Szamos, 1913. január (45. évfolyam, 1-25. szám)
1913-01-23 / 18. szám
SZÁMOS (1815. jaauár 23.) 18. ssáie 2. «Idd. A szatmári alispán fiának öngyilkossága. — A Ssamoa tudósítása. — Szatmár, január 22. Tegnapi számunkban hirt adtunk arról a szomorú tragédiáról, mely Ilosvay Aladár, Szatmármegye alispánját György nevű egyetemi hallgató fiának váratlan öngyilkosságával érte. A titokzatos ÖDgyilkosságról fővárosi tudósítónk a következőket jelenti: A Mátyás utca 20. számú házban mint szobaur lakott Löherer Andor közgazdasági iró családjánál, Ilosvay György jogász, Ilosvay Air dar szatmármegyei alispán 22 esztendős fia. A nyughatatlan vórü fiatalember előbb mérnöknek készült, de temperamentumának nem felelt meg a pálya s a jogra iratkozott. Eomoly tanulmányaiban is tűrhető haladást tett az Ilosvay-fiú, de ennél többre becsülte a szórakoztató kávéházi, mulató és társadalmiaskodó életet. Szeretett bálozüi, több báli rendezőségben benne volt és estéit rendesen a Ráday utca 16. szám alatt levő Országos Széchenyi Szövetség körhelyiségóben töltötte, a hol szerették a jó fellépésű, mulatságos, zene- talentumos zsentri-gyereket. Mostanság különösen a Széchenyi-bál rendezőségében tevékenykedett. E hó 17-én, pénteken történt, hogy édesapja meglátogatta a fiát Löhereróknél, a kikkel családi barátkozásban volt. Apa és fiú együtt mentek ol otthonról, de déltájbau a fiatal Ilosvay hazajött a lakására, a hol rendkívül izgatottan viselkedett, sóhajtozott, majd így szólt Löherernehez: — Jaj, néni, olyasmi történt velem, hogy tovább ki nem birom, baj yö» velem, nagyon nagy baj ! — Ha baj van, siess apád után — mondták Löhererék, de a fiú kijelentette, hogy rajta nem segít semmi. Aznap meg is nyugodott, egész vidámnak látszott s még jegyeket hozott a két Löherer-fiúnak a kik az Országos Hitelszövetkezet hivatalnokai — a szombati protestáns bálra. 0 maga nem ment el. Hogy a szombati napot hol töltötte, nem tudni, de este a Széchenyi-Szövetség körében volt s jókedvűen zongorázott és énekelt barátaival. Éjféltájban jött haza s a házmester nének annyit mondott : — „Késő vsn, • futok fel, mert még hazajönnek a fiuk.“ Ezzel felrohant a lépcsőn. Miisor Ilosvay a lakásba ért, a Löherer család oíthonlévő tagjai már aludtak, a két fiú a protestáns-bálon mulatott. Löherer Andor kis leánya, a ki beteg édes anyja ápolására néha fel fel kelt, úgy egy óra tájban látta, hogy a félreeső hely ki van világítva. El akarta oltani a villanyt, de az ajtó belülről zárva volt. A kis leány ro.-z- szat sejtett, de nem akarván szüleit izgatni, várt, mig bátyjai hazajönnek. Csakhamar haza is jöttek a Löherer fiuk, feltörték az ajtót és ott találták a vízvezeték vasén nadrágszijjal felakasztva Ilosvay Györgyöt, kinek orrán, száján ömlött a vér. Levágták, rendőrért mentek, mentőket hívtak, de már a mentők is csak a halált konstatálhatták, s otthagyták a tetemet. Az öngyilkos fiatalember hulláját a bonctani intézetbe szállították, ahol a halál okául, Löherer Andor állítása szerint, agy- szólhüdást állapítottak meg. Hogy a fiatalembert végzetes tettére mi késztette, nem tudni. Annyi bizonyos, hogy valami kideríthetetlen körülmény sietette a végrehajtásban. Két levelet irt, az egyiket időközben Nagykárolyba hazatért édesapjához, melyben bejelenti, hogy öngyilkos lesz, mert másként nem tehet. A másik levelet, melyben öngyilkosságát bejelenti, a Szőchenyi-Szövetségnek irta. Édesapja a levél vétele után azonnal Budapestre utazott, de már ekkor a fia végrehajtotta az öngyilkosságot. A szerencsétlen megtört szülők hétfőn délután temették gyermeküket a kerepesi-uti temető halottasházából. Különössé és rejtélyessé teszik az llosvay-fiu öngyilkosságát c következők : Házigazdájának, Löherer Andornak nyilatkozata, a ki munkatársunknak azt mondotta, hogy valamilyen társadalmi kényszer hatása alatt cselekedett a fiú, melynek szálai a Széchenyi-Szövetséghez vezetnek. Löherer Béla, a ki az Országos Központi Hitelszövetkezet hivatalnoka és szintén tagja a Széchenyi-Szövetségnek, munkatársunktól minden felfilágositást megtagadott. Végül a haláleset az illetékes IX. kerületi elöljáróságon bejelentve nincs és rendőri nyomozás sem a Ferenc-utcai kapitányságon, sem a központi ügyeletes dunai kapitányságon nem folyik. Mindössze a mentők naplójában áll annyi, hogy öngyilkosság utján beállott halál. A titokzatos 80 ezer korona. Huszonnyolc évvel ezelőtt Nagykárolyban. — A Szamos eredeti tudósítása. — Szatmár, január 22. Szenzációs és egyos részleteiben titokzatos esetről ad hirt fővárosi tudósítónk telefonjelentóse. Az esetet, amelyről szó van, titokzatossá teszi az a körülmény, hogy annak szálai huszonnyolc esztendőre vezetnok vissza, de fölöttébb érdekes előttünk az csőt már ezért is, mert a nagyon érdekes ügy szereplői szatmármegyei, illetve nagykárolyi emberek. A minden részletében szenzációs ügy részletei a következők. Kollár Lajos kispesti jómódú asztalosmester és háztulajdonos idézést kapott a kispesti rendőrségtől. Kollár megjelent a rendőrségen, ahol közölték vele, hogy a szatmári ügyészség megkeresésére, mint terheltet fogják kihallgatni, mert egy előkelő nagykárolyi úri ember, bankigazgató feljelentést tett ellene zsarolás miatt, amelyet Kollár levélben követett el ellene. Kollár meglepetéssel hallotta, hogy bűnvádi eljárás van ellene folyamatban és védekezésül a következő érdekss történetet adta elő: — Mindenekelőtt kijelentem, hogy én a sértettnek nem zsarolási szándékból, hanem csupán jóindulatból írtam a kérdéses levelet, amelyaek következő a históriája: — Nemrég Nagykárolyban jártam és onnan hazafelé utaztamban a vasúton szóba egyeledtem egyik utitársammai. Bemutatkoztunk egymásnak, megmondtuk egymásnak, hogy melyikünk hol lakik. Mikor uti- társam meghallotta, hogy Nagykárolyban voltam, elkeseredetten szólott: — Egyszer voltam életemben Nagykárolyban, ezelőit 28 évvel, de azt az utamat holtomig megemlegetem. Az az ut tett engem koldussá. A nagykárolyi piacon jártamban elvesztettem egy bőr pénztárcát, amelyben 40 ezer forint volt készpénzben. Mikor ulitársam ezt elmondta, a vonat már Debrecenbe érkezett, már nem volt időnk sem beszélgetni tovább a dologról, mert ulitársam Debreczenben kiszállott. Tovább utazva gondolkoztam a hallottakon. Homályosan derengett az agyamban, hogy én tudok erről a 28 év előtt történt dologról. Abban az időben ugyanis, amikor ez a dolog történt, 1885*ben, Nagykárolyban voltam asztalosínas. És emlékeztem, hogy az utcánjártamban egy nagy- károlyi vásári bódós ment előttem a feleségével. Amint közvetlenül előttem haladtak, a férfi hirtelen lehajolt, felvett a földről egy bőrből készült pénztárcát és azt hirtelen átadta a feleségének, aki azt a kebelébe, a blúza alá rejtene. Én azután elkerültem Nagykárolyból, de üzleti összeköttetéseim folytán igen sokszor kellett olt megfordulnom. Volt alkalmam iátai, hogy a vásári árus lassanként megvagyonosodott, házat vett, vagyont szerzett és ma egyik előkelő nagykárolyi pénzintézet igazgatója. Mikor utitáraam elmondotta a tragédiát, amely vele történt Nagykárolyban é3 egyedül maradtam a vonatban, nyomban megtaláliam az összefüggést az elvesztett pénztárca és a volt vásári bódés megvagy»• nosodása között. Meghatott utitársam sorsa és hazaérkezve levelet irtain Nagykárolyba a bank- igazgató urnák, amelyben elmondottam, hogy én tudok a 40 ezer forintos pénztárca történetéről és ajánlom, hogy küldjön annak a tszegény emkernek, aki az ö vagyonának a koidusa egész éleién át, köldjöa neki legalább vagy 20 ezer koronát. Megteheti, hiszen az a járdaszélen talált 40 ezer forint kitüuően kam itozotf, nagy vagyont hozott neki, előkelő pozíciót és tekintélyt szerzett a számai a. Közöltem vele a szegény ember címét h. Dj ugylátszik, hogy a bankigazgató ur másként fogta fel a dolgot és ahelyett, hogy pénzt küldött volna a szegénynek, engem jelentett fel. Kollár Lajos vallomásáról a rendőr- tisztviselő jegyzőkönyvet vett fel, amelyet megküldött a szaimari ügyészségnek. Moskovits anatómiai cipőgyár cipőüzletében (Deák-tér 7.) a nagy drágaság dacára az eddigi szolid árakon kaphatók az összes cipők, vadász vízhatlan csizmák. Talpba vésstí szabott ar. szállít gyárüzemek, gazdák, szénkereskedők és magánosok részére Bikfalvy Albert központi irodája (sz> SZATMAR Kazinczy u. 1. TELEFON 399. H ÖL G YFÖD RÁ SZ-TEREM ! ! BALOGH női manicür ég villamos szépségápolási-terme a „PANNÓNIA“ szálle- dában. — Állandó hajkiállitéa.
