Szamos, 1913. április (45. évfolyam, 74-99. szám)
1913-04-29 / 98. szám
2 oldal. SZAMOS (1913. április 29.) 98. szára. A háború. Háborúra készül Montenegró. Kattaró. április 28. Cetiinjében még eddig semmi hajlandóság sem mutatkozik engedékenységre. A montenegrói hivatalos lap azt írja, hogy Montenegró a teljes megsemmisüléstól sem fog visszariadni, hogy Szkutarit megtarthassa, amely nélkül az ország nem tud élni. A lap folytatja támadását Ausztria és Magyarország ellen. A katonei körök agresszív viselkedést kezdenek mutatni a Monarchia ellen. Azt mondják, hogy az osztrák ős magyar hadsereg csak a montenegrói csapatok legyőzése után tudna bevonv’oi. A montenegrói nép nem fogja a királynak megengedni, hogy Montenegró katonai megsemmisülése előtt Szkutarit kiadja. Azt mondják, hogy Montenegró védelmi erejét a megközelíthetetlen hegyek közt nem lesz környü dolog megtol ni. Berlin, április 28. Ausztria és Magyarország részéről a legutolsó határidő a mai londoni nagyköveti reunió. Ha az értekezlet megint csupán tanácskozó jellegű lesz, akkor Ausztria ős Magyarország öná’lóan fog cselekedni, Ausztria és Magyarország erre vonatkozólag jegyzéket intézett a nagyhatalmakhoz. Montenegró az osztrák határt erősiti. Bécs, április 28. Diplomáciai körökből jelentik, hogy a Neue Freue Presse arról értesült, hogy Daniló montenegrói trónörökös a montenegrói csapatok zömével elhagyta Szkutarit és a csapatokkal az északi határra indult. Szkutariban öt zászlóalj montenegrói katona maradt. A színház beszámolója. Az clrpult szezon statisztikája. Szatmár, ápr. 28. Még egy nap és üres lesz Thália temploma. Hat hónapig üres lesz a színház, amelynek elmúlt hat hónapjáról most számolt be a szinügyi bizottságn k a színház igazgatója. ügy érezzük, hogy — amint ezt más években is meg szoktuk tenni — nekünk is meg kell írnunk az elmúlt hat hónap alatt leszűrt véleményünket. Ezidén azonban elállunk ettől a kel’ lemes szórakozásunktól. A társulat távozó ban van, minek kiabáljunk utánuk kellemetlen dolgokat. Kellemeseket, sajnos, a legjobb akarattal se tudunk mondani az elmúlt szezonról. Nem térhetünk ki azonban a legjobb akarattal sem az elől, hogy nehány szembeötlő, állandó ős kirívó hibát szóvá ne tegyünk. Mind csupa olyan dolgokat, «melyek állandó kifogásai nemcsak a kritikának, do a közönségnek is. Nem is annyira a társulat egyes tagjai ellen szólanak a kifogások, mint inkább a színház vezetése ellen. Amig a társulatnak egyes tegjai valóban kifogástalanok, sőt elsőranguak is vannak köztük, addig csőd Jatosképfen alig láttunk nehány kifogástalan előadást. A színpadon állandó volt a fegyelemhiány, a fejetlenség, a legnagyobb munkát egész szezonban a súgóval végeztették, egyes színészek direkte a közönség bosz- seantására szabadon Ízlést jlenkedtek a színpadon, a szereposztások pedig az arra tér mettsóg legcsekélyebb figyelembevétele nélkül, önkényesen, ku’isszamögötti intrikák által vezéreltetve történtek. Egyáltalában azt kellett tapasztalnunk, hogy a színházban a legnagyobb mértékben hiányzott a vezetőség részéről az « erély, a közönség érdekeivel és ízlésével jj való találkozás vagy legalább az igyekezet \ erre a találkozásra. Nem csoda aztán, ha a 3ziuház ezzel | elérte azt, hogy elhidegitette magától a közönséget, ami pedig igen nagy munka Szatmáron, ahol olyan müpártoló közönség V8D, mint sehol másutt a vidéken. A szatmári színház vezetősége az elmúlt szezonban elérte ezt az igen nagy eredményt: üres házak előtt, üres kasszák mellett folytak az előadások. Hogy pedig ennek nem a sokat hangoztatott rossz pénzviszonyok voltak az okai, azt legjobban bizonyítja az, hogy a jó előadásoknak — mint É a, Cigányprímás, Aranyeső — min dig megvolt a saját zsúfolt házuk még a lized'k előadásban is. Ami a vendégszerepléseket iilsSi, ezekben ia igen silány aratás volt az idén. Tiszteljük a vendég3zerepiők személyét, — hiszen vendégeink voltak — de kénytelenek vagyunk beösmerni, hogy ennek a tiszteletnek a kiérdemlősében nagy része volt a vendégszereplők korának is. Részben hajdani dicsőségek romjain ábrándozó, részben harmadrangú művésznőket léptetett fel az igazgató felemelt életkorral és ugyancsak felemelt helyárakkal. A jövőre nézve, ő-szia'.e szólva, nem nagyok a réményeink. Szerencsénk van, hogy Bállá Mariskát C3ak ásó-kapa választja el Heves Bélától, mert így legalább affeiől vagyunk biztosak, hogy őt nem bocsátja el Heves Béta a társulattól. Mert egyébként — mint eddig is minden évben — ösztönszarü pontossággal mindig azokat meneszti Heves Béla a társulattól, akiket a közönség szívesen látott volna továbbra is a szalmáii színpadon. De nem akarunk elébe vágni a dolgoknak, majd meglátjuk, ha bevonul az uj társulat. Lehet, hogy jó lesz a jövő észtén dei társulat. Lehet, csak az előjelek után nem tudjuk elhinni. Egyet azonban szerelnénk elérni a színigazgatónál, esetleg a szinügyi bizottságnál. Nem nagy az áldozat, amit kérünk és ennyit igazán megérdemel a szatmári közönség jóizlése a színháztól. Ha a színháztól nem, hát a í-zinügyi bizottságtól. Évek óta bántja a színpadi illúziót, a közönség szemét és Ízlését a színház kellékraktárának nehány rozoga darabja. A színháznak nincs egy tisztességes szoba-butra, ame'y nem derültséget keltene akkor, mikor illúziót kellene keltenie. Rongyos csipkefüggönyök, a vöröszöld, cselédszobái plüss-függöjy, egymással összhangban nem ö'ló, rozoga, vedlett, kopott, ócskasori, lim lom bútordarabok, viaszos vászonnal bevont karszék, amelyből kilóg oldalt a csepü. És ennél több lehetne az, amivel a szatmári színház igazgatója a saját ízléséről is tanúbizonyságot tehetne. A műsorról jobb nem is beszólni. Egy nehány jelesebb darab mellett, egy nehány jó repriz között olyan sok silány, felháborítóan ostoba dolgot adtak be a közönségnek, hogy egyik-másiknak az előadását akár személyes inzultusnak lehetne tekinteni. Ennyi a mi mondanivalónk a színházról. Amit a színház maga mond a ezinüg,. bizottsághoz beadott jelentési n, az röviden a következő. 1912. november 21 tői 1913. -ápriiis 26-ig tartottak 156 esti, 32 délutáni előadást, ebből dráma és vígjáték volt 65, opera ős operette 107, énekes bohózat 11, népszínmű 5. Színre került összesen 82 színdarab. Hazai szerzőktől bemutattak 36 színdarabot 77 előadásban, külföldiektől 46 színdarabot 111 előadásban. Legtöbb előadást ért meg a Cigány- prímás és Éva, amelyek egyenként 12 előadást értek meg. Kilencszer ment a Limonádé ezredes, hétszer A faun és Aranyeső, hatszor a Rablólovag, Tengerész Kató és A farkas, ötször az Asszonyfaló, Leány vásár, négyszer a Cárnő, Kis barátnő, Csókszana- tortum, a többi színdarab legnagyobbrészt egyszer került előadásra, ha ugyan egyikmásiknak a zagyva bemutatását szinházi előadásnak lehet nevezni. A nagyobb eredményt a hazai szerzők müvei érték el, kivéve Lehárt, akinek Évája 3 hónap alatt 11 előadást éri meg, mig Kálmán Imre Cigányprímása ugyanezt az eredményt egy hó alatt érte el. Drámában Biró Lajos vezet, utána Molnár Ferenc. Végül beszámol még a jelentés arról is, hogy a színtársulat tagjai között három házasság köttetett: Sümegi Ödön nöülvetto Geszti Rózsit, Szendrő Gyula Czakó Micit, Kapossv János Kardos Editet. Haláleset a társulatnál nem fordult elő. A müküdési statisztika szerint legtöbb fellépte van Endrey Jenőnek, aki 144 előadásban vett részt, Balia Mariska 114 szer lépett fel, Ross Jenő 111-szer, Borbély 108 szór, Sümegi 102 szer. Legkevesebb fellépés esik — összesen egy — Czakó Vilmosra. Illetve ő tőle a közönségre. Sack- és „Jnrenak” ekék páros sorú vetőgépek (magot nem töri) tengeri □ ültetők lókapák s egyéb gazdasági gépek műtrágyák kényelmes feltételek mellett is, gyári áron kaphatók POSZVÉK NÁNDOR gazdasági szakirodájánál SZATMÁR, ATTILA-UTCZA 7. SZ. Női cipők Vujánáí 10 kor. szinfisi kubikos taiieskák olcsón beszerezhetők Kosa Bertalan és Fiánál Telefon 206. RIKSZAPI VÍZZEL vegyítve az ez idei termésű sa- vanyubor kitűnő italt szolgáltat« 1 __ß Tisztán a BIKSZÁDI GYÓGYVÍZ hurutos bántalmak ellen páratlan Ka pható mindenhol. Árjegyzéket küld kívánatra a Fürdőigazgatóság Bikszád.
