Szamos, 1913. január (45. évfolyam, 1-25. szám)

1913-01-22 / 17. szám

Negyvenötödik évfolyam. Szaunái*. 1913 17. 52am. m politika* 0T*5i*e5S**»rai**<MHtetíl»,ES««ii*e*»ffl,,9SS,®®lí,*»!“,»l>*IB4!n;’»»*«l»! 9««*® »WB**«*!»» Január SZERDA Névnap...............Vince szp. vt. Szamos vízállása...............164 IDŐJÁRÁS: Többnyire ködös idő várható kevés csapadékkal és lényegtelen hőváiiozíissaí. — Sörgönyprog nózis: Éjjeli fagy, elvétve csa­padék. Déli hőmérséklet: —z OC. A VÁROSI SZÍNHÁZBAN A bérlet — szinre kerül — A. bérlet A GÓLYA (BABI ALICCE) Bohózat 3 felvonásban. Irta Mar- gareth Mayo. Fordította Hervay Frigye.. Rendező Bársony Aladár. SZEMÉLYEK: Hardy Alfréd, keresk. Bársony Jinks Jimmy, a barátja Szőke Kitty, Alfréd felesége Sz. Garay Agaié, Jimmy felesége Czakó Mici Maggie Somogyi Maggie, apja Lenkey Egy fiatal anya Geszti 1) j. Szendrő 2) rendör Mubay Alfréd titkárja Kapossy Helyben Egy évre 12 K Fél évre 6 „ Negyedévre 3 „ Egy hónapra \ „ Egyes szám ara helyben 4 fill. m „ vidéken 0 „ Hirdetési dijak Szatmáron késipén ben fizetendők. Nyilttér sora ..........30 fillér. Sze rkesztőség és kiadóhivatal: Rákúezi-utcza 26. szám (Fogarassy-ház.) Főszerkesztő: Dr. Shik Elemér. Felelős szerk.: Dénes Sándor. Szerkesztő: Vidor Gyula. TELEFON-SZÁMOK : Szerkesztőség és kiadóhivatal . . 373. Főszerkesztő lakása...................... 333. Fe lelős szerkesztő lakása............. 358. ELŐFIZETÉSI DU A.K : ti mai jiataiiáy. Szatmár vármegye egyik előkelő családját, köz- tiszteletben álló alispánját borította mély gyászba az az ostoba ólomgolyó, amelynek nem tudott több esze lenni, mint annak a fiatal, elkeseredett gyerek­embernek, aki azt a golyói pontnak tette oda az élete végére. Rövid időközben ez a második ilyen szomorú eset, amely előkelő szatmármegyei családot löszt meg gyermekétől, derék szülőknek szeretett gyer­mekébe vetett minden reményétől. Mindakét eset tipikusan megdöbbentő jelensége ennek az enervált kornak, amelyben élünk és ame­lyet szeretünk fennhéjázva modernnek nevezni. Mindkét lekete koporsónál derék, vagyonos, köz- tiszteletben álló úri emberek hullatnak fájdalmas könnyeket. Azok az emberek, olyan emberek, akik­nek maguknak is volt részük fiatalkorukban kivenni részüket az élet kínálkozó gyönyörűségeiből. Régebben, hajdanában is szerettek jól élni a fiatalok, szerettek mulatni, szórakozni. Gigányoztak, mulattak az öregek is annak idején, amikor szellemi szórakozások tekintetében is sokkal kevesebb állott rendelkezésükre, mint a mái fiatalságnak. És mégsem kellett fiatalos könnyelműségek miatt eldobniok az életet. Úgy látszik, mégsem könnyelműség hordja át ezeket a fiatalokat a másvilágra, mert hiszen mind­két esetben, amely olyan meghatóan folyt le a sze­meink előtt, megengedte volna a szülők anyagi hely­zete és a szülők készségesen siettek volna is, hogy aránylag csekély áldozattal megmentsék gyermekü­ket a végzetes lépéstől. Az az állítólagos könnyelműség, ami nem egyéb fiatalos, gyerekes léhaságnál és amelyen minden ember keresztülmegy 20—22 éves korában, csak közvetett oka ezeknek a szomorú tragédiáknak. Az igazi ok a kor degeneráltsága, amely meg­fosztja az embereket már kora fiatalságukban attól az energiától, amely szükséges lenne ahhoz, hogy egy kis atyai dorgatórium ellenében megváltsák életüket a borzalmas ólomgolyótól. Vidéken 16 K 8 „ 4 „ lK50f Az egyhuzamos tanítás. A közokt. miniszter rendelete. A közoktatásügyi miniszter a királyi tanfelügyelőhöz körrende­letét intézett, amelyben úgy in­tézkedik, hogy mivel az elemi iskolai növendókf k érdekeit szol­gáló pedagógiai és egészségügyi szempont feltétlenül a megosztott taoitási rendszert javalja, ennél­fogva ez egyhuzamos tanítást ki vételesen is csak ott engedheti meg, ahol az egy osztályba beirt tanulók számbavehelő százaléka a városon kívül legalább három kilométernyire eső helyről kény­telen az iskolába bejárni. Az en­gedély megadását azonban min­den egyes esetben magának tartja fönn a miniszter. Ez a rendelet a jelen tanévre nem vonatkozik. A tanítás zavar­talan továbbfolytatása végett át rnenetileg megenged tetik, hogy azokban az iskolákban, amelyek­ben ezidőszorint a tanitás egy­huzamban történik a jelenlegi állapot a tanév végéig föntar tassék. A választójog és a nemzetiségek. A nemzetiségi képviselők állí­tólag elégedetlenek Lukács vá­lasztójogi törvényjavaslatával és az általános egyenlő titkos sza­vazati jogon alapuló külön javas­latot szándékoznak előterjeszteni. Azonban naég a saját szempont­jukból yéve sincs igazuk, mert az idegenajkuak valóságos ér­deke teljesen egybevág a ma­gyarságnak azzal az érdekével, hogy a jogkiterjesztés ne ugrás­szerű, hanem fokozatos legyen s az értelmiség ví zető szerepét meg ne semmisítse. Sőt a nem ma­gyar anyanyelvűek csekélyebb műveltségénél fogva az ő intel­ligenciájukat még hamarabb és még jobban háttérbe szorítaná a szavazati jog általánosítása, mint a magyarságét. Jellemző azonban, hogy a nem­zetiségi politikusok csupán ra­dikális, nem pedig nemzetiségi szempontból tesznek kifogást Lu­kács javaslata ellen. Ez világos bizonyitéka annak, hogy a tör­vényjavaslat a nemzetiségek jo­gait és jogos érdekeit egyáltalá­ban nem sárii. Valóban a tervezett parlamenti reform a magyar állam hagyo­mányos szsbadelvüségébez híven a legideálisabb jogegyenlőség alapján áll s egyetlen olyan kel­léket sem állít föl, amely az or­szág bármilyen idegenajku ál­lampolgára számára elérhetetlen, v: gy nehezebben megközelíthető feltételt jelentene. Bármilyen nemzetiségű állampolgár a vá­lasztói jogot teljesen azonos fel­tételek mellett szerezheti meg, mint a magyar anyanyelvűek. Lukács javaslatában egyáltalán nincs semmi különös intézkedés a nemzetiségekre vonatkozólag, az értelmi cenzus, az irni-olvasni tudás feltétele is egyaránt terjed ki minden polgárára a hazának. Különösen méltányolhatják a nemzetiségek azt, hogy a javas­lat nem köti a választói jogo­sultságot a magyarul való írni, olvasni tudáshoz, noha ez igen egyszerű és természetes módja lenne a magyar supremácia biz­tosításának és közjogi szempont­ból is indokoltan lehetne meg­követelni az állam hivatalos nyelvének az ismeretét attól, aki az államhatalom gyakorlásá­ban részesedni kíván. De Lukács azt veszi tekin­tetbe, hogy az ezeréves magyar állam tradíciója egyáltalában nem nagy választékú cipőraktárát ajánljuk a t. vevő­— közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást Közvetlen a „Pannónia“ mellett Szatmár és vidéke legnagyobb cipőraktára. MEGÉRKEZTEK I az őszi és téli idényre rendelt valódi ehewreaux és boxbőrből készült legújabb divatu úri, női és gyermek lábbeliek. W A valódi AMERIKAI KING OURLITI cipők kizárólagos raktára.

Next

/
Thumbnails
Contents