Szamos, 1912. november (44. évfolyam, 249-273. szám)

1912-11-05 / 251. szám

2. oláífe. S £ AM Q g (1918. november 5.) 251. teáin. ha a lenni és nein lenni kérdését ágyu- ütajtk döatik el. r*.^ Ideges, gonosz világot élnek Európa népei már hetek óta. A mi orszá­gunk as árnyékát előre vető katakliz- Tfiá&ak |kellŐ8 közepében van. Ha meg- indiai véres lavina, elsősorban Magyar- 'öTsaáj^on tog végig gördülni és nemzeti J|-egyéni sorsunk intézését, rettenetes Mar», a háború Istene vállalja. Adjuk meg a helyzetünket, bizzunk magunkban, ez a legbiztosabb módja annak, hogy túléljük a népek rémes összecsapását. Még nincs elvetve a kocka. Vajha úgy fordulna, hogy a béke megmenthető legyen s az emberiség felszabadulna a rettentő lidércnyomás alól! Az 1913. évi közös köiiségveté*. A m*. ÖDSzeü'ő delegációk az 1913. évi közös költségvetést fogják tárgyalni. Az előirányzatot tartalmazó füzutak ma kerül­tek nyilvánosságra. A költségvetés a ren­des kiadásokon és bevételeken kívül n bosíniai és hercegovin.ú parancsnokiágok, csapatos és intézetek rendkívüli asükségle- teit tartalmazza, továbbá a hadügyminisz­térium két előterjesztését 19 millió koron* hitelnek rendkívüli szükségletként a hadsa reg kiépítése alkalmából való megs**via>á«a iránt, két millió részösszeget, mint egyszeri rendkívüli szükségletet az uj tábori tüzér­ségi anyag beszerzésére, egy előterjesztést 68’4 millió korona egyszeri rendkívüli szük­ségletnek, mint a tervszerűen több évre osztott fíottnfejlesztési hitel egy részének megssavasáüára és végül egy e-őterjasztést 2 millió külön rendkívüli szükséglet mag­szavazására, a mely összeg * pólai kikötő eröditett részében kezdett munkaiatok foly­tatásához kell. JA közös külügyminisztérium és a hadügyminisztérium ezenfelül két kü­lön elő'.érj esz’ést tesz régebben megszava­zott hitelek meghosszabbítása érdekébe*. A közös pénzügyminisztérium végül a* 1910. évi köíös záró3zámadások»t és az 1911. évi kezeié*! .számadásokat mutatja ba. Az össze« szükségletnek .körülbelül negyven százalékát ezúttal i* * határváos- jövedók tiszta hozadóka fedezi. jA .fedezet­lenül maradó szükségletből a kvóta ará­nyában Magyarországra esik kerek számban 107 millió korona. Ez as összeg 3'4 millió­val több, mint a közös szükségletek tavalyi magyar kvótája. Külügyminiszterünk a kereskede­lem balkáni érdekeiről, ß.csböi jalentik: Az ipartanácsnak általános ügyek takács kozására kiküldött általános si*kos»tálya behatóan tárgyalta a balkáni asesnények visszahatását közgazdasági vissonysiukra es kifejezést adott óhajának, hogy ebbeli né­zeteit közvetlenül a külügyminiszter tudo­mására hozza. Berchioid gróf külügymi­niszter ma délelőtt fogadta a szakosztály tsgjait. Neumann Alajos, az urakházánafe tagja, behatóan ismertette *s iparosok ál láepontjíu. Berchioid gróf külügyminiszter következőleg válaszolt: Élénk érdeklődéssel veszem tudomásul az ipartanács kiküldött urainak kezdeménye­zését s mindenekelőtt utalok arra, hogy a helyzet a közel keleten az e« idő szerint még tartó háborúval szemben még nincs tisztázva. Én is teljes tudatában vagyok annak, hogy kereskedelmi vonatkozásaink a balkáni Államokhoz és Törökországhoz nagyíouto*ságuak és biztosíthatom önöket, hogy a honi ipar és kereskedelem szükség­letei a legnagyobb jelentőséggel lesznek döntésainkro. Azzal a reménnyel kecseg­tethetem magamat, hogy a háború* eeemé- avokkei szemben eddig tanúsított magatar­tásunk éppen a közgazdasági élet tarén jó gyümölcsöket fog erfedmányeí*i. Szabadoktatás. — Saját tudósitónktól. — Szatmár, nov. 4. Úgy a minisztériumban, mint úgyszól­ván valnmeuDyi hivatásos kuiiuregyesülot köbeiében serényen fo'-ynak már az előké­születek az úgynevezett „téli népies elö- L’dárok“ programijának kidolgozása és végrehajtása érdekében Nemcsak -omoly figyelmet és immár tekintélyt, hanem hovatovább méltó felis­merést érdemel ez a ntgyfontosságu és ered mén vei ben nagyjelentőségű kuHur mozgalom. Az a növekvő érdeklődés, mely a fa­lusi téli előadásokat kisári s az a pozitív haladás, mely a téli tanítások nyomán ész­lelhető, egy olyan kö«gazd»sági győzelem, melyet minden nagyobb áldozat és minden megrázkódtatás nélkül vívott ki magának a magyar bultui háború. Kulturális hódításunk eme első lépcső­fokáról s a téli népiss előadások oz újabb ciklusa előtt buzdító «zózatoí küldünk mi, a sajtó iol'ai hsrc dó szerény munkásai, buzdi‘6 szavakat Írunk mi, a bajtársik azokhoz az intézményekhez, melyek a fa­lusi téli előadásokat rendezik s azokhoz a tneskópálok és isséllmihilyokhoz, kik mind­annyian, mint igazi apostolok sz Írott, a holt betűknél sokkalta erőcebb eszközök­kel, az óIősíó tüzelő, gyújtó, magsvalra- gadó fegyverével, az ékeaszólás, a szónoki művészet helyénvaló, mert szeretetteljes mesterfogásaival igyekeznek c földet a mi népünknek, e hasát a mi országunknak megtartani. Buzdítjuk emo bajtársiunkat, mert tudjuk, hogy minden lépés, mely a közmű­veltség, a közfejiődós kiépítése érdi-kében történik, minden ilyen lépés e^y-egy újabb bástyát, ogy-egy uj.'ab várat alkot s mert tudjuk, hogy ciakrs arelc az erődök vódik majd meg országunkat a külbefolyásoktól s biztositandják hazánk produktiv képességét s világi állami önállóságát mindenha. Gazdakörök »»ervezése, népköoytárafe létesítése, állatbiztosítás, hitel- és fogyasz­tási szövetkezetek alapítása, a műtrágyázás népszerűsítése, tejszövetkezetek felállítása stb., mindez olyan közjóléti sőt alkotmány- biztosítási munkálkodás, melynek reálpoli­tikai jelentősége bármilyen alaciony helytől induljon ki, mágia magasra emelő horderő- vel bir. Hisz jól tudjuk, hogy a iöbbtermelós és az értélcesitós terén épp úgy, mint az ipar és a kereskedelem mezején eddigeié csak a jelszavakon való I - vagina ós a vesszőfutás sportját gyakorollak. Jól tudjuk, hegy égj -egy országot a jelszavak kártyavárával nem raison kö­rülfalazni, mert az ily falak ledőlnek a leg­csekélyebb szél fuval mától is. Tehát tanítsunk reálisan, népszerűsít­sük a tudományt céltudatosan, oktassuk ki gazdáinkat .a többtermelésre“, a mester­embert az iparfejlesztésre, a kereskedőt külön az értékesítés ügyes módozataira. Ha ezt tesszük s ha e cselekvésünk­kel mint eddig is, eredményekhez jutunk, a'kor olyan hazafias munkát végzünk, mellyel országunk ezeréves múltjának nem­csak a fundamentumát, ds a jövőjét is m*gorő*itjük örökre. Dzt * háborút asonbsa itthon és ne küak m»gunkn*k és pedig c*aaáben és zaj­talanul kell megvívnunk. Nekünk köthesse- günk leküzdeni népünk umradiaágát. A mi fel - sdalunk népünkkel u legfőbb nemzeti köz kincsei, földaűivoiő orííáguak anyaföldjéiek nagy értékét msgi*m»rtetni, de nemcsak a földszeratetrs való fanatizálássai, h*nom a föld okszerű kihasználására való megtaní­tással. A mi kötöttségünk népünk figyelmét a mág földünk móhében rejlő nemzeti kin­csünkre is felhívni s őket e közkincs ipari feldolgozására megtanítani. A mi kötelességünk intelligens keres­kedőket nevelni, hogy nyers termeivénycink- nvk é3 ipari gyári mányiunknak úgy a kül­földön, mint az itthoni anúpztriótá ink eiőtt becsületet szerezzünk. Mivel pedig csak a reális Unok mag- vának gyökeres elhintése az egyetlen ut s az egyedüli mód, tnciy minket a íznciáiis böldogitásban a közve gyonosodáa, a köz­jóiét füjleiziésóbsu s vógeredmóaj'ként az egészséges, erős, magyar nemzeti állam kiépítésében előaegiihet, mindezekért ez üdvös munkához, a téli népies előadások ssevezéiü és rendezéséhez, e vérnéiküii háborúhoz szerencsét kívánunk a miniszté­riumnak, a kultúrintézményeknek s kitar­tást, 6FŐt az országot bejáró apostoloknak, a Meskó Páiokuak, a Széli Mihalyokmk. Véres vasárnap. — Saját tudósi tónktól — Szatmár, nov. 4. Tegnap, vasárnapon két vérss vereke­dés törtóm a megyében. Az egyik Boro án, a másik Tartolcon. A két verekedésről az alábbi jelentéseket kaptuk: Tóth István és Pásztor Ivtván Boro- tának egyformán megbecsült lakosa, nem a legjobb szemmel Hévnek agymásra. A vi- ozony fsszült volta áronban még egyiket sem ragadtatta el a íettlegesség határáig. Ssépan magába fojtotta mindkattő azt, ami fáj, egészen — tegnapig, amikor is Tóih István már nets birt ellentálini szive indu­latjának ós megindult háromágú haragjával, a háromágú vasvibávaí Pásztor István por­tája felé. Nem U kellett neki egészen addig fáradnia, mert már útközben rátalált arra, akit keresett. Egy időig szemtől szembe állott a kot h*rag03, majd szóváltás és vér­ontás keletkezett, amit a Tóth István keze- ügyóben levő v«sviiia okozott. Többször rnsgszuria vele Pászior Istvánt, akinek azonban volt még annyi ereje, hogy el- váuezorgoh a csendőrökhöz, ahol főijeién - lőtte támadóját. A gyors vizsgálat hama­rosan be is igazolta Tóth István bűnössé­gét, akinek tette fölött mijd a bíróság fogja kimondani az igazságot. A másik verekedésről ezt Írták nekünk : Rend! Mátyás tartóiéi csárdájában ví­gan voltak, mulatoztak vasáraap dóle’őtt, vasárnap délután és vasárnap Site az oda­valósi polgártársak, akik között voltak a mi hőseink is POer István és Klein Márton, a szintén odavaló lakosok. Délelőtt és délután nem történt semmi olyas a korcsmában, aminek érdemes lett volna a eséndőrsag napikrónikájába belekerülni. Az esti mulato­zás közbon azonban épen a mi Piverünkkel ős a Klaiuünkkel esett meg az a furcsa história, hogy boroä fővel összetűztek, előbb szóval, később pedig Klein Marton bicská­jával is. A sérült lorrnéBzetesón Pivór lolt, aki azonban már annál az oknál fogva sem Gallérok gőzmosása = JJ Á T IU ]*> Pí3l f Kézimunkák, glaGá keztyük tükörfénynyel hófehérre ±l±±£lL^ __~ butáink, szőnyegek tisztítása. Syárfőüz let: Szaímdr, Kossuth ß.*u. 10. felvételi üzlet: Kazincap-u. I^f., £llíila*u. 2. Hag^árol^: Ssédienpi-u. 34- ftlapitíatott 1885

Next

/
Thumbnails
Contents