Szamos, 1913. július (45. évfolyam, 149-175. szám)
1913-07-17 / 163. szám
4. oldal. SZAMOS (1913. július 17.) 163. szám. Semmit sem tudtunk, csak mentünk előre, előre. Olykor olykor Zsuzsi őnagysága szólott bele az esti misztikumba. Egy percre megszakítva éles nyikorgással a kellemes csendet. És most nesze neked! Csupa iv- lámpa. Végig kalap, sehol egy ferde szoknya, sehol egy kitaposott cipő sarok, a Zsuzsi varázsa is elsuhant, a patkányokat íb odébb stájgerolták egy-két utcával, az eső is csurog, az ivlámpák is világítanak. Mivel érdemeltük ki, ki tudná vájjon, a mindig látás, rettenetes átkát!? A pótadót fizettük, a kövezet adót fizettük, a házadót fizettük, min dent fizettünk. Hát kellett ez nekünk ? (D’or.J A megyés püspök nyaralása. Dr. Boromisza Tibor szatmári megyés püspök hosszabb tartózkodásra Budapestre, a Császárfürdőbe utazott. A főpásztort távolléte alatt Pemp Antal prelátus kanonok helyel- tesiti. Házasság. Nóhmay Ferenc móneskari főhadoagy folyó hó 15 én tartotta esküvőjét mándi Mándy Gizivel, Mándy Zoltán és neje, Schwaitzor Xandrine leányával, Szí nérváralján. Előléptetés. Az igazságügy miniszter Lacheta Béla szinórváraljai kir. járásbiró- sági jegyzőt önálló működési körrel ruházta fel. Telefon zavarok. A tegnapelőtt esti ős éjjeli óriási vihar nagy kalamitást idézett elő a szatmári és a környékbeli tele fon és táviró forgalomban. A villám csak a Gőz fűrész közelében két helyen csapott bele a vezetékbe, pozdorjává zúzva uljában mindent. Ennek a következménye volt azután az, hogy a városban tegnap reggel a telefonozás nagyon sok helyen szünetelt. Kiolvadtak a biztosítékok, még pedig oly tömegesen, hogy a helybeli telefonkezelőség még szerdán sem tudta a károkat pótolni. A Gőzfürészen oly erős volt a villámütés, hogy a készüléket is összezúzta. De nemcsak a városi vozeték szenvedeti zavart, hanem a szomszédos máramarosszigeti, szálkái, szatmárhegyi, udvarii vonalak A budapesti vonal már szerda délelőtt rendbe volt hozva, inig a mátészalkait és udvariit csak ma tudják ismét átadni a forgalomnak. Vidéki hirlapirás. Radics Mihály, jónevü beregszászi hírlapíró „Beregi Közlöny* címen uj lapot alapított Beregszászban. A nagybányai házfőnök. A minoritarend nagygyö’ése Czaich Gilbert nagybányai minorita házfönököt ismét nagybányai házfőnökké választotta. A peches Gibic. Folyó évi március 19 ón este — amint a Szamos aunak ide jén jelentette — az indóház III o. váró termében rengeteg utas volt. Ekkor történt, hogy Sándor György batizi lakos zsebéből Gibic (Drob'ua) Jáuos 30 éve^ szabadkai lakos, iócsiszár, egy pénztárcát 31 korona tartalommal kilopott. Sándor észrevette a zsebelóst és nyakoncsipto Gibicet, ki isme rétién cinkos társának tovább adta a pénzt. Mire Papolczi csendőrőrmester és Burkus csendőr odaérkeztek, az ismeretlen szövet séges eltűnt. Gibicet letartóztatták és táviratilag érdeklődtek kilétéről, amikor is ki tűnt, hogy Gibic ezelőtt pár nappal Szabadkán késsel OrádczLl Mihály szabadkai lakost összeszurkálta és a nála lévő 700 koronáját elrabolta. A szabadkai tői'óny- szók esküdlbiróságu az azóta fogságban lévő Gibicet rablás miatt 11 évi fegyházra ítélte. A szegedi törvényszék súlyos testisértés büntette miatt szintén másfél évi börtönnel sújtotta a no'órius gazembert. Köszönetnyilvánítás. Mindazon rokonoknak és ismerősöknek, kik felejthe tetlen feleségem temetésén megjelentek és részvétükkel fájdalmamat egyhiteni igyekeztek, ez utón mondok hálás köszönetét. Bánk Demeter. \z árvíz után. Bár a Szamosról már megnyugtatóbb birek érkeznek a falvakból az apadást illetőleg, azonban az ár rombolásainak igazi képe csak most bontakozik ki rémes valódiságában. A bir most már azonos minden oldalról. A kár és pusztulás szomorú valóságában most már teljesen egyeznek a jelentések és nem nagy szakértelem kell ahhoz, hogy megállapíthassa bárki is azt, hogy Szatmármegyére még csak most, az árviz után, következnek a szomorú napok. Nem túlozunk egy cseppet sem, mikor azt mondjuk, hogy a számos- menti községekben éhínség fenyeget. Nem használ itt a jómódú emberek pillanatnyi nagylelkűsége, a mellyel egy-egy szerencsétlenül járt család egy egy napi szükségletét fedezik. Sürgős, égetően sürgős állam- segítségre van itt szükség, hogy a nyomor enyhitessék és a maga nemében is borzalmas és fenyegető éhínség bekövetkezésének idejekorán eleje vétessék. A tegnapi napon Ilosvay Aladár alispán ujabbi rendeletére húsz csendőrt vezényeltek Tiszabecs, Kispalád, Nagypalád és Botpalád, továbbá Magosliget községekbe. Ezek a falvak sem gvalog, sem kocsin meg nem közelit hetük, mert másfél méteres viz övezi őket mindenfelől. Az emberek csónakokon járnak egyik házból a másikba és omladozó há zaikból mentik a mi menthető, apróbb eók- mókjaikat, iuháikat, bútoraikat, a mit a borzalmas napok emlékeztetőül visszahagytak. Az útonálló férj. Mint Kőszegremetéről jelenti tudósítónk, Fusle Irén lekencei lakos kü'onválva élt Margita Vaszil buján- házöi napszámostól. A férje folytonosan ütötte, verte és ez vitte rá a fiatal menyecskét, hogy szakítson vele. F. hó 15 én este a menyecske Szinérváraljáról gyalog igyekezett Kőszegremetére, amikor is a falu határín szembe találkozott volt férjével és annak egyik cimborájává', Pap Juonnal. A férje és cimborája falakarták az asszonyt útjában tartóztatni, nyilván azért, hogy rá bírják a szép román menyecskét a férjéhez való visszatérésre. Az asszony ki akarta kerülni az ittas emberekkel való szóváltást és előre látható csete-patát, "miért is futásnak eredt. Margita Vasziil irtózatos düh fc^ta el erre és az asszony után vetette magát. Az izgalmas hajsza szemtanúinak előadása szerint Margitu Vaszil fenyegető szavakkal hajszolta az asszonyt és mikor látta, hogy utóiéról nem tudja, a markiban szorongatott éles bicskát, a hires avasi bicskát, utánavágta. A kés szerencsére Fus'.e Irénnek csak a gubájába furódoit. A szerencsétlen üldözött asszony ekkorra elérte az első kőszegremetei házat, ahova is bemenekült. Msrgita Vaszil és Pap Juon ide is követték és csupán a ház lakóinak erélyes fellépése tudta az asszonyt a további inzultustól megmenteni. Családirtás! A háziasszonynak nagy örömére fog szolgálni az a hir, hogy a fővárosban próbák folytak különböző szerekkel a poloskák kiirtására. Beigazolódott , hogy a „Lögherer Cimexin“ nemcsak a poloskákat, de ezek petéit is teljesen kiirtja. Mindenütt használható, nem piszkit, szaga nincsen, sőt a nyárra eltett szőrmeruhákat is megóvja a moly-kártól. Beszerezhető : Rajzinger S. gyógyszertárában Szatmár és a készítőnél: Löcherer Gyula gyógyszerésznél, Bártfa. A Szamos halottja. Nagysomkutról jelenti tudósítónk, hogy Szamoslukácsi községben tegnap a halászok egy ismeretlen női hullát fogtak ki a Szamosból. A hullát beszállították a községi temetőben levő hullaházba. Kilétének megállapítása iránt nyomozást indítottak. Nyilttér, E rovatban közlőitekért nemjfelelős a|szerk. ££££££££ Agíóf Károliji kertíielgigégében a mozi elSadasok szerda és csütörtöki műsora: Róma látképe, aktuális. Nevelőnő kerestetik, humoros. Hepp gilisztát fog, komikus. A háború, dráma. Fritzi sportot üz, humoros. Betörő a papucs hőshöz, humoros. A bűn ggerm.eke dráma 3 felvonásban. Világ sláger. Ludwig békülni akar, humoros. A napokban jön lVeisz Pista a huszár nagysikerű moziszkecse. Szives pártfogást kór Weisz Dani vendéglős. Szabad bemenet! Belépti-dij nincs! 9784—1913. tksz. Árverési hirdetményi kivonat. A szatmárnémeti kir. tvszék, mint telekkönyvi hatóság közhírré teszi, hogy Rnbin Sámuelné szamosdobi lakos kérelmére az önkéntes végrehajtási árverés joghatályával biró önkéntes árverés a pátyodi 100. sz. betétben Fischer Májer, Fischer Márton, Weisz Háni f. Izsák Hermanné, Weisz Mihály, Kaufman Fáni özv. Sámuel Izsákné, Fischer Klára f. Grósz Májerné, Fischer Fáni, Fischer Dávid, Grósz Miksa homoki, Subin Sámuelné sz. Berger Matild pátyodi, Fischer Mihály u. ottani lakosok tulajdonául felvett 150—152. hrsz. ingatlan 1343 koronában ezennel megállapított kikiáltási árban az árverést elrendelte és hogy a fentebb megjelölt ingatlan rz 1918. évi október hó 21. napjának délelőtti 10 órakor Pátyod községházánál megtartandó nyilvános árverésen eladatni fognak, azonban a kikiáltási ár kétharmadán alul el nem adhatók. Árverezni szándékozók a kir. kincstár kivételével tartoznak az ingatlanok becsárának 10°/o-át készpénzben vagy az 1881. évi LX. t.-c. 42. §-ában jelzett árfolyammal számított és az 1881. évi november hó 1-én 3333. sz. a. kelt igazságügyminiszteri rendelet 8. §-ában kijelölt óvadókképes értékpapírban a kiküldött kezéhez letenni, avagy az 1881. évi LX. t.-o. 170 §-a értelmében a bánatpénznek a bíróságnál előleges elhelyezéséről kiállított szabályszerű elismervényt átszolgáltatni. Szatmár-Németi, 1913, julius 7-6n. A kir. törvényszék, mint telekkönyvi hatóság. Füzessy s. k. kir. tvszóki biró. Kiadmány hiteléül: SÁGHY kir. telekkönyvvezető.
