Szamos, 1913. június (45. évfolyam, 124-148. szám)
1913-06-26 / 145. szám
Negyvenötödik évfolyam. Szalmái, 1913. 145. szám. Tiszta közélet. A magyar fórum hangos és pathetikus alakjai — a frázisgyártók, ajellemszinészek, a szin- falhasogatók — a közélet tisztaságának jelszavával töltik meg a közéletet. Azok beszélnek róla, akik nemrégen a kormányra jutva, nyiltan hirdették, hogy amit az ellenzéken hirdetnek, az a kormányon nem kötelező ! Azok beszélnek róla, akiknek vezére, Kossuth Ferenc nemrég igy Írhatott : „A párt nem remélve jutott hatalomra és ha már ez megtörtént, hogy a hatalmat megtarthassa, a népszerűtlen törvényeket is meg kell szavazni“. Ez is ethika . . . És ezek az emberek beszélnek a közélet tisztaságáról! Ezek a morálhősök, az eszmény lovagjai! Ezek, akik megtagadva minden élj vet és minden tradíciót, kuruc-dolmányban teljesítettek lakáj szolgálatot! Azt a Kossuth nevet, amelytől egykor úgy reszketett a bécsi nép, nevetség tárgyává tették s az opportunizmusnak lefelé hatékony puhító eszközévé. Egy nagy forradalmi név dicsőséggel szerzett nimbusza csak arra volt jó, hogy varázsával lecsendesitse a kvótaemelések és más engedések miatti elkeseredést. A Deák Ferenc egykori miniszteri székébe, az igazságügy megszentelt csarnokába beültették — Polónyit. És ezeknek nem jó csak a közéleti puritán tisztaság! És ilyenek lehetnének a mások bírái ? Azóta is miket tettek ? Van-e a magyar parlamentárizmus történetében korszak, amelyben a kormány ellen ily piszkos eszközökkel folyt a küzdelem ? Van-e, amelyben igy rendszerré tétetett volna a ferdítés és rágalmazás ? Egy álló esztendeje, hogy az a fegyverük. A tényeket lapjaik meghamisítják. Ferditnek felületességből és céltudatosan. Valótlan tényekkel. Valótlan beállításokkal befolyásolják a maguk amúgy is éretlen publikumát. (Mert hiszen, ha »nem volna éretlen: hinne-e nekik ?) A sajtó szavahihetősége elveszett. A magánbecsület szentsége megtépve. Ilyen fegyverekkel dolgoznak a közélet tisztaságának hipokrita lovagjai. Megrágalmaznak egy politikust, Serényit, Hazait; azután bebizonyulván, hogy nem mondtak igazat, napirendre térnek az eset felett. A rágalmazásra van bátorságuk, az elégtételadásra, az elkövetett hiba beismerésére, nincs férfiasságuk. A méltatlanul megvádoltak keserűsége — mi az nekik! A méltatlanul megsértett becsület — törődnek is vele ! Csodálatos módja a tisztogatásnak ez a rendszer, amely az egész közéletet beszennyezi. És ezen a ponton lehetetlen, hogy sajnálkozás nélkül ne említsük föl azt a szomorú tényt, hogy ezeket a lapokat, amelyek valótlanságok terjesztéséből élnek — csupa nemtörődömségből tovább is támogat az értékes szépirodalmi irók egész sora. Bizonyára közönyből teszik. Bizonyára abban a hitben, hogy ezzel nem vállalnak közösséget. Pedig nem igaz. Azon lapokat a szennylapoktól csak az ő nevük és munkásságuk által adott presztízs külömbözteti meg s ők azzal, hogy tovább ott dolgoznak, szentesitik a hazugságokat s tehetségük fényével védik meg azokat, akik üzletszerüleg űzik a rágalmazást. Ahol kiváló irók sem zúdulnak fel ez ellen: hogy zúduljon ott fel az egyszerű közönség, a jámbor olvasó? Ahol politikusok valótlanságot hirdetnek, tudatosan ámítanak, ahol a sajtó ferdít s a hazugság pórázon követi a lelkiismeretlen politikai hazardőröket ; ahol előkelő elmék sem tiltakoznak ellene, hogy velük egyazon helyen űzhessék a köz- léleknek ezt a mérgezését: hogy vállhasson ott valóra a közélet tisztasága? Jelzálogos KÖLCSÖNÖKET m olcsó kamatláb mellett 10 nad alatt folyósittatok. Cím a kiadóbanTávirat, telefon. Tisza nyílt levele Arad közönségéhez. Arad, jun. 25. Tisza István gróf ma nyílt levelet intézett az aradi kerület választóihoz, amely élesen rávilágít a magyar belpoüiika utolsó éveinek történetére. Alig három éve — úgymond — hogy először lépett érintkezésbe Arad város közönségével, a becsületes, reális és igazi nemzeti politika napj-űban, amikor a gazdátlanná vált, züllésnek indult közügy gondozására a munkapártot kellett megalapítani. Akkor nagyon csendesek és kicsinyek voltak azok az urak, akik most a közönség feiedékenységóre számítva, olyan ha’ártaian vakmerőséggel szedik újból elő a régi jelszavakat, a régi vádakat, akik a régi gyü- lölség, a régi szenvedély tüzes csóvájával akarják újból lángbaboritani az országot. Kifejti Tisza, hog? a függetlenségi párt kormányrajutásd idézte elő a függetlenségi politika csődjét, mert más elveket hirdettek és más célokat érvényesítettek. Tehetetlenül vergődtek kétértelmű helyzetük hínárjában és ezen helyzet árát a nemzetnek kellett megfizetni, Súlyúk, tekintélyük, hatalmuk katasztrófális módon omloit össze, negyven év becsű etes munkájának gyümölcsét vitte el a mámor egyetlen önfeledt pillanata. Vázolja azután a függetlenségi párt belső egyenetlenségét, a bankkérdés robbantó hatását és a magyargyülölő foederális osztrák pártokkal kacérkodó szélső radikálizmussal, majd a saját nemzetiségeink legmagyarelle- nesebb szárnyával való szövetkezést. Vázolja a helyzetet, amelyben a nemzeti munkapártnak jönnie kellett, nem hogy átvegye, hanem, hogy a földről felvegye a koalíció keezébői kiesett gyeplőt. A többség elkövette azt a súlyos hibát, hogy nem biztosította a maga számára azt a ház- szabálvreviziót, amelyet a koalíció csakis önmagának csinált meg. Ezen hiba meg- boszulta magát. Alig egy évvel a választások után, egész meztelenségében kitört és garázdálkodott kerek egy esztendeig a technikai obstrukció. Majd következtek mindenféle bókepróbálgatások, de közben mind tűrhetetlenebbé vált a helyzet és végül nem lehetett tovább tétovázni. Két ut állott előttünk: a nemzeti ügy csődjének bevallása, vagy az obstrukcióval leszámoló cselekedet. Megtörtént ez utóbbi é3 az azóta lefolyt világesemények igazolták a történteket. A közvélemény helyeselte, ma is helyesli. Az ellenzék dühöngése nem tudta ezzel a kérdéssel lángbaboritani az országot. Vázolja Tisza a konzervatív elemek aipártolását a radikálizmus veszedelmes jelszavaihoz. De az ország nem hallgatott Junius eSÜTÖRTÖK János és Pál R1KSZÁPI vízzel I 1 Tisztán a BIK5ZÁDI GYÓGYVi Z hun
