Szamos, 1913. július (45. évfolyam, 149-175. szám)
1913-07-23 / 168. szám
Negyvenötödik évfo’yam. Szatmár, 1913. 168. szám. IMHN 5^ horVát kérdés Közvetlenül a politika nyári szünete előtt Tisza István gróf miniszter- elnök még jelentős lépést tett a horvát probléma végleges megöl dásának előkészítésére. A király Pejacsevich Tivadar grófot horvát miniszterré nevezte ki, Skerlecz Iván báró pedig a távozó Cuvaj Ede helyébe királyi biztosnak kerül Horvátországba. A mióta Unkelhäuser miniszteri tanácsos a bánhelyettesi állást betölti, Cuvaj királyi biztossága már inkább formális volt. A királyi biztos hosszabb idő óta szabadságon időzik, most pedig véglegesen távozik helyéről. Nehéz időkben nehéz állást töltött be. Az volt a hivatása, hogy a Társországok és Magyarország közötti kapcsolat lazítására vagy éppen szétszakitására irányuló törekvésekkel szemben a küzdelmet felvegye. Ezt a misszióját elismerésre méltó határozottsággal töltötte be. Reménytkeltő jelek vannak arra, hogy a közvélemény a Társországokban higgadóban van. Az uj helyzet uj embert kiván. Olyat, a ki a kedvezően megváltozott néphangulatot a béke és rend érdekében kihasználni, ezt a hanJulius SZERDA Apolinár gulatot megszilárdítani alkalmas. Ehhez mindenekelőtt is az szükséges, hogy a vezető férfiú semmi irányban ne legyen angazsálva, hogy őt semmi egyéb tekintet ne kösse, mint az, hogy Horvát- Szlavonországokban az alkotmányos élet a Magyarországgal való törvényes unió alapján ismét helyreálljon. Ez az értelme a királyi biztos személyében beállott változásnak. Cuvaj Ede után Horvát-Szlavon országok élére újólag királyi biztos kerül. Mert ha indiciumok is vannak arra, hogy a Társországok lakosságának körében a józan felfogás, a politikai béke utáni vágy egyre általánosabbá lesz, a helyzet még nem érett meg arra, hogy a kormányzás élére a természetszerűleg szükebb felhatalmazásokkal rendelkező bán kerüljön. A komisszariátus még egyelőre megmarad, átmenetnek, de nem fog fennállni egy nappal sem tovább, mint a meddig azt a helyzet parancsolja. Az uj királyi biztos békés célzatairól a horvátországi közvélemény mihamar hitelesen is értesülni fog. A felhatalmazásai állásának és hivatásának természete szerint szükreszabottak nem lehetnek, de a szellem, melyben azokkal élni fog, a béke szelleme lesz. A' horvát közvélemény politikai érettségétől függ most már, hogy a Társországokban az alkotmányos élet normális rendje mielőbb helyreálljon, hogy a választások kiírassanak, hogy a kivételes állapot megszűnjék és a kormányzás élére bán kerüljön. Tisza István gróf programmbeszédében, majd utóbb a horvát nemzeti haladópárthoz tartozó képviselők értekezletében nyomatékosan hangsúlyozta, hogy a nyugodt alkotmányos működés feltételeinek utjából a kellő megértéssel minden akadály elhárítható. Azt is kijelentette a miniszterelnök, hogy a magyar kormány kész teljesíteni mindazokat az óhajtásokat, melyek a magyar-horvát kiegyezési törvény megbolygatása nélkül kielégíthetők. A miniszterelnök már konkrété meg is jelölte, kogy a vasúti szolgálati pragmatika revíziójának, a helységnevekre vonatkozó törvényjavaslat végrehajtásának, az államvizsgák ügye megoldásának, elháríthatatlan akadály nem áll útjában. Kilátásba helyezte azt is, hogy a nézeteltéréseket — mindig a kiegyezés alapján mozogva — objektiv megvitatás és kölcsönös kapacitáció utján akarta elhárítani és tartózkodni fog attól, hogy a vitás kérdések végleges megoldásának egyoldalú törvényhozási intézkedésekkel prejudikáljon. Értékes iránymutatás foglaltatik a magyar kormányelnöknek ezekben a kijelentéseiben. Követni fogják azokat bizonyára egyéb lépések is, melyek Magyarország lojális szándékainak lesznek további bizonyságai s a melyek azt a Képek az árból. Az árvíz, ez a mindent elsöprő elem elvégezte munkáját. Megelőzte a munkást, a villanó kaszát, letarolta, iszappal borította el a színes mezőt; tört kalász, iszapos levél úszik szanaszét az ár színén. Föld sehol, csak a védőgátak, töltések emelkednek ki a végtelen vízből, mely mint lomha tenger feküdt rá erre a szerencsétlen vidékre. Előttünk a Tisza, mely színig telve hömpölyög tova Csak pár centiméter s reánk szakad. Vizét igy is érezzük, mert Tiszabecsnél átlépve a gátat, rohanó vize idenyomta a rakoncátlan Túr árját, mely enélkül is módfelett megáradt már, most pedig itt tolongnak a szennyes habok kapuink előtt. Nehány ház az alsó végen már is vizben áll s mikor e sorokat írom éppen a kapum előtt költöznek a falu magasabban fekvő helyére a viz által fenyegetett hajlékokból. Ladikon szállítják kis holmijaikat. Nyomasztó csend üli meg ezt a máskor hangos falut. Emberi szót alig hallani s ha hallunk is, csak jajgatás, csöndes siránkozás az. Töprengés, hogy mi lesz velünk. Hanem békaszót azt éjjel-nappal hallunk. Millió, meg millió béka koncertezik az egész környéken. Az emberek szótlanul, fejüket lehor- gasztva mennek a töltésen. Ásó, vagy villa a vállukon, mennek gátat emelni. A Tisza erősen árad. Ha nem „fejelik“ a töltést, a viz „m8ghágja*. Akkor pedig az emberek élete is veszélyben forog. Amint busán ott dolgoznak, hordják a földet, szalmás trágyát, közben kipanaszkodj ák magukat: — Mi le3z velünk ? — Oda a kenyér. A jószág is éhen vesz el. A szénát elvitte a viz. — Haragszik az hten, rosszak vagyunk — mondogatják s közben vigasztalni próbálják egymást: — Ne búsuljatok, jó az Isten, megsegít bennünket. 84-ben is volt ilyen viz, még nagyobb, mégis megvoltunk 1 . . . — Még megvagyunk, — toldja meg a másik.. Aztán földelnek tovább. Mikor vége a munkának egyszerre, mint vezényszóra busz-harminc érces torokból belevegyül a viz morajló zúgásába a fenséges dal: „Az Isten a mi reménységünk . . . Azért a mi szivünk nem félne, ha az egész föld megrendülne és a hegyek a tengernek közepibe bedőlnének.“ * * * A róvház előtt egy csomó ember. Beszélgetnek. Olykor figyelmesen néznek el a mocskos viz színén. A viz folyásával szembe. Lassan megszólal az egyik: — Amott jön valami. Odanéznek a többiek is s helyeslőleg bólintanak. Várják, hogy jöjjön közelebb. — Egy boglya lucerna — jelenti valamelyik. — Érdemes-e? — kérdezi az egyik. nagy választékú cipőraktárát ajánljuk a t. vevoöö közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást.
