Szamos, 1913. július (45. évfolyam, 149-175. szám)
1913-07-17 / 163. szám
SZAMOS 8. oldal. (1913. július 17.) 168. szám. Az árvíz hősei. — Saját tudósítónktól. — Szatmár, julius 16. Nyolcvanegy ember életét mentették meg a csendőrök az iménti napokban. Még a száraz statisztika számrengetegében is kirívó adat 81 ember piszkos, nyomorult életének megmentése. Mert nyomorult, kis piszkos életet élünk mindannyian mindannyiszor, mikor egy kicsinyke másik ember „vas“ nak csúfolt erejére szorulunk, hogy tovább szuszoghassunk. Nyolcvanegy élet szép summa mindenesetre, különösen szép, mikor 81 ember még talán a nevét sem tudja annak a falu jába pottyant ismeretlen szuronyosnak, aki érette, éppen ö érette és mindenkiért, kivel soha semmiféle közelségben nem volt, kihez s )ha semmiféle kötelék nem fűzte, veti magát a Szamos rohauó, zugó, mindent legázoló hullámaiba. És ez a sok-sok ember a komor arcú, szuronyos csendőrjeinknek köszöni az éle.ét. Aki nem látott árvizet, aki sohasem volt szemtanúja annak a pillanatnak, mikor a halál torka, az akadályt nem ismerő viz kitárja rémes száját, nem tudja megérteni, mit jelent a viz elől menekülő parányi ember élete. Ne m hálaadó ódát, nem himnuszt akarok írni a legmagyarabb katonáink, a cser dőrjcink hősies viselkedéséről, de úgy érzem, kevés a „Szamos“ tegnapi négysoros birccskéje még csupán a bir regisztrálására is. Amerre csak jártunk a pusztulás pár napjában, mindenütt, mindenki egyformán hálálkodott: — Uram, — mondotta egy herendi atyafi — ha nincsenek itt a csendőrök, ha nem dolgoznak az utászok, még az életünk is elpusztul egytől-egyig. És ilyenkor bizonyos büszkeséggel gondolunk a csendőrjeinkre, bizonyos örömünk telik a katonáinkban, úgy annyira, hogy kónytelenitve érezzük magunkat a hivatá suknak szokatlan és működésűknek isme rétién nyilvánosság elé bocsátani önfelá'- dozó tetteik elismerését. Például és figyelmoitoté-ül is szolgálhat ez a pár sor egyszersmind. Nem késünk elismerni sohasem a csendőrsóg és a katonaság derék munkáját, mint ahogyan nem feledkezünk meg arrói sem, ha hivatali kötelességüknek eleget nem tesznek, avagy túllépik azt a határt, amely működési körüknek irányt kellene, hogy szabjon. Csordás vagy Ciurdariu. Ügyvéd és postamesternő Szatmár, julius 16. Rendkívül érdekes ügyien hozott végzést tegnap a nagyváradi kir. ítélőtábla tzüneti tanácsa Bőhm Jenő táblabiró elnök- lése alatt. Egy vaskói ügyvéd, dr. Ciurdariu Ágoston ellen hatóság előtti rágalmazás miatt emeltek vádat, mert a földesi postamesternőt hivatali visszaélés címén feljelentette. Dr. Ciurdariu, aki fia a hires magyarfaló szamosdobi pópának, ügyvédjelölt korában Földesen lakott, ahova gyakran érkeztek címére postai küldemények. A leve- | lek, csomagok különböző módon voltak címezve. Némelykor Ciurdariu, máskor meg Csordás, vagy Csurda névre jöttek a küldemények. A postamesternő azonban a szelvényeken mindenkor Csordást irt, mert Ciurdariut főleg igy ismerték a községben. Dr. C'urdariu azonban felszólította a postamesternőt, hogy a szelvényeket úgy irja mindig, amint a küldemény eimzése szól. A postamesternő a felszólításnak nem tett eleget és továbbra is csak Csordás nevet jegyzett be. Az ügyvédjelölt, aki, úgy látszik, büszke román nevére, ezért feljelentette a postamesternőt a nagyváradi postaigazgatóságnál, amely utasította, hogy az adresz szerint irja az ügyvédjelölt nevét, sőt azt az utasítást is adta, hogy ha C^or- dás, vagy Csurda néven érkeznék küldemény, minden teketória nélkül „a címzett ismeretlen“ jelzéssel küldje vissza a feladónak. A postamesternő természetesen a felsőbb utasítás érte'móben járt el. Egyre- másra érkeztek az ügyvédjelölt címére különböző névvel küldemények, de azokat, amelyek nem Ciurdariu névre szóltak, nem kézbesittet'.e, hanem visszaküldte. Az ügyvédjelölt, amikor erre rájött, újból feljelentette a postamesternőt és eljárást kórt ellene, sőt kérte feljelentésének az ügyészséghez való áttételét. Érre azután a postamesternő n postaigazgatóság utasítására hatóság előtti rágalmazás miatt feljelentette a soknevü ügyvédjelöltet, akit a törvényszék ötszáz korona pénzbüntetésre Ítélt. Dr. Fekete Ferencz védő megfeleb- bezto a törvényszék ítéletét és igy került aztán az érdekes ügy a kir. ítélőtábla fe lebbvitoli tanácsa elé. A kir. Ítélőtábla dr. Fekete Ferencz védő amaz érvelésének, hogy a vádlott nevének védelmében járt el és hogy őt a jelzett neveken ismerték Földes községben, helyt adott, megváltoztatta a törvényszék Ítéletét és dr. Ciurdáriut felmentette a vád alól. Dr. Baróthy kir. ügyész a tábla Ítélete ellen folebbezett. ’’SZAMOS” o POLITIKAI NAPILAP □ PtMós szerkesztő: DÉNES SÁNDOR. TELEFON SZÁMOK: Szerkesztőség és kiadóhivatal .... 373. Felelés szerkesztő lakása ........................ 358. Ny itttér sora.............................30 fillér. Hi rdetési díj Szatmáron készpénzben fizetendő ELŐFIZETÉSI DlJftK HELYBEN: VIDÉKEN: Egy évre . . K 12 Egy évre . K 18 Félévre ...» 6 Fél évre. . „ 8 Negyedévre . „ 3 Negyedévre „ 4 Egy hónapra „ 1 Egy hónapra * 1.30 Egyes szám ára helyben......................................4 fillér Eg yes szám ára vidéken......................................8 fillér Sz erkesztőség és kiadóhivatal: RrtKÓCZI-UTCfl 26. SZÁM (Fogarassy Sándor-féle ház) IDŐJÁRÁS: Változékony idő várható, némi hő- sülyedóssel és helyenkint esővel vagy zivatarral. Sürgöuyprognózis : Változékony, hűvös, sok helyütt csapadék. Déli hőmérséklet 22 3 C. HÍREK flz uj ivlámpdl^ fénye alatt sétálgatunk már jó egynéhány napja. Tetszelgünk önön magunknak, kelletjük „szépségünket“ és valahogyan úgy érezzük, mint, hogyha megnőttünk volna, meghatalmasodtunk volna a fény és a velejáró pompa sugaraiban. De tudja a Mindenható, nem jól érzem magamat a nagy fényesség alatt. Ez a ragyogás mindent megmutat, minden titkot feltár és ha eddig esténként végre valahára a hosszú nap fertelmei után őgyeleghettünk egyedül, a sötétség leple alatt, a Deák-tér négy utcáján csendben, sötétben tervezgethettünk egy szebb jövőt. Most már ennek is vége. Soha, sehol egy pillatnatra magunkban nem maradhatunk. A büszke, negyvenezer lakosú város ivlámpái befurakodnak estéli sétáink egyedülvalóságaiba és mint a mesebeli ráncosképü öreg- anyáink, felnyitják álmodozó szemeinket. — Az az ur, — súgja az egyik Sugár — aki ott megy büszkén és dacosan, a múlt héten még lehorgasz- tott fejjel bandukolt az üzletek lehúzott redőnyei előtt. Számlálgatott. Alá és feljárt, mig lejáratot számolgatott. Most büszkén, fennhordott fejjel köteles járni, mert én úgy parancsolom. — Az az asszony, ott a Somlyay boltja előtt, tegnap rongyos blúzban jött az utcára. Nézze, nézze, — folytatja tovább egy másik incselkedő sugár csemete, azt a bácsit holnap árverezik. Az a leány már kétszer volt menyasszony és most, ha rávilágítok, aminél mi sem könnyebb, megláthatja a kezét, kifújta a szél, piszkos a körme, az arca pattanásos, a bokája formátlan, letaposott a cipője sarka, ferdén van a szoknya rajta, a kalapját valóságos belsőtiikos (vb.) Mayer Jenny alakította az idén 14 koronáért, most is adós érte, az einlag a hajában . . . — De ugyan, kérem, Sugfr ur, az Istenre kérem, ne molesztáljon. Vegye tudomásul, hogy egész nap van szerencsém Szatmár rejtett szépségeiben gyönyörködni. Az ön konkurrense a Nap, az «n udvari megvilágositóm, hagyjon már most bekén, hagyjon legalább este békén. És nem, és nem! Az uj ivlámpák fénye szemérmetlenül elém tolakszik lépten-nyomon. Megvilágosit mindent és nincsen, nem lehet egy percnyi pihenőm. Pedig milyen bájosan csendes és nyugodt volt ezelőtt az este. A városi bérpalota ideiglenes (3 évig állott) bódéja mögül szép lassan, graciözen előlépkedtek a patkányok, a Szatmári bank ideiglenes bódéja mögül (2 évig állott) a finomka, hízott egerek. Az előkelő társaság korzóját Szatmár éjjeli lepkéi tarkították kendősen, kész- kenősen, mosogatólé-szaguan. A konflisok cserkésztek, kacsingattak, pasast fogtak. A keramiton egy-két szi- luhett. Soha sem tudhattuk, kicsoda, micsoda, mikor árverezik, rongyos e a blúza, sok lejárat szorul a tárcájában. Minden ruha uj lesz ruhafestő és gőzmosó tisztítás és festés által Möjlujöl I öl = gyárában = Szatmár. wmmmmmmmmmmmmmm»-
