Szamos, 1912. december (44. évfolyam, 274-297. szám)

1912-12-14 / 285. szám

(p Negyvennegyedik évfolyam. Szatmár, 1912. december 14-, szombat. 285 szám. >im^EWM^aiesi«aBr8ii9as»aai*ceseesssiiss>iiiB)BHan«niBftBa»aBBaffiBaoi!n3K»mnBiiBS9»saaasaiiaBaflaB«aaBaaoK!ainii*aHnaHa«»n!<iníS^^^ POLITIKAI NAPILAP, ggaajMBiggaBa««BBBBaBBBBBaBaBBaBBaBB»BBBBBBa»aBBBBBaBBaBBBBBBa—BB»BBaBBaaaa»BBBaBaBB—aaWMWWilgBgSSIiS3# Szatmárnémeti, dec. 13. Hát uj százkoronásunk lesz. Hát lesz uj százkoronásunk ? Hát volt ne­künk régi százkoronásunk ? Száz ko­rona. Egy csomóban. A legöregebb em­berek homályosan emlékeznek reá, hogy in die siebzige Jahren volt va­lami ilyenféle pénznem, akkor ötven pengő forintnak hívták. Ma százkoro­násnak hívják. Hívják, de nem jön. Akkoriban — úgy mondják — az em­ber felment a bankba, bevitt egy hosszú papirost, amelyen alu felül oda volt Írva a sarki hordár neve, hátúiké- resztbe a pikkoló gyereké és a bank ezen írás ellenében kiadott ötven pengő forintot, azaz száz koronát. Ezek a százkoronások még mindig megvannak. Negativ formában vannak meg és átlag háromhavonként jelentkeznek a nyakig adós ember háztartásában. Száz korona. Szent atyánk, bölcs bankigazgatóink, többszörös milliomosok, oh Burgbóli Schatzkammer, mutassatok előbb egy régi százk'oronásat, mielőtt kivonj átok a forgalomból, mielőtt újat bocsátanátok a szükebb, egészen szőkébb körű forga­lomba, ne tűnjék el anélkül, hogy előbb ne láttuk, ne tapintottuk, ne szagoltuk volna. Uj százkoronások lesznek. Aki­nek lesznek. Hát jó. Mi is tudomásul vesszük, hogy a régi százkoronás már nem lesz gilt. Ámbátor minálunk már régen nem gilt. De azért hajiunk a jó szóra. Ezután az uj százkoronásokról fo­gunk majd — álmodni. közeledni kezdettek Magyarországhoz, mely közeledést a m9gyar vezető poli­tikusok, kormánypártiak úgy, mint ellen­zékiek, egyaránt őszinte örömmel viszo­noztak és fogadtak. Annál kellemetle- nebbül érint tehát minden 67-es gon­dolkozást! embert és érintette kínosan éppen a munkapárt tagjait az a hír, hogy az osztrák képviselőknek bécsi német klubbja egyik legutóbbi ülésére éppen kiválasztottan Vajda Wojvoda Sándor és Popoviczi Aurélt hívta meg ■ abból a célból, hogy „magyar szem­pontból“ tartsanak előadást a német magyar egyetértés szükséges voltáról. A két derék ur természetesen a maguk túlzó román kívánságai alapján kezelte a kérdést, azt a tételt állitván fel, hogy /minden egyes nép teljes szabadsággal fejlődhessék nemzeti tekintetben az osz­trák-magyar monarchia keretein belül. I' < Hiszen ez ellen nem volna kifogás, mert Magyarországon -a nemzetiségek fejlődése és szabadsága mindaddig biz­tosítva van, ameddig íí nemzetiségi tö­rekvések az egységes magyar állam­eszme érdekeit nem sértik, de jól tud­juk, hogy a felállított tétel mit jelent éppen a Vajdák és Popoviczik felfogá­sában. A magyar-német közeledés. Magyar államférfiu lelkében érett meg és magyar államférfiu ajkáról hangzott el legelőször, már évtizedekkel ezelőtt, az áz axióma, hogy Ausztria a németeké, Magyarország a magyaroké. Ennek a jelszónak tartalmát, jelentősé­gét Lajthán innen. Lajthán túl meg is értették, meg becsülték hosszabb ideig mindazok, akik itthon is, odaát is őszinte hívei a dualizmusnak. Csak néhány ész­tén Övei ezelőtt lehetett észrevenni, hogy ez a jelszó Ausztriában kezd elhalvá­nyulni és holmi kalandos trialista áb­rándok pókhálójával bevonva a nemze­tiségi széttagoltság botor eszméje előtt mindinkább meghátrálni, főként azért, mert Ausztria összes politikai pártjai, közöttük még a dualizmusnak hívei is, indokolatlan elvadultságból szenvedelmes gyűlöletük hangjait szórták Magyaror­szág felé. A feszültség úgyszólván csak most az utóbbi hónapokban kezdett enyhülni annyiban, hogy Ausztria németjei újból Azért nagyon helytelennek és ká­rosnak tartjuk a némelklubb megtéve- lyedéeét, hogy éppen ezzel a két egy­általában nem mérsékelt nemzetiségi pártemberrel tartotta szükségesnek a parolázást, ahelyett, hogy Magyaror­szágról olyan vezórpolitikusokhoz for­dult volna, akik a hatvanhetes kiegye­zés alapelveinek fólremagyarázhatatlanul őszinte hivei. Reméljük is, hogy Ausztria német­jei n ihamar reparálni fogják hibájukat, mert be kell látniok, hogy a kettős monarchia életórdekeinek és a dinasz­tia erősségének csak az olyan politiku­sok lehetnek valódi támaszai, akik hátsó gondolat nélkül sziklaszilárdan megálla- nak, azon a régi kipróbált elvi alapon, hogy Ausztriában egyedül a németeké, Magyarországon pedig egyedül a ma­gyaroké a hegemónia. Vajdák és Popoviczok, ennek az elvnek sajnos, nem hivei és nem őszinte barátai. A Várhegye köz* igazgatási bizottsága folyó hó 18-án tartotta meg ez évben utolsó ülését Csabftr-~A'dorján főispán el­nöklete alatt. Elnöklő főispán, az elmara­dottak igazolása után kogye'etes szavakkal emlékezett meg a törvényhatósági bizott­ság elhunyt érdemes tágjáról, Jékey Mór­ról, s indítványozta, hogy emléke jegyző­könyvileg megör öld tessék. N. Szabó Antal indítványozta, hogy a bizottság fejezze ki részvétét a gyászoló családnak. Ezután az egyes előadók jelentősei következtek. Dr. Péchy István főjegyző által elő­adott alispáni jelentés szerint a köz- és vagyonbiztonságot oly esetek, a melyek különösebb intézkedés megtételét tették volna szükségessé — elő nem fordultak. Az elmúlt hónap folyamán útlevelet kért 718, útlevelet nyert 596 és vissza vándorolt 25 egyén. A kivándorlásra vonatkozó ezen jelentésével kapcsolatosan jelenti az al­ispán, hogy a m. kir. Belügyminiszter a védköteles férfi személyek kivándorlását egy évre általában megtiltotta, a fegyve­res erő kötelékébe tartozó egyének részére útlevelek kiadását pedig ideiglenesen be­szüntette. Plaehy Gyula kir. tanácsos, pénzügy­igazgató bejelenti, hogy november hónap­ban egyenes adóban befolyt 532364 kor., havi díjban 21082 korona, illetékben 106258 korona, fogyasztási és italadóban 57143 korona. Kacsó Károly műszaki tanácsos je­lentése szerint a sokáig tartott esőzések s utánna beállott kisebb fagyok miatt a közutak igen sok rongálást szenvedtek. A dunaföldvár mátamarosszigeti állami közút 317—319 km. szakaszának 1918— 1916. évi föntartására szükséges fedanyag szállításának biztosítására a szabályszerű versenytárgyalás december 17. napján fog megtartatni. Útadóból befolyt 85162 ko­rona, szaporodás 244 korona, hátralék 181613 korona. A szanhzlói vasútállo­máshoz vezető közút építési munkálatai­nak biztosítására a versenytárgyalás de­cember 11-ón tartatott, a nyircsaholyi állomáshoz vezető útra nézve deczember 20-án lesz. Az engedélyezett szamoskóródi állami iskola építésére a versenytárgyalás deczember 11-ón tartatott meg. Bodnár György kir. tanfelügyelő a következőket jelentette. Az elmúlt hónap­ban áll. el. népiskoláinknak f. tanévi be- népesitési viszonyait vettem vizsgálat alá s ahol hiányokat találtam, ezek megszün­tetése iránt megfelelő intézkedéseket tettem. Ára helyben á fillér. Jelen sssámiml* 8 oldal terjedelmű. Ára vidéken 6 fillér.

Next

/
Thumbnails
Contents