Szamos, 1913. január (45. évfolyam, 1-25. szám)

1913-01-23 / 18. szám

(HA 3. január 23 ) 18. szára. SZAMOS 3. oldal. Színház. Színházi műsor. Csütörtökön nyolcadszor „Éva*, Lehár epsretteje (Cz. bérlet.) A „C“ bérlők premíérjei. — A bérlők válasza — Szatmár, jan. 22. Czakó Vilmos, színházi titkár ur hi­res vicces ember. Országszerte ösmorik a nevét szinészkörökben síró', hogy nagy tréfacsináló. Éppen ezért feltételezzük róla, hogy tisztában van a vicc-csináló mesterség alapfogalmaival is és ösmeri például azt az elemi iskolai találós ké;dést, amelynek az a megfejtése, hogy éhgyomorra csak egy tojást lehat megenni, mert a másodi­kat már nem éhgyomorra eszi az ember. Ilyenfajta valami a premier is kedves titkár ur, a színdarabnak valamelyik szín­padon való első előadás?. Mikor alantnemirottak, a C bérlők pa­naszt emeltünk e helysn az ellen, hogy ebben a szezonban mindössze négy pre­miert kaptunk, azt is a legsiiényabb fajtá­ból, oz volt a bajunk. Ég akkor a titkár ur azzal szúrja ki a szemünket, hogy az idén tizenöt újdonság lett bemutatva C bérletben. Jól van, belett mutatva, nem is mondtuk mi, hogy nem. De premierben mi mégis a legrosszabbakst kaptuk, a java a többi bérlőknek jutott. Holottsn a mi pén­zünk is éppen olyan pénz, mint a többi bérlőké és nem is kívánjuk mi, hogy a többi bérlőnek ne jusson premier, hadd éhezze­nek azok is szegények, de osszák el arány- lagosan köztünk. Már pedig hiába veti a szemökre a titkár ur a C bérlőknek, hogy hány újdon­ságot nem titkoltak al előlük, amit a többi bérletek kaptak premierben, éhgyomorra csak egy tojást lehet megenni, egy darabot, színdarabot csak egyszer lehet premierben beadni. A második előadás meg a harma­dik, akárhogy mutogatják is befelé azt a darabot, már nem premier. Nekünk pedig premier kel!. Éppen annyi, mint a többi bérlőknek. Mert a pre­mier mégis csak külömb, vonzóbb, izga- tóbb, ünnepélyesebb vaiami, mint a máso­dik, harmadik, tizennyolcadik előadás. A premier olyan, mint például az ár­tatlan leány, aki csak első előadásban ár­tatlan. Második előadásban lehet még min­dig újdonság, de már nem premier. Amit Czakó titkár ur nekünk vála­szol, abból csak az a dicséretes előzékeny­ség tűnik ki, hogy a színház nem titkolta el előlünk azokat a darabokat, nekünk is volt szives bemutatni, amit a többi bérlők­nek adott premierben. Ez azonban nem érdem, ez talán csak kötelessége az igazgatónak. Azt meg egyszerűen ujjongó, hálás köszönettel veszik n C bérlők, akik most már imáikba foglaljak érte Haves Bélát, Czakó Vilmost, hogy nem Bukovot, a szé­kelyek hóhérját és nem a Peleskei nótári­ust adja nekik műélvezetbe, hanem Pétert, a csodamajmot. Igaz, azaz lehet, hogy Debrecen, Kassa, Miskolc, Nagyvárad, Győr, tessék beszállani, a vonat a harmadik vágányon, hogy ezek Bukovot adják, mig nálunk csupa újdonság az, ami megbukovott a szatmári színpadon, de hát ne tessék ezzel bántani bennünket, hiszen mi nem a győri, debreceni stb. színházaknál béreltünk, ha­nem a szatmárinál. Hiszen mi sem hány- forgatjuk, hogy a nagykárolyi kis társulat mindig megelőz bennünket a fővárosi új­donságokkal és — engedelemmel legyen mondva — Nagyszőlősön már régen ját­szotta az ottani színtársulat a nagyvendóglő összes termeiben A farkast. Szóval nem ösmorjük el érdemül, hogy nem ócska darabokkal traktálaak ben­nünket, mert ez nem érdem, hanem köte­lessége az igazgatónak nemcsak a közön­séggel, hanem sajátmagával szemben is. Hiszen jövőre is kellenek a bérlők. De premiér, az mégis kellene ne­künk. moxgófénykép-szinháx na Kazinczy.utcza iparín otthon B 1913. január 23-án is 2Mu MŰSOR: Gaumont híradó (aktuális) Moszkva (látkép) Inga óra (rendkívül humoros) Bálvány (dráma) Hajsza a vő után (humoros) A három hajtárs. Katonatörténet 2 felvonásban. Játszák a kopenhágai kir. színház tagjai. TTplvávált • Páho]y1K >L hely dl dil . 80 f., II. hely 60 f., III. hely 40 f. Gyermekek felét fizetik. Eiöadások héthöznapokon este fél 6 órától, vasár- és ünnepnapokon d. u. 3 órától éjjel 11 éráig folytatólag. Rejtvéoy pályázat. A helyes megfejtők között 3 darab páholyjegyet sorsol ki az „URÁNIA“ mozgó igazgatósága. 2. sz.-r-ab-s-em-r-lap-a-da-ár-da Világ—lág -f-gyár—r -f - z z •aaacttL 3. sz. Baj, baj, baj társ Megfejtések a Városi színház igazgatóságához intézendők. koronáért kaphatók a leg- újabb formájú va­lódi nyúlszőr kemény kalapok minden számban az olcsóságáról előnyösen ösmert „Viktoria“ áruházban ::: a színházzal szemben. Sose fyall az ember jói... Valahonnan a Hasznos Mulat- tatóból vagy gyermekkorom más ol­vasmányából maradt meg emlékeim között a boldogságról szóló naiv mende­monda. Valamikor régen — igy regéli a monda — mikor az Úristen rászánta magát arra a végzetes lépésre, hogy létrehozza ezt a rongyos világot, elő­vett egy hatalmas, nagy darab drága­követ a házi kincstárából. A drágakő­nek boldogság volt a neve és benne csillogott abban minden, ami jó. Becsület, gazdagság, tudomány, hír­név, egészség, szerelem, megelégedett­ség formás jegeceiből állott ez a drága kincs. Mikor azonban rendel­kezni akart, hogv a világ melyik sar­kába kerüljön a nagy gyémánt, a föld kapzsi lakói hamarosan megro­hanták érte az Úristent, mint az éhes tyúkok a málés kosarat. A nagy kap • kodásban az istenke kiejtette kezéből a boldogság gyémántját és az ezer­millió darabra törve esett le a föld­iekére, amelyen szerteszét gurult. Azóta — pedig annak van már egy pár kis esztendeje — a föld lakói az egész világon egyebet se tesznek, mint tülekednek, izzadnak, dolgoznak, marakodnak, hogy minél több apró szilánkját tudják összegyűjteni a szer- tezüllött, pocsékkáment drága kincsnek. Egy csomóra még senkinek sem sikerült összehoznia az egészet, de vannak szerencsés emberek, akiknek sikerült egész tisztességes mennyiséget összekaparászni belőle. Eszembe jut a naiv, becsületes, találó kis mese és a boldogság keresé­sének, kergetésének nagy munkájában szétnézek magam körül. Megyek az utcán . . . Jobbról egy palota Lefüggönyö­zött, szomorú az ablaka. A függönyön át látom : halálba készülő nagybeteg kínba torzuló arcát áztatja szomorú könnyeivel az árvának készülő gyer­mek, az özvegynek induló élettárs. A beteg mellén ott ül a Halál, csontkezével szorítja a haldokló mel­lét, tüdejét . . . Meglóbálom a kezemet, felvetem a fejem, érzem ereimben a meleg vér életteli keringését, érzem, hogy egész­séges vagyok. Amott koporsót visznek. Rajta hiú, aranybotüs felírás, hogy aki benne nyugszik, élt 20 vagy 22 évet. Élt? Csak élni akart, de nem volt rá ideje. , Elek. Emitt pompás hintón visznek egy nyomorékot, lábatlan elesett beteget, vagyonban dúsát, boldogtalan szegényt egészségben. A saját lábamon járok. A fákon öngyilkosok hullája, önmagukat felakasztott szerencsétle­neké, nyújtogatja a nyelvét. Egyiket szerelmi bánat vitte a halálba, má­sikba anyagi romlás fojtotta a lelket. Élek és nincs kedvem meghalni. Félek, irtózom a haláltól, borzadva, nem kívánva gondolok rája. Dobszó hallatszik, utolsó párná­ját árverelik a szegény családnak. Amott csendőrszuronyok közt visznek egy megtévelyedett boldogságkergetőt. Szívom a szabad levegőt, fújom a jó szivarom füstjét, járok kelek, ahova nekem tetszik, élvezem a sza­badságomat.

Next

/
Thumbnails
Contents