasszonyi kelengyékből — rövidárukból, csipke és diszekből állandóan nagy Választat fogok tartani. — Az üzletet az eddigi szolid alapon kivánom tovább vezetni és midőn a t. vevőközönség szives jóindulatú pártfogását kérem, — maradok kiváló tisztelettel özy. Szőke Béláné DEAK-TÉR 20. SZAtt
