Szamos, 1913. január (45. évfolyam, 1-25. szám)
1913-01-10 / 7. szám
2 oisi^ä. SZAMOS (1918 jsaaár 10.) 7. síim mert a közvélemény sokszorosan nsgyobb erő minden iiietektelan beavatkozásnál, ellenállhatatlan, mint a megáradt folyam, amely nem ismer gátat. Ám, ha azt hiszik a kilépettek, hogy i a választók érzelmeit és gondolkodását tetszés szeiint lehet irányítani: miért nem érvényesítették a uuuguk befolyását, hogv összhangban maradjanak megbízóik kai? Miért nem kísérelték meg legalább jogos védő kezesképpen ellensúlyozni állítólagos hatalmi nyomást. Annyira érzelgősen, betegesen idealisták, hogy öibetett kezekkel, néma lemondassál várták Ítéletüket ? Dehogy is ! Megmozgatlak biz ők min den követ, sőt a fővárosból vondégszerep lésre szerződtetett szociális iá s kai p-óbáiták megzavarni a választók gyű ését, ami azonban nem sikerüt. Da az is roppantul jellemző tünet és növeli kudarcukat, hogy saját választókozönsógü* ellen idegen segít ségre szorultak, oithon meg uz általános válaszióí jog hí vet sem allodak az 6 oldd lukra. Épp oly teljes a kilépettek csalódása, mint a, jó hazafiak .ak azon való mugnyugrása és öröme, hogy az ország különböző vidékeinek őreit polgárságát nem hódították el, a fokozatos nemzeti f j tides útjáról nem tántorítottak le u nemzetközi, túlzó, felforgató politikai irány káprázatos, hazug jelszavai A helyzet, Kilépés a Kossuth-pártból. — A kormány és a főváros — A Népszava kolportázsjoga. — Fővárosi munkatársunktól. — Budapest, jan. 9. Eleve kétségtelennek látszott, ho^y az ellenzék berkeiben sem egyértelmű u felfogás a legradikálisabb választójog célszerű segéden. A függetlenségi pártban is vannak, akik aggódnak, hogy a radikális választójog- végzetes rombolásokat fog maga után vonui. Ennek bizonyítéka, hogy a inai napon Paizs Gyula, a rácalmást kérőiét képviselője n Kossuth partból kilépett, azzal a kifejezett indokolással, hogy u radikális választójognak nem hive. Az edensék, mely nagy buzgósaggal igyekezett kihasználni taktikai céljaira a munkapártból történt né hány kilépést, most egyelőre bizonyosan azzal lesz elfoglalva, hogy a saj t táborában uralkodó véleményeltérést valarnikepeu leplezze. Helyesen jegyezte meg a napokban egy munkapárt, korifeus, hogy az ellenzéken a mérsékelteba kiterjesztésű választójognak legalább annyi hive van, miét ahány, n a munkapártból a radikális választójog köve telménye miatt kiléplek. Beavató t körökben úgy tudják, hogy ha az ellenzék a kormány és a főváros közötti viszony elmérgesítésére számit, szintén csalódni fog, mert a főváros mértékadó köreiben a higgadtabb felfogás annyira felülkerekedett, hogy ezen körökben minden meg fog történni a viszony javítására. A „Népszaváénak legutóbb megadott kolportázsjogot ma a polgármester vissza vonta, jeieul annak, hogy méltányolja azt a törekvést, mely szerint a szocialista sajtó lelkiismeretien izgatásának gát vettessék. MAGÁNKÖLCSÖNT magas fedezetű ingatlanokra első helyű betáblázás mellett keres; viszont kinál 5—6000 korona magánpénzt kötvényre 8%-ra szatmári jó házra vagy tagbirtokra POSZVÉK, gazdasági szakirodája Szatmár, Attila- u te a . % A választói jog. Irta : S/uhaoyi Ferenc, a csengeti kerület orsz. képviselője. Amint előro látható volt, a választói jog elén1! vibrációkat okozott a páiíikat elet mezején. Megnyilvánult oz egyrészt a szélső radikálisok ós szociálist tk táborából natry lármával felhangzó „feszítsd meg“ kiáltásokkal, másrészt a inir'kap irt azon elemeinek kiválásával, kiktő Nway Lijos kivételével mind g köztudomású volt, hogy :i választójogi reform r din dis megold mának a hívei. Návay Lajosról ezt szert nam mondhatjuk, mert hiszen pártolta az Andrássy-fóle plurális javaslatot, melyre igazán nem lehet ráfogni, hogy a ladikálisuob vá'asztói jog hivatnék ideálját vrílósitotta — vagy akár csak meg is közeli ette volna. A szélsők táborát eleműre bonív-, úgy találó n, hogy az három jellegzetes alkotórészbői ál ; ott vannak első sorban azok, akik az általános titkos választási rendszeri csak eszköznek tekintik nagyon is tudatos, fingjon is önző céljaik elérésére; ezeknek mellékes a magyar nemzeti szempont, ezeknek csak taktika a jogkiterjesztés tetszetős jelszava, ezeknél minden csak eszköz annak a maguk elé kitűzött nugy célnak a szolgálatába'?, — hogy az ország mai vezető elemeinek uralmát legázoivs, megtörve, ennek helyébe nyeregbe ülte: hessék az ő uralmukat — mely ö szerintük az „uj Magyarországot“ jelentené. Ennek a céltudatos, politikai küzdelmében szívós, kimaieVen, lármás csapatnak jönnek aztan segítségére *■* igazi meggyő- ződéses radikálisok, a m*iv rajongók, a doc teinär íheoredsták, akik egy csodálatos tévhitben azt hiszik, hogy ennek a szegény, sokat zaklatott országrak valóban nincs nagyobb baja és vágya, mintoogy á ta ános titkosan szavazhasson ós ettől a csalhatatlan arcámuíitól várjak minden baj megszűnését, minden seb győgyuását és egy mesebeli Eldoradó ország megvalósítását. Végül jönnek azok a szerencsétlen politikai lovagok, akik minél rövidlátóbb, annál csökönyösebb politikájukkal eltaktikázva hatalmat, bizalmat — még a í ép szerűséget is - - ennek a nagy jelszónak varázserejével gondolják, hogy képesek lesznek ismét /«.indent visszás'.erezni; a hatalom után epakedő hő váxy azután annyira vakká ós süketté teszi őket, hogy ők, kik mindig úgy szoktak magukat bemutatni, mint akik privilégiumai il bir.oa c a nemzeti géniusz szolgálatára é*s a nemzet szivének dobbanását lesik ál audóan, — többé nem veszik őszre azt, amit rövid néhány év előtt jói észlellek, hogy bármint igyekszik is a fővárosi sajtó egy része el !ense>:őleg fe tüntetni a dolgot — a vá ia3ztói jog radikális irányú reformjáért a magyar nemzet szivének dobbanását nem igen halljuk; nem látjuk többé azokat a veszélyeket, melyeket rövid néhány óv előtt jó! láttak a magyar nemzeti f-upre- matiára vonatkozólag, hanem erre a térre is kiterjesztve a modern és radikális parlamenti fegyverek használatát, fütyülnek a politikai következetességre, morálra nemzeti érdekekre — es perverz szövetségbe lépnek azokkal, akiknek még nem is olyau régen hazaárulói diplomákat ós hazátlan bitang diszcimeket osztogattak. De hát ezeket a kategóriákat még mind meg lehet érteni; indokolás van — csak ne keressünk abban vonzó szépségeket. Megértem a munkapárti kiválásokat is; a párt beíóioíóvel ismerősök előtt köztudomású volt, hogy ez a töredék a választói reform radikális iránya megoldásának alapján all, kilépésük semmi meglepetést nem okozo't. Ezek az urak legjobb meggyőződésük szerint, amit mindig honorálok, mert tiszta indokokbó1 f.»kad — nyiltsr, férfiban s«-i t vallva jártak el. Sőt ezzel is szolgálatot tette; o thagyott p írtjuknak, mert erősen racáfotai arra az ellenzéki *öjh ívű szóla nra, hogy a munkapárt e/y mindenre kos«; talpnyalő es farkcsóváló rabszolga had, iaköte^/re az egssz .vonalon amltal, hogy m-'.miá urnát, Hz ell nz^k .szerint úgy látszik - ezt a legfőbb jót — megint csak az ellenzék mar igazán az uuhíoo ig eldarált kis önözése szerint a kormánynak köszönheti. De van sok, amit nem érlek — és őszintéi s óivá, inkább belenyugszom «bt).’, mints >m rnegkiséroijem megbontani a rejtelmes átlásfo.htlások fátyolét, szint? f Ivó attól, hogy az ei-tbev igő pólóik -i dolgos nál olyan kö:iu>elanü tel iUuességekr* bukkanhatunk, mint a háború esetére ?»i • fi-, vétóles iuiezkedésekrő- szóló törvényjavaslat koalíció• ininU/te i tanácskozásánál, félve attól, hogy vezető politikusainknál ez egyéni hiúság, a raogifíözödés kimondása, bátorságának hianys, a népszerűség féltésé oly fokba « működik, tn 1? m u- a rn gyár közélet egészséges állapotát veszélyeztet teli nagy mértekben De, ha nem i< tutetom as, ok kát, kérdeznem szüksége? és szabad Kérdőiméin kell, hogy a mi radikális kilépetteiukkel szemben miéit hallgatnak az ellenzéki pártoknak azok az elemei, kiknek — se lelkűknek, se testüknek —• nem kell r radikális reform? Ki'-t hazafias lelkűkben aggódva figyelik — lesz e mór lis bátor-ága legalább >< munkapártnak ellen-t Uui a túlzó indikált» követelményeknek ? Miért nem lepnek fel ők ;s uyi l sisakkal — követve meggyőződé»ükét — péi dát véve ezen * téren a munkapárti m'Ió- pettektöl ? Kérdeznem kell, hogy bale lehet e > bbn h nemzetbe suggeralni <?zt » hitet, bogv férfiak, akik tegnap még esküdi e- en&egei voltak a radikális reformnak, ma unnak í'ó- zás'l'ívivői legyenek — meggyőződésből ? Vagy ha ezt lehet hihetni, követeihetik-e azt, hogy a nemzet olyan vezetők után iuduljoíi, akik vesébe, ó e«be vágó, lényeges, a nemzet jövőjére döntő befolyású lérdáseknó1 ma ezt — holnap a marik ellenkező meggyőződésűket hirdetik, mint egyedül üdvözlőt ? Nem, tiszteit urak 1 A nemzet jóhiszeműsége keserves c-slódá-okkai mar sok mindennek felült, sok teherpróbát kiáltott, de sunt, certi fines — «» tulajzott búr is elpattan. A zsongó bongó frázisokkal, jelszavak■ kbl sokáig hypnotikus álomba ringatott nem zet már felébredt, saját eszével gondolkozik — saját szemével lát ós saját fülével hall. Most is hallja a lármás nagy zenekart, melyben Bokányiék ós gróf Károlyi Miháiyék együtt fújják a trombitákat — de már nem táncol utánuk ; most is úszik a modernizmus, radikálizmu? es nem tudó n még mi féle izmusofit rázuditott jelszó áradatában, de már ki tud úszni a partra saját javát ós existenciáiis érdekeit keresni. Mert minden izmusokon, sz?pen hangzó jelszavakon és ideális theoriákon felüt áll u nemzeti érdek; amint meg van írva a bölcs mondások nagy könyvében : A házáért mindent szabad kockáztatni, de a hazát semmiért sem szabad kocnara tenni. Lehet, hogy sokan vannak, talán még a munkapárt országos táborában is, akik keveslik a reformot ; szerintem az ily élet bevágó reformnál még a túlhajtott óvatosság is indokolt és inkább megbocsátható, mint az optimizmusból eredő én esetleg a nemzet létérdekeit veszélyeztető túl nagy lépés — ahonna» aztán nincs többé visszatérés. A munkapárt, mely a nemzet jövőjét oly közelről érintő kérdés magoldásánál óriási felelőséget vállal magára — uem me hét tovább nyugodt lelkiismerettel annál a
