Szamos, 1912. november (44. évfolyam, 249-273. szám)

1912-11-05 / 251. szám

(1912. november 5.) 251. szám. SZAMOS 3. tidal sántulhatoít meg, mart Klein háromszor is fejbe szúrta. A verekedésnek a csíndőrsóg vetett véget, amtly Pivér fájdalmait ssaal enyhíti, hcgv följelentő Kitint a járásbiró- ságnál. Humor az ávaszéken. — Saját tudósitónktól. — SzatmAr, november 4. A közigazgatás egyhangú gépesete néha esztendőkig aakatcl zökkenés, szín- és árnyv&ltosás nélkül. Mindennap ugyr.nasok as esetek, évtizedek óta ugyanazon aablón szerint elintézve és bizony nincs csodálni va'ó esőn, ha a közigazgatási tisztviselők .olyan nagy kérdést csín 4 Inak abból, hogy ö; évvel hamarább, vagy később teljék le a teljes ayugdijjogoiuhságr*. voaatkoső idejük. Igazán nagyon ritka e*»t, hogy a min­dennapi hivatalos eljárások közé olyan ked­ves és 8 mtga n*irságáb«n az őszinte humor olyan ellenállhatatlan erejével ható momeatum ékelődjék, mint az, amelynek egy szűkszavú, négy—őt soros lerelocske s gyújtópontja, amelyet egy fiatal leány in légeit a vármegye árvaaséhéhez. Az eset előzményei gyanánt csak a következőket szükséges tudni: „Ha egy ‘20-ik álsiévát még el nem ért árva hajadon férjhez sk^r menői, akkor a vonatkozó törvényszakasz értelmében házasságához a gyámügyi hatóság beleegye­zése szükséges“. Ilyen osból kérte a gyámügyi hatóság engedélyéi egy leány iv, mielőtt Asontmi a leány kérelme elietéztetett volna, a házasu­landó árvaleioy a kővetkező levelet intézte az árvaszékhez: Tekintettes Arvaszélc Tudattom a Tek. Árv».széket hogy azon ügyről a mire kértem N*gy .Györgyre vónstkozóleg saját tapaszt» iattoia'mal meg­gondoltam és úgy az ügyeit hátra hagytam. Maradok tisztelettel a Tek. Árvaszéknek.“ így, szó és betű szerint. Az árv«szék árvájának uem keli több Nagy György. »Saját tapasztalatával meggondolta és ac ügyet hátrahagyta.“ Meggyilkolt földbirtokos. — Saját tudósítónktól. — SzatmAr, november 4. A dabo'ci cscndőrség ma táviratilag tudatta a rzatmári királyi ügyészséggel, hogy Daboic közsíg határában tegnap reggel meggyilkolva találták Homoki István földbirtokost. A fője rémesen meg volt csonkítva és az inge, ruhája a kiömlő vér­től teljezen pirosra festve, A szive táján is több késszurástól ertdő hsíalrnzs seb táton­gott. Kabátja, mellénye, feiszakitva, vala­mennyi zsebe kiforgatva és üres volt, ami­ről arra kövítkvztstnek, hogy a földbirtokos rablógyilkosság áldozata leit. Homoki holttestét a cirkáló csendőrök találták meg az országút mentén elhúzódó árokban. A csendőrök nyomhass hozzáfogtak a nyomozáshoz és először is a meggyilkolt földbirtokos családját keresték föl. Itt meg tudták, hegy Homoki vasA;n*p, a kora reggeli órákban ment *4 hazulról. Senki sem tudts, hogy hová indul és maga sem ssólt egy szót lem. Elrnar#d*s* feltűnt a családjának és vasárnapon délután elindultak keresésére, de nsm tudtak ráakadni Bejárták sz isme­rősöket, de Homoki nem volt sehol. Azt hitték, hogy a szomszéd feössógha ment valamelyik barátjának a meglátogatására. De viszont »zt a íaiievést megdöntötte es a körülmény, hogy Homoki gyalog indult cl otthonról, koiott máskor mindig ko­csin járt. Homoki a napokban két c-elódjó cl- -bocsájtotta szolgálatából «miért nem en­gedelmeskedtek neki. A csendőrök most rnár ezt a két embert vették vallatás alá. Azonban miadkehen alibit bizonyítottak és igy nyomban sz*ba*on engedték őket. A nyomozást a:őst más irányba tsr- jasítik ki es folytatják. A legvalószínűbb­nek látszik az n gyanú bogy a földbirtokost kőbőr cigányok őkék meg és rabolták ki. Hogy Homokin«) volt-e pénz és hogy mennyi, erre nézve a csatád maga sem tud felvilá-goíitásssl s*o!gtiai. A nyomóaas szél*s mederböa folyik. Van szerencsém an. é. kö­zönségnek szives tudomására juttatni, hogy a helybeli — kai, kaszinó vendéglőjét nov. hó elsején átvettem és ünnepélyes megnyitását folyó hő 10-ón rendezem. Főtörekvésem oda fog irányulni, hogy a kitűnő, Ízletes és jó magyar konyhámmal, úgyszintén kitűnő és tisztán kezelt faj boraimmal, valamint előzékeny és pontos kiszolgá­lással, jutányos árak mellett a n. é. közönség legnagyobb megelégedését kiérdemeljem. Havi étkezést Úgy bent, mint házon — — kivül elvállalok. — — Szives pártfogást kérve tisztelettel BORSY GÉZA, vendéglős. Szatmári riportok. — Saját tudósítónktól. — Szatmár, sov. 4. ♦ A kivándorlás. Még szépnek, dúsnak ígérkezett a termés, *ég a legszebb remények kecseg­tették minden ir&aybas Ssuainirvármögye népét, mikor a nyáron *oér » vármegye szomorú vérveeztéeéről káliéit beeíftrnoi- nunk. E»dékeíhetnek míg olvasóink, hogy r nyároa. k legnagyobb in unkáid'.ben, fél- ssáaaii lobé «cafeer iuduit ut<z, hogy Ame­rikában próbáljon szerencsét. Annál feltű­nőbb volt ez a csapatos kivándorlás, mert a környéken a mezei muoSsákoa lei v ül egyéb munkaalkalom is vau. A nyár elején semmiféle veszedelem nem f»ay«g«lett. Azóta az időjárás ssegpo- csékoll* *z idei termést, lefagyasztotta n reményteli várakozás virágait és a íégsö- téíebb jövő kepéi tárta elénk. Minden e sromoritó volta ««ellett is terméssel«*, hegy az igy változatom helyzet maga után vonta a kivándorlások esaporo- d ásáí is. Az u óbbi néhány hét alatt azonban olyan megdöbbentő mérvet öltött Szatmár- megyében a kivándorlás, amire példa nem volt még soha. Mig a rnult évben össsos' ii 1369 útle­velet áhítottak ki a vármegyeházán, addig az idén máris 2490 a kiállított útlevelek száma, pedig meg « hátralevő két hónapban is sokan kérnek tnejd útlevelet, mert k téli hónspok beálltával amúgy is növekedik a kivándorlók száma. Egy bátor kis leány kalandja. Kellemetlen kaland részesévé vált teg­nap éjszak.« egy tisztes, naiv poifcári leány. A történet a Kizieczi-u ca közepetáján ját szódott le-, még pedig a köveikáíőkópan : A leány édesanyja rossz«! lett. A házban nem volt senki, akit orvosért me­nesztettek volna. A beteg asszony férje nem volt otthon, halvány sejtelme sem volt ar­ról, hogy felesége nagybetegen fekszik. A kis leány mindössze 15 éves, do bátor, okos teremtés és minden habozás nélkai vállal­kozott arra, hogy orv só-t Kegy. El is ment. Alig haladt az éjszakában egy pár lépést, egyszerre c-iak elébe toppant egy elkésett, pityókos bácsi és feltartóztatta ut- jábun. — Hová i:yen késő, kicsikém — szó- litotía meg a bácsi a megszeppent leányt. — Mi köze hozzá — volt a kúria válasz. A rövid beszélgetés után a tolakodó támadó * leányhoz lépett és megak*dilyózta, hogy tovább menjen. Dulakodás keletkezett köztük. A sv-egóny, megkínzott ieá'jykáaík végre sikerült az ölelő karokból kiszabadí­tani m*gát és elfutott Az orvos csak későn érkezeit a beteg asszonyhoz. A leány ismeretien tettes ellen felje­lentést tett a rendőriégen. jT* A Y TWítA mérnöki irodájí irm.II PßEJkxJ öv.r«»áKyi-» 33 Moders ruhafestés / -htj a thh 4 Tf7X> I> A W Legszebbruhati*itítós bármily divatszfnre. ä cl JL vegyileg száraz utou, Gjfei Szűhnór, KosstHh 10. Fshféísii iW**.: Kazincav-u. 17-, (Eltila-u- 2- Hagpitárc>l?‘.S*écli<m?i-u- 34- 188S BLÄT1GZKY ISTVÁN m a legolcisétote ftr­Fás miidca •Iképmlbetd temk- b«a. A volt kiKÉtlyi Matbe^tas fggiamáKiiuBs meü®ttKasin©*j- utea ÍO. fixám.

Next

/
Thumbnails
Contents