Szamos, 1912. november (44. évfolyam, 249-273. szám)
1912-11-30 / 273. szám
POLITIKAI NAPILAP * m £S3B)3£e«aaaBBaaaaBBR2)CBaBSBaaaBBaaaaaMBMaa*BBnas«a&BsaBaa«aB!ZBaasa«saBaBBBaBBaBaaBBBaBa Szatmárnémeti, nov. 29. Mialatt világtörténelmi események zajlanak körüliünk, Európa térképe megváltozik s a magyar nemzet jövő léte is szóban forog: azalatt a kisebbség nemzeti bajnokai azon törik fejüket, hogy minő rejtekuton és mellipcsön hatoljanak be a képvisel' Láz épületébe. S oda akarnak lopva behatolni, a hová nyíltan is bemehetnének s a hová őket nyíltan hívják. S nem azért akarnak bejutni, hogy ott maradjanak az ország ügyeit tárgyalva, — hanem csak azért, hogy viselkedésükkel kiutasításukat érjék el. S nem azért a árnak a Házból ki- utasittatni, hogy künn maradjanak, hanem azért, hogy ismét valami módon befurakodhassanak az épületbe s ott botrányokkal újabb kiutasítást vívjanak ki. S akik ilyen mulatozással töltik idejüket; nem éretlen kisdedek, hanem komoly politikusok. S a kik maguk ugyan nem lopódznák a Házba s maguk nem kívánnak eltávolittatni, de másokat küldenek s mikor ezek eltávolíttatnak, arról panaszkodnak, hogy őket nem eresztik a Házba: — azok a nemzet vezérei. S ez a kierőszakolt kidobatás és színlelt künnrekedés; ez a nagy nemzeti politika, mialatt a magyarság számára a jövőbeli lét vagy nem lét kockái dőlnek el. Levél. Nagyságos asszonyom! Ma chere Madame! Gyertyafénynek libbenő lángjánál, unalmas szürke őszi estéken, gondolataimmal messze kalandozva önre gondolok. Hogy is lehetett? . . . Magam sem tudom elhinni I . , . Valószínűleg, szép mosolyos tavaszi nap volt. Javában feslettek az orgona virágok és édes danákat dúdolt a gyenge szél és Ön Nagyságos asszonyom, teli tüdővel szívta magába az ablakában virító elbűvölően szép georginák hódító illatát. S valószínűleg elmerengett: hogy milyen szép is a tavasz ... és amig az illattal elszállt a lelke messze, messze . . . nem vette észre, hogy egy csillogó egyenruhája szép, barna fiú állott mag az ablaka előtt. Hosszan nézte mosolygó szemeit és azon gondolkozott, hogy milyen gyenge is a nap ragyogása . . . elcsödálta arcán a virító rózsákat s csúnyának találta az ablakában illatozó kis georginákat. Közelebb ment az ablakhoz és megszólalt édesen csilingelő, hangján: — Bonjour ma Chere! Nagyon megijedt őn akkor asszonyom ! Finom ujjaival megdörzsölte szemeit, mint Ä háborús hírei. A békére csak szükségünk van és annak fenntartását mindenki, ha csak tüzes fantáziája kalandos kirándulásokra nem ingerli, a magyar közvélemény felfogásában rövid idő alatt mégis nevezetes átalakulást észlelhetünk, ami a történetileg gyakran tapasztalható folyamatnak egészen megfelel. Azt az átalakulást, amely mintegy belesodorja az embereket a harcias hangulatba, úgy hogy az állandóan fenyegető poli lkai és gazdasági nehézségek elhárítását kerülve, nemcsak betetörődik a fegyveres mérkőzés , elkerülhetetlenségébe, hanem azt már maga is szükségesnek tartja, sőt sürgeti. _ A közvélemény ma harciasabb, mint maga a provokált intéző hatalom, mert rendkívül fölizgatták azok az elbizakodott nyilatkozatok és eljárások, amelyekkel a bolgároknak köszönhető sikerei után a szerb hadsereg és nyomása alatt a-szerb kormány Ausztria Magyarország uralkodójának és kormányainak hidegvérét valóban erős próbára teszi. A fejlemények már a politikába tartoznak s remélhetőleg a közönségnek nem kell nagyon sokáig várnia, hogy a fellegekben járó szerbek illő meghátrálása újabb véraki édes álomból ébred fel, de nein tudta kinyitni, mert bántották a nap lángoló sugarai, sőt talán a feszesen tisztelgő tiszt nagy, kék szemeinek tüzes villanása. De, amint kinyitotta azokat, tüzes vérrózsák gyultak meg az arcán s édes bizsergés futotta be vérét. S ön Nagyságos Asszonyom az első pillanatban fülig szerelmes lett az ábrándos szemű török lisztbe, szépnek, elragadóan kedvesnek találta s nem vetto észre, hogy pajkos Ámor kibontakozott az illat felhő közül s egy éles nyilat röpített a szivébe. Meg lett sebezve ! . . . Ezuián ősz lett, hideg borongós Ő-’Z s egy csúnya napon elutazott a tiszt, kivel oly sok szép, verőfőnyes napot töltött, mit sem hagyva hátra a gyilkos tőrön kivü1, melynek helyén lobogni kezdett soha el nem aludható tűzzel, egy szenvedélyei láng . . . * Ugye Nagyságos Asszonyom, nem ijedt meg nagyon, amikor pár héttel ezelőtt végig harsant a Balkánon a vész riadója : Háború! Háború 1 S ugyebár, amint nyugodtan aludt patyolat fehér ágyán, nem hallotta, hogy veri a szél az' ablakait és hogy nyög a vihar, mintha benne zokognának a Balkán véres csatáiban elesett emberek százainak szellemei, hogy hát — Istenem ontás nélkül fogja meghozni a gazdasági válság gyógyulását is Mert ma gazdasági eél és szükség vezeti a nemzetek versengését. A Balkánon is a politikai cél csak alárendelt oka, sőt inkább csak ürügye a háborúnak. A megnövekedett népesség kulturális szükségleteit újabb gazdasági forrásokból kell kielégiteni. Ma tehát már, ha élet-halál harcra készülnek, ott nem a dinasztiák vívják azt hatalmi érdekből, hanem a nemzetek főképen gazdasági érdekből. Hiszen a Nén etország és Anglia közötti fenyegető feszültségnek is a német gyarmatok és a német ipar terjeszkedésében rejlik az oka mert Anglia félti hatalmát, azt a hatalmat, amely egészen kereskedelmi és ipari alapon nyugszik. Hajdan elég volt nem csupán egy követnek, hanem a dinasztia egyik családtagjának megsértése, mint azt a magyarok történetéből is tudjuk, hogy véres háborút indítsanak. E mellett folytonos volt a dinasztiák hatalmi vágya és dicsőségre áhitása s ilyen prestige és hatalom növesztette meg kezdetben a franciák részén önvédelmi harcot Napoleon gloiret kereső hadjárataivá. Pedig már a francia forradalomnak magja is gazdasági mit is vétettek szegények, hogy ily korán elraboltak fiatal életüket ? . . . • Nemi Ön nvugodian aludt és szépeket álmodott . . . Gondolatai elszállottak valahová a Fekete tenger partjára. Valakihez, akit várt, hatalmas nagy vágyódással, önfeledt gyermekes rajongással. El is érkezett nemsokára s balesugta a füleibe: — Ila szeretsz ... a hadi titkokat .. . Tudd meg a hadi titkokat drágám I . . . Holnap e hársfánál . . . S önben, Nagyságos Asszonyom, az egymással vetélkedő hatalmas érzések között győztesen került ki a Szerelem, ás . . . Elárulta a hazát I . . . Pedig tudhatta, mi következik . . . Elvitték Önt egy nagy komor épületbe, ahol egy zö'd posztóval bevont asztal körül ősz- h a ja bírák ültek , . . némán tanácskoztak s pálcát törtek az Ön feje fölött . . . S még aznap este kivittók a temető szélére . . . s amig a harangok zugiak, szegény, szerenc étien sajuálatramóltó Aszszonyom —------------------------—-------belé lehelte a lelkét a hideg őszi éjszakába . . . Frischmann Dezső. Jelen számunk 8 öleiéi terjedelmű.
