Szamos, 1912. december (44. évfolyam, 274-297. szám)

1912-12-05 / 277. szám

Negyvennegyedik évfolyam. Szatmdr, 1912. december 5., csütörtök MMIlMllllllllllllllllUHIIIIIIIinnmilllHIIIHMMHI mai | ár a háború fenyegető veszélyének okából elrendelt katonai előkészületek esetére is. Az ellenzéki táltosok ebből nyomban levonták azt a balkáni értelmi magaslaton á.16 konzekvenciát, hogy : no, tessék 1 a kormát akármelyik pillanatban azt fogja most már mondani, hogy a háború fenye­gető veszélyének okából e’rendeli a katonai t:ökészüK két és ezzel akármelyik pilla­natban te. o ragadja majd a szólássza- b>; .got és sajtószabadságot é3 a gyüle­kezési jogot. A második ellenvetés az, hogy ezt a háro. uj törvényjavaslatot a csonka par lamen; fogja megszavazni, tehát nem giltv Igazán már nem is bosszantó az a szükagyuság, mellyel az ellenzék a legfon­tosabb kérdéseknek nekiront, hanem inkább szégyenletes. Amikor egy törvényjavaslat határozottan megmondja, hogy : a háború fenyegető veszélye kell előbb és csak ha ez a veszély már fenyeget és annyira fe­nyeget már, hogy emiatt már a'katonai előkészületeket kel1 elrendelni, akkor, de csakis akkor lehet helye annak, hogy a ki­vételes intézkedésekről szóló törvény ha­tályba juisoc. Ezzel az intézkedéssel szem­ben azt állítani, hogy : ha majd a kormány meg akarja fojtani a szabadságjogokat, ak­kor minden gond nélkül elrendeli a katonai előkészületeket, — nem is vakmerőség már, hanem kész ostobaság. Ha ezt bökés időkben beszéli valami teoretikus bácsi, hát lehet rajta mosolyogni, de ma, mikor minder» újságolvasó látja, tudja, érzi, hogy mi az a háborús veszély Budapest, dec. 4. Kormánykörökben teljesen jogosu­latlannak tartják azt a zajos akciót, amelyet az ellenzék a kormány által előterjesztett kivételes törvényjavasla­tok ellen támaszt. Rámutatnak arra, hogy ezeket a törvényjavaslatokat a je lenlegi komoly időben az ország vedel mének céltudatos és helyes organizálása érdekében feltétlenül meg kellett alkotni és hogy ezekből az intézkedésekből tel­jesen hiányzik az a célzat, amit az el ■ lenzék belemagyaráz, hogy velük és ál taluk esetleg ürügyet keresnek a köz­szabadságok elkobzására. Ezt a célzatot a javaslatok egész struktúrája kizárja, ezenfelül el sem képzelhető, hogy egy kormány mesterséges háborús bonyodal­makat vagy mozgósításokat rendeljen el, csak azért, hogy kivételes intézkedé­seket életbe léptethessen. Aki tudja azt, hogy az ilyen csa­patösszevonások milyen óriási összege­ket emésztenek fel és hogy azonfelül egész Európának szemét igen kellemet­len módon irányítaná, az ország felé, az tisztában lehet azzal, hogy az ellenzék által feltételezett lehetőség be nem kö vetkezhetik és hogy ennek a feltéte­lezése is nevetséges. Végezetül utalnak arra, hogy ami­kor a törvényjavaslat igénybe óhajtja venni a polgárokat az 50-ik életévig, úgy az nem jelenti azt, hogy ezeket a polgárokat esetleg háborúba viszik, ha­nem jelenti azt, hogy szükség esetében őket a hadi állapottal kapcsolatos egyéb szolgálatokra fogják igénybe venni, a mely szolgálatok semmiféle veszedelem­mel rájuk nem járnak. Egyébként a képviselöház mai ülése alatt nyilvánosságra jutott, hogy az i annexiós válság idején a koalíciós mi- ' Az első napok. (Egy házitanitó leveleiből.) A kondíciót, amiről a múlt héten Írtam nektek, végre megkaptam. Egy gyárosnál fo­gok tanítani. A gyárosáé alkalmazott tegnap­előtt. Most ti szörnyű boldogan gondoltok rám, hogy istenem, micsoda szerencse, egy gyáros­nál tanítok. Hát mindjárt megmondom, a pesti gyár nem is olyan, amilyenre az olvasóköny­vekben, meg a cifra plakátokon lefestik. Az én gyárosom például szappangyáros.A gyára künn van a külvárosban, ahová ki kellett mennem, mert előbb oda küldtek. Nincs ezen a gyáron afféle egekbe nyúló kémény, emeletek sincse- nak egymáson, gőzgépeknek se hire, se hamva, úgy főzik itt a szappant, mint az ispánná szokta disznóölés után, csak éppen; hogy töb­bet dolgoznak itt. De a Mözler ur mégis gyá­ros, biztosan tudom, hogy vasárnap aranylánca is van. A szappanai papírján meg óriási gyár rajza diszlik. Hanem a lakásuk az már egé­szen nagyúri, ilyen pompát és fényt eddig csak az igazgató urnái láttam, amikor érett­ségi után bucsulátogatáson voltunk nála. Roppant gazdagok lehetnek ezek a Mözlerék. Majd kérdezősködöm felőlük, azután megírok niszterek teljesen hasonló törvényjavas latot terjesztettek a kabinet irodához és ahhoz az előszankciót el is nyerték. A parlament elé pedig ez a javaslat csak azért nem került, mivel azt a bekö­vetkezett fordulat feleslegessé tette. Ez a tény az ellenzéknek, különösen pedig a volt minisztereknek a jelenlegi javas­lat ellen indított akcióját egész siral- másságában műt, ltja be és tanúskodik róla, hogy mennei képmutatással dolgo­zik a kisebbség. Kivételes intézkedések. A háború esetére 3zóló kivételes in tázkedésekről, a hadiszolgáltatásról és a lovak és jármüvek szolgáltatásáról szóló, három rendbeli törvényjavaslatot vette tár­gyalás alá az országgyűlés véderő bizo!t- sá^a 1 Az ellenzéki sajtó, különösen pedig a szocialista sajtó, élesen megtámadja a kormányt ezen három kivételes törvén javaslat beterjesztése miatt és olyan be­harangoz, s sál indítja meg e javaslatok kri­tikáját, mely már kdagatásnak is beillcnék. Ha azonban belenézünk ebbe a kri­tikába, azt kell tapasztalnunk, hr y az el­lenzéki urak mindössze két elienv est tud­tak összekaparni a kivételes intézkedésekről szóló három törvényjavaslatból. Az egyik ellenvetés az, hogy a ki* ' teles intézkedésekre a kormány nemcsak háború idejében lesz feljogosítva, hanem j róluk mindent nektek, tudom hogy érdekel benneteket, hogy kik között jutok kenyérhez. A gyárosné pont délben fogadott. Délben. Ti azt hiszitek ez az ebéd idejét jelenti. Szó sincs róla Tizenkét órakor itt még nem is gondolnak ebédre. — Mi — mondta a nagyságos asszony háromkor ebédelünk. Ön tanít • ur, (igy szólít engem) a gyermekekkel két órakor fog étkezni. A kis le»' yaim fölött is öné a felügyelet, az ebéd id. . latt. Különben nap­közben csak a Bandira lesz gondja. Nem akarok panaszkodni nektek ez volt az első dolog, ami rosszul er : ti. . kém. Eljöttem Pestre, beiratkoztam egye- 1 temre, indexet kaptam, egyetemi po!"*'1 1 lettem s most naponkint egy óráig vig; leszek a gyermekszobában. De sokat len, az ember, hogy élhessen. Krpok tiz forin­tot, ebédet és vacsorát Mozit.: né!. Bizony nsgyoa megörültem ennek s már írtam b: egy köszönő levelet a doktor urnák, amiért beajánlott hozzájuk. Mások, amin" ’.illőm, hónapokig járkálnak itt, amíg egy kis ke resethez jutnak. Mikor Mözlerné őnagyságát meglát­tam, terád gondoltam édesanyám. Micsoda ruha volt ezen az asszonyon. Hej ha én neked ilyet vehetnék! Csupa selyem, lágyan leomló, valóságos muzsika a suhogása. Ilyent még sohasem láttam, lerajzolva van valami ehhez hasonló a Római Régiségek könyvében. Nagyon drága lehet az ilyen ruha, mert a kirakatokban sincs efajta, én le.» !ább nem lábam egyet sem, pedig vé­rig néztem már minden Rákóczi-uti bolt kirakatát. De mikor a gyárosné beszélt, :! or is te jutottál eszembe. Te sohase ;• ál bennünket magasztalni. Itt ugylátszik más szokás van. — Tanító ur, kincset adok a kezébe 1 Ezt mondta a fiáról a gyárosné. No, ez nagyon szép, nagyon jó, nagyon szor­galmas fiú lehet — gondoltam. Hát se nem szép, se nem jó, se nem szorgalmas. " "is kincs és most nekem őriznem kell. jí- egyebet is kapok, nemcsak azt, amiről szóltak. így első nap, amikor hazakisértem az iskolából a Bandit, együtt ozsonnáztam a fiúval. Jól él a gyerek. Teát, sonkát, gyümölcsöt és cukrászsüteményt kapott. Jtl«É tra&munk 8 oldal teFfsdelmü,

Next

/
Thumbnails
Contents