Szamos, 1912. november (44. évfolyam, 249-273. szám)
1912-11-21 / 265. szám
Negyvennegyedik évfolyam. Szatmár, 1912. november 21., csütörtök. 3B»HaMWBBaBa«BBBBBBBBBB©BBBBBBisBBBBBBBBB*B'BBBBBBBBBBB»BBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBB 265 szám. P6LÍTÍKAI NAPILAP. B*«!»®aBBSISBiBBBBBBBIMBBBBBBBHBBB«BBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBWiBBBBB*IBBBBI Szatmár, nov. 19. Gróf Tisza István aradi beszédére egyetlenegy komoly bíráló megjegyzéssel, egyetlenegy ellenérvvel sem tud felelni a koalíciós sajtó. Még kísérletet sem tesz, hogy — ha már a fölvetett kérdésekre komolyan felelni nem tud — legalább álokoskodással próbálja meg a cáfolást. A kisebbség szellemi erejének teljes csődje e- — egyúttal a belső megsemmisülés L ismerése, — hisz Tisza súlyos érvei a koalíció szószólóira is meggyőző hatást gyakoroltak, csak pártérdekből és önzésből nem mondhatják ki az igazat. S mivel a beszédet cáfolni nem tudják, hát a beszámoló külső körülményeibe kötnek bele s ismétlik az ezerszer elmondottakat, — mind újra és újra bizonyítva azt, hogy — ők maguk mily silány módon járnak el. Előzőleg napokon át felhívásokat intéztek az aradi néphez, hogy zavarják meg a beszámolói, napokon át mozgolódtak, szervezkedtek, hogy botrányokat okozzanak s mikor annyi fáradozás után néhány suhancot mozgósitaniok si ■ került, azt vetik Tisza szemére, hogy „ahol ő megjelenik, ott megszűnik a közrend“. Hát ez igazán jellemzi az ellenfél vitatkozásának szomorúan alantas szín vonalát. Hogy azt is, a mit önmaguk cselekszenek : Tiszának merik szemére vetni ! S még azt hiszik, hogy ezzel árnyat vetnek Tiszára. Holott csak magukat bélyegzik meg. A választójog és az ellenzék. Néhány hát választ csak el bennünket a kormány konkrét választójogi törvényjavaslatainak előterjesztésétől. Az ország bizonyára nem várta most Tisza István gróftól, hogy a refonnmünek részleteiről nyilatkozzék. Ez nem lett 'volna se a hivatása, se a tisztje. Mindazonáltal Tisza István gróf ezen a ponton is igen fontos és igen érdekes munkát végzett, a mikor aradi beszédében rávilágított az ellentábor választójogi politikájának siralmas következményeire. Hadd lássa az ország, hogy miképpen kell majd értékelnie azoknak a kritikáját, akik már ma szilárdan el vannak határozva, hogy demagóg taktikából rossznak fognak Ítélni mindent, amit a kormány a maga felelősségének érzetében előterjeszt. 1. A Fejérváry-kormányt az összes mai ellenzéki pártok uni sono hazaárulónak l ólyegezték, a miért olyan választójogi törvényjavaslatot hozott, a mely szerint 2 millió 600 ezer választója lett volna az országnak, körülhordozták a véres kardot, hirdetvén, hogy Kristóffy József a magyarság ellen akarja megcsinálni a parlament reformját. 2. Kormányra jut a koalíció. Vállalja a kormányzást azon az alapon, hogy megcsinálja a választói reformot legalább annyi szavazó kreálásával, amennyit Kristóffy konteraplált. 3. Már a szalonkocsiban, Bácshől jövet, elhatározzák, hogy ezt az obligót az egyenlő szavazati jog elejtésével fogjáií megkerülni s meg is kerülték olyanképpen, hogy a 2 millió 600 ezer szavazatot 1 millió 300 ezer plurális szavazó kreálásával érték el. Tették pedig ezt annak a határozott kijelentésével, hogy másképpen a magyarság nagy érdekeit megvédelmezhetőknok nem találják. 4. Következett a Justh-párt zászlóbontása az általános egyenlő és titkos szavazati jog mellett. A függetlenségi és 48 as Ko8suth-párt, az Andrássy Gyula gróf hívei, a néppárt túlnyomó része, nyíltan állást foglaltak e posztu- látum ellen. 5. Még a januári és februári parlamenti viták során is az ellenzéken teljes izoláltságban volt a maroknyi Justh-csoport választójogi programmja. Az ellenzék egyik vezető egyénisége a képviselőházban konstatálta, hogy ők Justh Gyulával egymást megérteni sohasem fogják, mert mindketten becsületes emberek s ragaszkodnak eltérő meggyőződésükhöz. Még februárban Ayponyi Albert gróf a legmesszebbmenő aggá- lyait jelezte Justhók programmjával szemben, 6. Néhány hónappal utóbb mindezek a férfiak találkoznak egy könnyelműen és felületesen kikapott numerusban, a választók számának két millió négyszázezerben való megállapításában. Az egész ország joggal kérdezheti, vájjon miféle alapja van az urak legújabb választójogi meggyőződésének ? Mi tette egy csapásra kívánatossá azt, a mit röviddel előbb még perhorresz- káltak ? A Kristóffy célzatai miért változtak meg a szemükben ? Avagy ha a célzatok nem voltak kárhozatosak, úgy a mai politikájuk iniciáléját miért szidalmazták ? Honnan van az, hogy a magyarságnak többé a pluralitás kautá- léjára nincs szüksége? Vagy ha sohasem is volt, akkor a többes szavazatokat m’M tervezték ? Miért képviselte azt a j.-tvaslatot gróf Apponyi? Miért hívta volt a kereskedelmi minisztériumba Kossuth Ferenc csoportonkint a pártját, hogy őlj&t.a többes szavazati rendszer feltéten szükségességéről meggyőzze f Magyarázzák meg' az országnak ezt a rettenetes következetlenséget ! A városi bizottsági tagválasztáshoz. — Süját tudó.-ííónktói. •— Szatmár, nov. 20. Még csak p^r nap választ cl bennünket december elsejétől, amikor az első ős második kerületben üresedésben levő bizottsági tagsági helyek betöltetnek. Mindkét kerületben vámosi közéletünk oly bét tekintélyes férfia köré csoportosul a közbizalom, hogy nagyon valószínű mindkét esetben egyhangú városatya választás lesz. Az első kerület jelöltje Unger István az osztrák-magyar bank helyi vezetője, aki köré az első kerület egész intelligenciája sorakozik, a második kerület választópolgárságának pedig eddig egyedüli komoly és szü-amttevő jelöltje Pupp Kálmán helyettes pónzügyigazgató. Egyik laptársunk egész indokolatlan támadásban részesítette a Il-ik kerület jelöltjét, azt áliitva róla, hogy mint nagykárolyi embernek, különösen a pénzügy- igazgatóság kérdésében összeférhetetlen volna bizottsági tagsága hivatali állásával. Laptársunk téved, mert első sorban Papp Kálmán tősgyökeres szatmári ember, itt állandó lakásé, ház- és földbirtoka van, szóval adófizető polgára e városnak, akinek cs ládja a közelmúltban mindenkor vezető szerepet vitt Szatmár város közéletében, annak irányításában, lévén testvér- öccse Szatmár nagynevű s oly korán elhalt polgármesterének, Papp Gázának ős néhai Papp Endre törvényszéki bírónak, ki a városi törvényhatóságnak szintén választott tagja volt ós mint ilyen, hosszú éveken keresztül a legönzetlenebb odaadással szolgálta Szatmár város érdekeit. Papp Kálmán személyére határozott szüksége van Szatmár törvényhatósági bizottságának, mert épp a pónzügyigazgató- ság Szatmárra leendő áthozatalának régen vajúdó és még mindég elintézetlen ügye e választás által Szatmár város törvényhatóságának kebelében egy erélyes vaskezü támogatóra talál, aki nemcsak a közelmúltban, de a közeljövőben még inkább megalkuvást nem ismerő fáradhatatlan exponense lesz a pónzügyigazgaíóság visszahelyezése ügyének. Papp Kálmán pártját a szatmári iparosok igen tekintélyes része is támogatja és az Iparos Otthonban a minap tartott értekezleten kimondották, hogy Papp Kálmán helyettes pénzügyigazgatónak ellenjelöltet nem is állítanak. Jelen számunk 8 oldal tepjedeliLÜ.
