Szamos, 1913. március (45. évfolyam, 50-73. szám)
1913-03-09 / 57. szám
1913. március 9.) 57. szám. SZAMOS 3. oldal. tékü kincsek. Hátha még a kettő párosul és a kincsek az esztergomi Bazilikában vannak felhalmozva . . . Kicsiny, polgári lakás ebédlőjénél nem nagyobb, meglehetős egyszerűséggel berendezett teremben vártuk, hogy a főpap színe elé kerüljünk. Amig az ide nyíló szobák végtelen során keresztül haladva előttünk állott Magyarország legelső főpapja, volt időnk szétnézni a fogadó teremben. Mondom: kicsi, egy rendes ebédlőszobánál nem nagyobb a terem, amelyben voltunk. Két hatalmas szent kép, az egyik Krisztus keresztrefeszitése, a másik Mária menybemenetele, ennyi a falak dísze. Egyszerű, plüss bútorzat, piros plüssel bevont, magas, támlájú karosszékek egy fényezett asztal körül, középen egy hatalmas villanyos csillár lóg a menyezetről. Az ablakokon egyszerű csipkefüggöny. Semmi fölösleges pompa, semmi, ami a szemet kápráztatná, nemes egyszerűség minden, tisztaság, rend, áhitatos csend ... és a n, itott ajtókon át látjuk, amint egy alacsony, kissé kövéres, egyszerű papi ember tart a terem felé, nyilván jön jelenteni, hogy nemsokára előttünk lesz Magyarországnak bíborban, fényben pompázó legelső főpapja . . . Csak az előbb gyengén, majd teljes erővel kitörő lelkes éljenzésből tudom, hogy az a csendesen, szerényen lépkedő egyszerű papi ember Csernoch János, Magyarország hercegprímása . . . Ecce sacerdos magnus! A főpap megáll egy karosszék mellett, jobbjának könyökével könnyedén rátámaszkodik annak karfájára, mig jobbjában könnyedén lóbálja aranykeretü csiptetőjét. A hercegprímás kövéres arcú, alacsony, kissé köpcös termetű, javakorbeli ember. Arcáról sugárzik a krisztusi szeretet melegsége, a jóság. Testén vékony biborszegélyes fekete reverenda, fején kis biborsapka. Amint megáll és figyelemmel hallgatja Csaba Adorján főispán beszédét, mindenkit megragad az a természetesség, az a közvetlenség, a póznak teljes hiánya, amint az ország egyik legfőbb papi méltóságát viselő ember ott áll szinte közöttünk és tekintetét körülhordozza rajtunk. — Excelleniissime! Nagyméltóságu Hercegprímás Ur 1 Kegyelmes Urunk! — ezzel a hármas megszólítással kezdi be szédót Szatmárvármegye főispánja — Szatmárvármegye törvényhatóságának képviseleteben jelentünk meg Főm^gasságod, mint Magyarország egyh-zfejedelme előtt, hogy hódolatteljes tiszteletünket kifejezve legelső soib-n azt kérjük a Mindenhatótól, h így Magasságod .t hoszzu évek során at tartsa meg ép testtel, ép lélekkel, hogy teljesíthesse a hitélet felvirágoztatása terón azt a sok fontos és magasztos feladató!, amelyet magas állása ruház reá. — amidőn ezt a szívből jövő ki- váns got a küldöttség nevében megismó telem, bátor vagyok Nagyméltóságod elé terjeszteni azt a kérést, amelynek tolmá csolásával bennünket Szatmárvármegye és Nagykároly városa megbíztak. Nagykároly városának legfőbb óhaja, hogy az újonnan szervezett görög katholikus magyar püspökség székhelyét elnyerje. Vármegyénkre el lehet mondani, hogy már a magyarság végső vára. Megyénk magyar lakóssága úgy be van ékelve a román nemzetiségű lakósság közzé, hogy azoknak céltudatos és szívós nemzetiségi terjeszkedési törekvéseivel szemben jóformán csak a védekezés politikájára vagyunk kénytelenek szorítkozni s a hatóságok emberfölötti erőfeszítése és a görög katholikusok egy kis töredékének haza- fisága az, ami gátat vet ezeknek a nemzetiségi törekvéseknek. Ennél a munkánál azonban egy segítő kézre van szükség, amely nélkül félni lehet, hogy nem leszünk képesek azt az eredményt felmutatni, amely nemzeti fejlődésünk szempontjából okvetlenül megvárható tőlünk. Ezt a segítő kezet várjuk mi az uj püspökségtől. Nagykároly városának és a vármegyének közönségét ez a magasabb nemzeti szempont vezette, amikor a püspök ség uj székhelyének elnyerésére mozgalmat indított. Nem lokális érdekek vezettek tehát Főmagasságod elé bennünket, hiszen tudjuk, hogy ilyen nagyfontosságu kérdés eldöntésénél ezek figyelembe nem jöhetnek, hanem idehozott bennünket az a szent meggyőződés, hogy a nemzeti szempontoknak mindenkor elsőrendű érdekét képezné, hogy a püspökség székhelye ott lenne elhelyezve, ahol a környékező veszedelem a legnagyobb, hogy azt a szent eszmét, amely minden jó hazafi lelkét kell hogy hevítse, az uj püspök közvetlenül terjeszthesse s a magyar kultúra eljuthasson oda is, ahova a nem zetisógi szűk látókör azt ezideig bejutni nem engedte. Nagykároly városa addig is teljesítette azt a feladatot, amely a kultúra terjesztését illetőleg reá hárult. Büszkén hivatkozhatunk arra, hogy ezen a sváb és románlakta vidéken nincs ember, aki nemcsak hogy a magyar nyelvet ne beszélné, de szivében is ne magyar lenne. Midőn Fömagasságod kérelmünk meghallgatására kérjük, nem kívánunk mi ígéretet, csak azt, hogy — amint meg is vagyunk győződve — magasabb szempontoktól vezetve, teljes objektivitással kegyeskedjék e kérdésben állást foglalni és mi megvagyunk győződve, hogy Fő- msgasságodat állásfoglalásánál nem fogja más kérdés befolyásolni, mint a magyar nemzeti állameszme jól felfogott érdeke. A harsány, lelkes éljenzés, amely szinte automatikusan hangzott fel a főispán gyönyörűen konstruált beszédének majdnem minden mondatá-' ál, ismét melegen zúgott tel akkor, amikor a beszéd végére ért. A szabatosan, nyugodtan beszélő, magas termetű tőispánnal szemben pedig mondhatnám, szerényen, krisztusi egyszerűséggel állott és figyelemmel hallgatta annak minden szavát — megbocsát a főpap méltósága a hasonlatért — de mint egy felsőbb szót hallgató közigazgatási gyakornok: a hercegprímás. Az éljenzéseket diszkrét, hálás fejbicccntés- sel kö-zönte meg és mikor a főispán befejezte beszédét, furcsa, idegenes akcentussal kezdett bele a válaszba. Aki nem tudná, hogy Magyarország legelső főpapjának felvidéki lelkész korából megmaradt reminiszcenciája ez a furcsa akcentus, azt hihetné, hogy angolosan beszól. — Méltósággos Főispán Ur! Igen tisztelt Uraim! Hálásan köszönöm kegyes megemlékezésüket, amelyet a Főispán Ur Öméltósága beszédének bevezető szavaiban tolmácsolt abból az alkalomból, hogy a király őfelsége és Őszentsége a Pápa engem az ország első főpapi méltóságába emeltek. Jól esik ez nekem, mert tudom, hogy szükségem van minden magyar ember támogatására valláskülömbség nélkül, hogy gyenge váUaim elbírják az állásommal járó nagy feladatok terhét Minél nagyobb hullámokat vei a viszhangja az én polgártársaim támogatásának, annál nagyobb mértékben tudok én megfelelni a hozzám fűzött várakozásoknak. Amily nemes egyszerűséggel, fennhéjázó páthosz nélkül mondotta el a hercegprímás azt, hogy „az ország első tőpapi méltóságába ültettek — éppen olyan meggyőző, puritán egyszerűséggel hivatkozott arra, hogy neki szüksége van a „polgártársak“ támogatására. És — nem tagadom — a nyomdai technika legnagyobb betűivel szeretnék a szatmáriaknak kiemelni a hercegprímás beszédéből két fontos, sokat magyarázó szó, hogy: valláskülömbség nélkül. Mintha csak egyenest Szatmárra küldte,, üzente volna ezt a két szót. — Nem csinálok titkot belőle — folytatta a hercegprímás — és bevallom őszintén, hogy mikor először olvastam Nagykároly városának a nevét ebben az ügyben, rokonszenves volt az nekem. Gondoltam, hogy Nagykároly geográfiai fekvése, kulturális viszonyai, a megye áldozatkészsége, mind közrej tszottak abban, hogy az ország figvelme Nagykároly felé forduljon. A pápa a felállitási bullában Híjdudorogot jelölte meg a püspökség székhelyéül, mert annak idején más város nem is volt még szóban a püspöki konferencián, mint Debrecen és Hajdu- dorog. — Ha most meg akarjuk változtatni az apostoli szentszék és a korona álláspontját, újból tárgyalás alá kell venni a kérdést. És ezt — ígérem Önöknek — teljes jóindulattal támogatni fogom. Biztos Ígéretet természetesen nem tehetek, mert nem egyedül tőlem függ a döntés, de ígérem, hogy objektiv szempontoktól vezérelve közrejárok, ..hogy óhajuk teljesüljön Addig is kérem Önöket, hogy jól fontolják meg az anyagi áldozatokat, amelyeket a székhely megkövetel és vessék latba a vele járó terheket is. A hivatalos dikcióváltásnak vége volt, a hercegprímás kezet szorított Csaba Adorján főispánnal, majd a küldöttség tagjainak bemutatkozását fogadta. Mindenkivel szívélyesen kezet fogott és előbb gyöngéden próbálta elhárítani a hódoló hívők kézcsókját, de ez csak eleintén sikerült, a küldöttség legnagyobb része leadta hó loló kézcsókját. Mind-nkihez volt egy-egy barátságos, meleg szava a főpapnak. RÍKSZAPI VÍZZEL vegyítve az ez idei termésű sa- vanyubor ki ünő italt szolgáltát. 1 _ß Tisztán a BI&SZÁDI GYÓGYVÍZ hurutos bántalmak ellen páratlan l Ka pható mindenhol. Árjegyzéket küld kívánatra a Fürdőigazgatóság Bikszád.
