Szamos, 1913. január (45. évfolyam, 1-25. szám)
1913-01-22 / 17. szám
Vüv 7 2 sddai. S Z A M 8 S (ISIS. jasuór 22.) 17. szám ismeri az állami nyelv tudásán alapuló előjogokat a magyar törvényhozás soha senkit sem zárt ki a politikai nemzet köréből azért, mert magyarul nem tudott. Ezenkívül a választói jognak a magyarul írni olvasni tudáshoz kötése azt a látszatot keltené, hogy a magyarság a maga hegemóniáját csak mesterséges eszközökkel és a maga részére igénybe vett kivételes kedvezményekkel kópea fenntartani. Végül igazságtalan volna a magyarul tudás kikötése azért, mert a magyar állam mulasztotta el következetes és erélyes kultúrpolitikával arról gondoskodni, hogy ilyen ajkú polgárai mind elsajátíthassák az állam hivatalos nyelvét. Ez a tökéletes őszinteség, igazságosság és szabadelvüség, kell hogy kielégítse minden egyenes gondolkodású polgárát az országnak, a nemzetiségieket azért, mert feltétlenül egyenlő elbánásban részesülnek a magyarokkal, a magyarókát azért, mert a supremácia, a magyar anyanyelvű választóknak 60’2 százalékos abszolút többsége igy is biztosítva van. Éppen abban rejlik Lukács választó- jogi javaslatának legfőbb érdeme, hogy gondoskodni tud az állam magvar nemzeti jellegének megóvásáról, anélkül, hogy a nemzetiségieknek bár a legcsekélyebb sérelmét is okozná s anélkül, hogy a hagyományos magyar szabadeivüségen a legkisebb csorbát is ejtené. Ennélfogva as igy tervezett korszakos reformnak nemzetiségi hatása is egészséges, megnyugtató, megerősítő lesz és re mólhöíőleg nagyban elő fogja mozdítani a a nemzetiségi kérdés leghelyesebb megoldását. Pallós Ignác hamis részvényei Szatmáron A nem sikerüli iombard- üzlet — A „Szamos“ eredsti tudósítása. — Szatmár, január 21. Nemcsak az egész országban, de Eurőpaszerte méltán kelt kínos szenzációt a Pallós Ignác vasutépiíósi vállalatának összeomlása, amelynek eredményeként az elkövetett sulyo3 bűncselekmények a milliókkal dolgozó finánc-zsenit börtönbe juttatták. Csak egyes helybeli pénzintézetek be- avatotiabb emberei tudják, hogy Pallós Ignác körül-belül másfél év előtt, amikor a pénzviszonyok még infloribua voltak, Pallós Szatmáron is kísérletezett a temesvár—var- jasi vasút hírhedt hamis részvényeinek lombardirozásával. Egyik alkalmazottja után, aki szatmári ember s akit — talán ártatlanul — szintén belesodort a bűnös manipulációba, Pallós ajánlatot tott több szatmári és szatmárme- gyei intézetnek, hogy adjanak a tomesvár— varjasi h. é. vasút 200 ezer korona névértékű elsőbbségi részvényeire 50 százalék lombard kölcsönt. Ajánlatához mellékelte a vállalat mérlegét is, amely kitűnő eredményeket mutatott fel, kijelentette, hogy a kölcsönt egy év alatt visszafizeti és ami fő : hajlandó a kölcsön után 10 százalék kamatot fizetni. Nagyobb mennyiségű női és férfi czipö érkezett Leszállított árak! Bár a kölcsön fölöttébb előnyösnek mutatkozott, mart — mint említettük — a mérleg nagyon szép eredményt mulatott fel, a pénzintézetek a bő pénzviszonyok dacára is tartózkodással fogadták Pallós ajánlatát, mert különösképpen gyanús volt előttük, hogy akkor, mikor a pénz olcsó volt, Pallós saját jószántából 10 százalék kamatot ajánlott fel. Mielőtt tehát tárgyalás alá vették volna a kölcsönügyet, előzőleg információkat szereztek be. Az információk kedvezőtlenek voltak és azt tartalmazták, hogy Pallós Ignáccal nem tanácsos semmiféle üzleti összeköttetésbe lépni, bármilyen előnyösnek mu tatkozzék is az, mert a Pallós Ignác-féie üzletek mindenfelől betegek. A bankok ilyenformán visszautasították a lombsrd-üzletot és igy a Pallós-féle temesvári—varjasi helyi érdekű vasút hamis elsőbbségi részvényei nem kerültek Szakmarra. A szatmári pón-intézetek pedig csak most tudták meg, hogy milyen jó üzletet csináltak, mikor nem csináltak üzletet Pallós Ignáccal. fia irta, aki ebben bejelenti, hogy véget vet életének. A kétségbeesett szülők azonnal vasútra ültek és felutaztak a fővárosba, Ilosvay Aladár vasárnap reggel, neje a délutáni vonattal utazott. Mífe felérkoztek, már késő volt. Ilosvay György meglőtte magát, k golyó nem ölte meg azonnal. Súlyos sebével beszállították a Vereskereszt kórházba, ahol megoperálták. Azonban az operáció sem segített a boldogtalanon, aki belehalt súlyos sebébe. Temetése tegnap délután volt Budapesten. A g, ászbaboru't család iránt az egész megyében óriási a részvét. Potemkin-faívak. A szatrnármegyei utak. •— A Szamos tudósítása. — Öngyilkos jogász. Szatmár, jan. 21. Az alispán gyásza. — A Szamos eredeti tudósítása. — Szatmár, január 21. Súlyos csapás érte Ilosvay Aladárt, Szatmárvármegye köztiszteletben álló alispánját és nejét Dessewffy Szerénát Fia, Ilosvay György, aki Budapesten volt a jogtudományi egyetem hallgatója, vasárnap öngyilkos lett és meghalt. A szerencsétlen fiatal embert fiatalos könnyelműsége vitte rá a végzetes lépésre, amely gyászba bontotta szerető szülőit, akik felé a megdöbbentő gyászeset kapcsán őszinte részvéttel fordul Szatmárvármegyének minden lakója, A megindító tragédiáról tudósitónk a következőket jelenti: Ilosvay Aladárnak, Szatmárvármegye alispánjának két fia és két leánya van. Fiai közül György az idősebb, 21 éves és jogász volt a fővárosban. Ilosvay György a fővárosba kerülve --- mint a legtöbb fiatal vidéki gyerek, ha kiszabadul a szigorú felügyelet alól — nekiadta magát a fővárosi gyönyörök élvezetének. Vagyonos fiú létére többet megengedhetett magának, mint más hasonló korú gyerek, de Ilosvay György, úgy látszik, túllépte még azt a határt is, amit az ő viszonyai megengedtek. Az alispán szombaton a déli vonattal érkezett vissza Budapestről Nagykárolyba, ahol magánügyeinek elintézése végett járt. Meglátogatta fiát is, akiu Bcmmi nyomát sem látta annak, hogy milyen végzetes, sötét tervekkel foglalkozik. Szombaton este express levelet hozott a posta az alispánnak. A levelet Éppen az utóbbi hetekben több iahen emlékeztünk mag róla, hogy micsoda siralmas állapotok vannak Szatmármegye egyes községeiben a járhatatlan utak miatt. ügy látszik, hogy Szatmármegye már arra van praedestinálva, hogy a hiányosságai révén tegyen szert országoí hírnévre, mert „Az Est* mai száma hosszabb cikk ben foglalkozik a vármegye községeinek utjtival és ebben a cikkében leközli Tsriska Sándor, kölesei gazdaembernek földesurához intézett levelét, amelyben ez igy ir a f-í’uai nép helyzetéről, arról a szomorú helyzetről, amelybe a rettenetes rossz utak juttatják őket : ... A kamaránk üres. Mikép fogjuk megúszni ezt az uj évet, csak a jó Isten lehat megmondhatója. S minden baj főoka az utak járhatati,ínség». A Túr folyó az idén éppen tizenhétszer öntött ki, elárasztva mindent. Igazán fáj az ember lelke, hogy ebben a szazadban, mikor az ember madár módjára repülni készül, olyan dolgokat keli látni, mint itt. Ha látná rnéltóságos ur, hogy ezek az ornberek mint teljesítik az igavonó barmok szerepét, hogyan visznek el há tűkön 50-60 kgr. búzát Istváadiba, Kórodra, hogy hordják haza nap-nap maiméit a mezőn levő takarmányt lepedőkben! Igazán siralmas képet látna. S ami kétségbjíejtöbb, a javuláshoz sincs remény. Még ha fagyna is annyira, hogy a befagyott viz az állatot és terhes szekeret mögbirná, akkor sem mozdulhatnánk ki a fagyos rögök miatt, mert tönkre teszi a jószág lábát. Egyszóval, nálunk egész községek helyzete kétségbeejtő . . . A rnéltóságos urnák még egyszer boldog újévet kívánva, vagyok kézcsókoló igaz tisztelője Tariska Sándor. Sajnos, es a levél nemcsak Kölese, Istvándi, Kóród és a szomszédos falvak útjainak fotográfiája. Szutmármegyének még egy egész sereg olyan községe van, amelyben a határtalan nagy nyomorúságnak a járhatatlan utak az előidézői. H cipőgyár helyt fiókjába Deák-tér 7. Leszállított árak!
