Szamos, 1912. december (44. évfolyam, 274-297. szám)
1912-12-05 / 277. szám
2. oiásn. 8 V, AM f? Í3< (1912. drawbar 5.) 377. szám. és mi uz a katonai előkészület, — igazán csak szándékos rosszhiszeműséggé' lehet azt mondani, hogy a kormány a szabadságjogok elk-n lép föl ellenséges indulattal. Hiszen ennek a mai kormánynak már nem is lesz alkalma arra, bogy a katonai előkészüle aket ezen uj törvények oltalma alá helyezze. Hiszen mire ezek a javaslatok törvényerőre emelkedhetnének, a katonai előkészületeket már régen befejeztük és vagy vége lesz minden bonyodalomnak már, vagy éppen a háború maga lesz már akkor aktuális és háború idején igazán, senki sem fogj* kérdezni, hogy vájjon huszonöt magyar ur mit mondott a kép- viselöház kapuja előtt Pavlik rendőrfelügyelőnek, vagy mit nem mondott, senki sem fogja a törvény erejét függővé tenni attól, hogy a Royalban heiyeselték-e vagy helytelenítették-9 ? Szomorú tény, hogy a parlamenti ellenzék, mely már teljesen fölöslegessé tette magát a magyar politikában ős agyonkom promittálta a magyar jogász nemzet hires politikai józanságát, a teljes politikai rosszhiszeműség lejtőjére jutott Ma, amikor egész Európa lázban van és a robbanó anyagokkal megtöltött politikai feszültség minden pillanatban lángot vethet, ők a parlamenti konyha felőli kapun igyekeznek bejutni a képvisolőhá/.ba, ahelyett hogy a nyitott bejáraton jelentkeznének. Ezeknek az uraknak a háború semmi, ■ők olybá veszik a mai külpolitikai viszonyokat, mintha csak egy választókerületi hadjáratról volna szó. Agyafúrt prókátor- fogásokkal dolgoznak. Azt hiszik, most is csak a választási elnököt kell a falhoz támasztani és aztán győzni fognak. Ki tudja, mi lesz a inai bonyodalmak befejezése ? Ám akármi lesz is, azok az urak, akik most a képviselőház előtt ugrálnak s Pavlik úrral vitatkoznak, csak gyász - vitézek maradnak már. Megszégyenítik a nemzetet, gúnyt űznek minden politikai ko molyságból, játék tárgyává teszik a leg nekem kávét hoztak, mire a Bandi elkezdett kiabálni: — Ha a tanító urnák nem kell sonkát enni, akkor én sem eszem . . . Azért sirt és ordított vagy egy félóráig, hogy neki mórt muszáj sonkát enni. A nagyságos asszony nem volt otthon, bejött tehát a szakácsnő és próbálta elhallgatatni a fiút. De semmire sem ment vele. Végre is behozott egy kis szelet sonkát odatette elém és a Bandinak magyarázta : — A tanító urnák is muszáj sonkát enni. Most már ne sirjon . . . Ez se használt. A Bandi rápillantott az ón sonkámra és most már rekedten ordított : — A tanító urnák szabad kicsiny sonkát enni. Akkor én sem eszem nagyot. .. Mit volt mit tenni, nekem is hozott a szakác?nó egy nagyobb darab sonkát. Hát ez se a legjobb mulatságok közül való. A gyermek vézna és sápadt és úgy fordul, hogy minden orvosságából kell majd beven nem, hogy békesség legyen. Ozsonna után következik a tanítás. Második elemi osztályba jár a fiú. Annyit már látok, hogy a tudománya miatt nem szentebb hazafias érzéseket és minden jóravaló ember szive vérzik, ha arra gondul, hogy ezek uz urak szabadságjogokról mernek beszélgetni. A kivételes intézkedésekre szükség van. Az állami kényszerhelyzet követeli. A háború itt van. A háború nem akkor hí- boru ma már, mikor a csapatok egymásra lövöldöznek, hanem akkor, amikor a katonai előkészüle ek folyamatban vannak. Aki ezt meg nem érti, az menjen haza és fogja meg az ekeszarvát, de ne .akarjon politikus lenni, aki pedig megérti és mégis izgat a kivételes intézkedések ellen, annak nem a vezéri polcon, hanem a fegyházban a helye. A Szatmérvármegyei Széchenyi Társulat választmányi ülése. — Saját tudósítónktól. — Szatmár, dec. 4. A Szatmirvármegyei Széchenyi Társulat igazgatóé: laszt »anya f. hó 4 én, dó- előtt, a Ugok szépszámú órdekődéso mel lett tartotta meg ütését. Dr Fal ussy Árpád elnöki jelentéséből a választmány örömmel értesült arról, hogy a Társulat egyik főf.dadatát képező nyári gyerrnekmenhe.'yek íentartása és működése terén szép eredményről számolhat el. Az 1912 ik év ny-rán 89 községben működött gyerine'imenhely s ezeknek szaporítást ró vén az a szükség merült fel, hogy nagyobb számú vezetőnők képesítéséről Í3 kelt gondoskodni. E végből Bodnár György kir. tanfelügyelő vezetőnői képzőtanfolyamok szervezése iram a Közoki. kormányhoz már javaslatot is t< rj esz tett. A 89 menhe y Isö zül 77 részesült a társulat résziről segélyezésben, melynek összege 11.231 K át tett. A jelentés megemlékezett ezután ama su lyos veszteségekről, melyek a társulatot dr. Feehtel Junos titkár, Biki Károly aligazgató, Évva Lajos aiapitótag és Jékey Mór me gyei választó t ag elhunytával {érték. lehet beleszeretni. Nehéz sor is lesz belecsepegtetni a kis koponyájába *z anyagot. Én mindenesetre lelkiismeretesen átveszem a második osztály anyagát. így kell ezt csinálni. A koilégiumbeli professzoraim is készüllek mindig az órára. Ma megvettem az antikváriumban az elemi iskolás könyveket és elhatároztam, hogy mindennap készülök arra, amire a fiút tanítom. Azért iroin ezt meg nektek, hogy lássátok, nem lesz oka a doktor urnák szégyenkeznie a pártfogoltja miatt. A tanítás után sétálnom kell a fiúval vacsora ideig. Vagyis három óra séta a programra. Kicsit sok idő ez. Bizony nehéz egy hétéves fiúval elütni három órát. De majd esik megy valahogy. A nagyságos asszony különben sétakőzben is ad egy és más munkát. így ma arra kért, hogy menjek bo a fotográfushoz. — Maguknak ugyanis mindegy, merre sétálnak. Kérem tanító ur — nagyon szépen kért — szíveskedjék fölmenni a fényképészhez s hozza el a képeimet a számlát küldesse vele a gyárba. Szóval akad dolog sétakőzben is. És látom, hogy hasznomat veszik egész napon át. Délben ügyelek a két kis lányra, egyik A megboldogultak buzgó tevékenységükkel, gazdag tapasztalatukkal kiváló munkáit« voltak a társulatnak a érdemeiket a hí Iá* emlékezés jeléül a választmány jegyzőkönyvében örökítette meg. Ismertette azután a jelentés a társulat vseyoRi állapotát, majd előterjaaitetto az 1913 ik évi költségvetést, melynek szükséglete, a részletesen felsorolt kul urcélokra 20.510 korona, melyet a választmány elfogadott. Áz elnök előterjesztette sz Országos Közművelődési Tanácsnak a Széchenyi Társulathoz és más közművelődési egyesületekhez is megküldött í’elfúvávát az iránt, ho<zv a felállítandó görög katholikus magyar püspökség székhelyének kérdésébe — Nyíregyháza mellett fogta jón állast a haj- dudorogi szókhelykérdéssel Issemben. A választmány elhatározta, hogy a magyarság érdekében nagyon is megszívlelendő okok alapján ez irányban fog felírni a minisztériumhoz. Az elnök előterjesztette erután a Széchenyi Társulat erede'ileg erre az évre tervezett ünnepi nagy közgyűlésének kérdését, melyet fontos okok miatt el kellett halasztani s indítván ózta, hogy az a jövő év e.rután kijelölendő szakában Nagybányán tartasse* meg > országos ultúrjsllegö arányban készít >sék elő. A választmány a jelenlevő Makray Mihály nagybányai polgármester szives támogatásának i'oiajánlása és megbízása alapján elhatározta, hogy közgyü'ését Nagybányán fogja megtartani s ennek rendezésére a maga részéről héttagú bizottságot alakit. Végül áz elnök megemlékezvén arról. hogy Rákosi Jenő főrendiházi tag efidén töltötte be kulturmüködóíben gazdag életének hetvenedik és fényes Írói pályájának ötvenedik életévet, a választmány egytáugu leike-iedéssel azt határozta, hogy sürgönyi- leg fejezze ki üdvözlését. Az ülés több kisebb jelentőségű adrni- nisztrationális intézkedő-sex tárgyalási ü'.iu 1 órakor ért véget. A téli *£ii»;«öben az olvasóközönség figyelmébe ajánljuk Weisz Izsákkönyvkereskedőnekliézagpótló kolcsönkönyvtápát, melyet a városi bérpalotában modernül rendezett be. három éves, a másik öt, meg a Bandira. Előbb persze elmegyek érte s onnét haza- kísérem, aztán tanítom, sétálok vele s végül este megint vele vacsorázom, a kis lányok akkor már alusznak. Délelőtt megyek majd az egyetemre magamnak is kell tanulnom, lesz hát elég elfoglaltságom. A doktor úrral ha találkoztok, köszön jó'ek meg a jóságát. Az ón kedvetlenségemről ne szóljatok neki. Remélem is, hogy majd visszajön a jókedvem. Azt tat tóm, hogy a házi tanítóságnál is van rosszabb dolog, például az, hogy ha sehol se taníthat az ember s nyomorognia kell. Ennél pedig ki tudja nem fog e majd jobban izleni még a Bandival való séta is. És majd csak letelik ez a négy-öt esztendő, aztán ha Dien segít, megint közietek leszek, ott tanítok talán a kollégiumban ... Hej ha a tanári diploma a kezemben lesz, veszek olyan finom selyemruhát neked édesanyám, amilyen a Mözlerné őnagyságán volt. Eh, ábrándozás az élet megrontója, mondja a költő. Hát nem is építek légvárakat, ezt a selyemruhát ki kell vernem a fejemből. Szógyenlem bevallani, mindig arra gondolok. Pedig sokkal komolyabb dolgokkal kell foglalkoznom. Hajdú Miklós.
