Szamos, 1913. április (45. évfolyam, 74-99. szám)

1913-04-29 / 98. szám

2 oldal. SZAMOS (1913. április 29.) 98. szára. A háború. Háborúra készül Montenegró. Kattaró. április 28. Cetiinjében még eddig semmi hajlan­dóság sem mutatkozik engedékenységre. A montenegrói hivatalos lap azt írja, hogy Montenegró a teljes megsemmisüléstól sem fog visszariadni, hogy Szkutarit megtart­hassa, amely nélkül az ország nem tud élni. A lap folytatja támadását Ausztria és Ma­gyarország ellen. A katonei körök agresszív viselkedést kezdenek mutatni a Monarchia ellen. Azt mondják, hogy az osztrák ős magyar had­sereg csak a montenegrói csapatok legyő­zése után tudna bevonv’oi. A montenegrói nép nem fogja a királynak megengedni, hogy Montenegró katonai megsemmisülése előtt Szkutarit kiadja. Azt mondják, hogy Montenegró védelmi erejét a megközelíthe­tetlen hegyek közt nem lesz környü dolog megtol ni. Berlin, április 28. Ausztria és Magyarország részéről a legutolsó határidő a mai londoni nagyköveti reunió. Ha az értekezlet megint csupán ta­nácskozó jellegű lesz, akkor Ausztria ős Magyarország öná’lóan fog cselekedni, Ausz­tria és Magyarország erre vonatkozólag jegyzéket intézett a nagyhatalmakhoz. Montenegró az osztrák határt erősiti. Bécs, április 28. Diplomáciai körökből jelentik, hogy a Neue Freue Presse arról értesült, hogy Daniló montenegrói trónörökös a monte­negrói csapatok zömével elhagyta Szkutarit és a csapatokkal az északi határra indult. Szkutariban öt zászlóalj montenegrói katona maradt. A színház beszámolója. Az clrpult szezon statisztikája. Szatmár, ápr. 28. Még egy nap és üres lesz Thália temploma. Hat hónapig üres lesz a szín­ház, amelynek elmúlt hat hónapjáról most számolt be a szinügyi bizottságn k a szín­ház igazgatója. ügy érezzük, hogy — amint ezt más években is meg szoktuk tenni — nekünk is meg kell írnunk az elmúlt hat hónap alatt leszűrt véleményünket. Ezidén azonban elállunk ettől a kel’ lemes szórakozásunktól. A társulat távozó ban van, minek kiabáljunk utánuk kelle­metlen dolgokat. Kellemeseket, sajnos, a legjobb akarattal se tudunk mondani az elmúlt szezonról. Nem térhetünk ki azonban a legjobb akarattal sem az elől, hogy nehány szembe­ötlő, állandó ős kirívó hibát szóvá ne tegyünk. Mind csupa olyan dolgokat, «melyek állandó kifogásai nemcsak a kritikának, do a közönségnek is. Nem is annyira a társulat egyes tag­jai ellen szólanak a kifogások, mint inkább a színház vezetése ellen. Amig a társulatnak egyes tegjai való­ban kifogástalanok, sőt elsőranguak is van­nak köztük, addig csőd Jatosképfen alig láttunk nehány kifogástalan előadást. A színpadon állandó volt a fegyelem­hiány, a fejetlenség, a legnagyobb munkát egész szezonban a súgóval végeztették, egyes színészek direkte a közönség bosz- seantására szabadon Ízlést jlenkedtek a szín­padon, a szereposztások pedig az arra tér mettsóg legcsekélyebb figyelembevétele nél­kül, önkényesen, ku’isszamögötti intrikák által vezéreltetve történtek. Egyáltalában azt kellett tapasztal­nunk, hogy a színházban a legnagyobb mér­tékben hiányzott a vezetőség részéről az « erély, a közönség érdekeivel és ízlésével jj való találkozás vagy legalább az igyekezet \ erre a találkozásra. Nem csoda aztán, ha a 3ziuház ezzel | elérte azt, hogy elhidegitette magától a közönséget, ami pedig igen nagy munka Szatmáron, ahol olyan müpártoló közönség V8D, mint sehol másutt a vidéken. A szatmári színház vezetősége az elmúlt szezonban elérte ezt az igen nagy eredményt: üres házak előtt, üres kasszák mellett folytak az előadások. Hogy pedig ennek nem a sokat hangoztatott rossz pénz­viszonyok voltak az okai, azt legjobban bizonyítja az, hogy a jó előadásoknak — mint É a, Cigányprímás, Aranyeső — min dig megvolt a saját zsúfolt házuk még a lized'k előadásban is. Ami a vendégszerepléseket iilsSi, ezek­ben ia igen silány aratás volt az idén. Tiszteljük a vendég3zerepiők személyét, — hiszen vendégeink voltak — de kénytelenek vagyunk beösmerni, hogy ennek a tisztelet­nek a kiérdemlősében nagy része volt a vendégszereplők korának is. Részben hajdani dicsőségek romjain ábrándozó, részben harmadrangú művész­nőket léptetett fel az igazgató felemelt élet­korral és ugyancsak felemelt helyárakkal. A jövőre nézve, ő-szia'.e szólva, nem nagyok a réményeink. Szerencsénk van, hogy Bállá Mariskát C3ak ásó-kapa választja el Heves Bélától, mert így legalább affeiől vagyunk biztosak, hogy őt nem bocsátja el Heves Béta a tár­sulattól. Mert egyébként — mint eddig is minden évben — ösztönszarü pontossággal mindig azokat meneszti Heves Béla a tár­sulattól, akiket a közönség szívesen látott volna továbbra is a szalmáii színpadon. De nem akarunk elébe vágni a dol­goknak, majd meglátjuk, ha bevonul az uj társulat. Lehet, hogy jó lesz a jövő észtén dei társulat. Lehet, csak az előjelek után nem tudjuk elhinni. Egyet azonban szerelnénk elérni a színigazgatónál, esetleg a szinügyi bizott­ságnál. Nem nagy az áldozat, amit kérünk és ennyit igazán megérdemel a szatmári kö­zönség jóizlése a színháztól. Ha a színház­tól nem, hát a í-zinügyi bizottságtól. Évek óta bántja a színpadi illúziót, a közönség szemét és Ízlését a színház kellék­raktárának nehány rozoga darabja. A színháznak nincs egy tisztességes szoba-butra, ame'y nem derültséget keltene akkor, mikor illúziót kellene keltenie. Rongyos csipkefüggönyök, a vörös­zöld, cselédszobái plüss-függöjy, egymással összhangban nem ö'ló, rozoga, vedlett, ko­pott, ócskasori, lim lom bútordarabok, viaszos vászonnal bevont karszék, amelyből kilóg oldalt a csepü. És ennél több lehetne az, amivel a szatmári színház igazgatója a sa­ját ízléséről is tanúbizonyságot tehetne. A műsorról jobb nem is beszólni. Egy nehány jelesebb darab mellett, egy nehány jó repriz között olyan sok silány, felhábo­rítóan ostoba dolgot adtak be a közönség­nek, hogy egyik-másiknak az előadását akár személyes inzultusnak lehetne tekinteni. Ennyi a mi mondanivalónk a szín­házról. Amit a színház maga mond a ezinüg,. bizottsághoz beadott jelentési n, az rövi­den a következő. 1912. november 21 tői 1913. -ápriiis 26-ig tartottak 156 esti, 32 délutáni elő­adást, ebből dráma és vígjáték volt 65, opera ős operette 107, énekes bohózat 11, népszínmű 5. Színre került összesen 82 színdarab. Hazai szerzőktől bemutattak 36 szín­darabot 77 előadásban, külföldiektől 46 színdarabot 111 előadásban. Legtöbb előadást ért meg a Cigány- prímás és Éva, amelyek egyenként 12 elő­adást értek meg. Kilencszer ment a Limo­nádé ezredes, hétszer A faun és Aranyeső, hatszor a Rablólovag, Tengerész Kató és A farkas, ötször az Asszonyfaló, Leány vásár, négyszer a Cárnő, Kis barátnő, Csókszana- tortum, a többi színdarab legnagyobbrészt egyszer került előadásra, ha ugyan egyik­másiknak a zagyva bemutatását szinházi előadásnak lehet nevezni. A nagyobb eredményt a hazai szer­zők müvei érték el, kivéve Lehárt, akinek Évája 3 hónap alatt 11 előadást éri meg, mig Kálmán Imre Cigányprímása ugyanezt az eredményt egy hó alatt érte el. Drámában Biró Lajos vezet, utána Molnár Ferenc. Végül beszámol még a jelentés arról is, hogy a színtársulat tagjai között három házasság köttetett: Sümegi Ödön nöülvetto Geszti Rózsit, Szendrő Gyula Czakó Micit, Kapossv János Kardos Editet. Haláleset a társulatnál nem fordult elő. A müküdési statisztika szerint legtöbb fellépte van Endrey Jenőnek, aki 144 elő­adásban vett részt, Balia Mariska 114 szer lépett fel, Ross Jenő 111-szer, Borbély 108 szór, Sümegi 102 szer. Legkevesebb fellépés esik — összesen egy — Czakó Vilmosra. Illetve ő tőle a közönségre. Sack- és „Jnrenak” ekék páros sorú vetőgépek (magot nem töri) tengeri □ ültetők lókapák s egyéb gazdasági gépek műtrágyák kényelmes feltételek mellett is, gyári áron kaphatók POSZVÉK NÁNDOR gazdasági szakirodájánál SZATMÁR, ATTILA-UTCZA 7. SZ. Női cipők Vujánáí 10 kor. szinfisi kubikos taiieskák olcsón beszerezhetők Kosa Bertalan és Fiánál Telefon 206. RIKSZAPI VÍZZEL vegyítve az ez idei termésű sa- vanyubor kitűnő italt szolgáltat« 1 __ß Tisztán a BIKSZÁDI GYÓGYVÍZ hurutos bántalmak ellen páratlan Ka pható mindenhol. Árjegyzéket küld kívánatra a Fürdőigazgatóság Bikszád.

Next

/
Thumbnails
Contents