Szamos, 1912. november (44. évfolyam, 249-273. szám)
1912-11-16 / 261. szám
Negyvennegyedik évfolyam. BaaaanBaBHiiBSSBBaaBaan Szatmér, 1912. november 16., szombat (íflflIKIilBMBIHBHBBffIRHBnHIRREnBMMIIVIIIBIIIBIII 261. szám, i—iw’ww^way m POLITIKAI NAPILAP. £l®;ä®SäSgBeKS$WE3eEBis««»aKKa»*»äl»SSS»Si«»8BaW3l«B,!'l!KmHeiE!*RS*aiB»s**iB3eB*M!ä!*IB*BWBH»«R*«M*(SS«B*IIRW»«I»« Szatmár, nov. 15. A koalíció agrárius íöurai már be is vallották, hogy miért oly nagylelküek a szerbek iránt s miért akarnak Szerbiának mindenáron „egy-két nyomorult kis kikötőt“ adományozni. A pazarló kedv okát gróf Batthyány Tivadar úgy állapította meg, hogy ha Szerbia megkapja az adriai kikötőt, akkor mezőgazdasági terményeinek egy- részét az Adrián át exportálhatja és nekünk nem csinál konkurrenciát mező- gazdasági téren. Ugyanennek a felfogásnak adott kifejezést gróf Károlyi Mihály is. Az agrárius főurak tehát nem a szerb emberek iránti rokonérzésből, hanem a szerb disznók és marhák iránti ellenszenvből akarnának Szerbiának minél több tengeri kikötőt adni, hogy a szerb állatokat a mi piacunktól végleg eltereljék s a husdrágaságot itthon állandósítsák. Egész Magyarország politikai életkérdésénél és jövőre kiható gazdasági létfeltételeinél fontosabbnak tartják tehát a maguk pillanatnyi osztályérdekét, hogy a húst a mi szegény népünk rovására megdrágíthassák. Csak nekik legyen hasznuk egy- időre, — s nem bánják, ha utánuk az özönvíz jön, — s ha egész gazdasági jövőnk pusztul is el. — S a legérdekesebb a dologban, hogy ezt az antiszociális külpolitikát a szociálista vezérekkel szoros szövetségben hirdetik és ennek dacára sem vesztik el a szociálisták támogatását. Azok a kis leányok. A kis Anicának rossz kedve van. Bal- lábbal kelt föl a kicsike, egész nap duzzog, semmi sincs az ínyére, kedvtelen, szörnyen haragos a szegény. Szobáról-szobára jár-kel, sehol sem találja a helyét; lemegy a kis kertbe, leszakítja a legszebb rózsát, egy darabig nézi s eztán idegesen fosztja le róla az illatos szirmokat. A virágágyak tündéri tanyáján sem találja jól magát, visszamegy a szobába, idegesen jár-kel tovább s maga sem tudja, mi bántja, mi izgatja, mi bosz- szantja elyan nagyon. A cselédek semmit sem tesznek kedvére, minden baj, akármit csinálnak, még arra is felheviilten válaszol a pöszke kis Anica, ha szólanak hozzá, ha kérdeznek tőle valamit. A jó mama óvatosan, gondosan, szinte remegve kockáztatja meg a kérdést: A hadsereg harckészsége. A néphadsereg, a fegyverzett nép és a fogadott, zsoldos hadsereg között az a különbség is fenforog, hogy a zsoldos hadsereggel folytatott háborúskodást maga az ország, a nép nem érezte meg. A néphadsereg, a felfegyverzett nép akár győz, akár veszt: az ország, a lakossága egyaránt megszenvedi a há- boruviselést, mivel a* mindenképen nagy veszteséget jelent a nép, a nemzet életében. Háború esetén a magyar-osztrák mouarkia négy millió embert tud kiállítani fegyverrel. Ez a négy millió férfi szine-virága az országnak. A legszebb korban levő, ép, erős testalkatú férfiak. Legtöbb 21 — 32 év között, mint a közös hadsereg katonája és mint honvéd ; a többi pedig 42 éven alul levő népfelkelő. Most képzeljük ezekhez a mai harcászat rettenetes eraberölő szerszámait. A gyorstüzelő ágyukat, a golyószóró géppuskákat, az ismétlő kézipuskákat, midőn sok tízezer ember áll egymással szemben és valóságos ólomgolyózáporral zudul az ellenfelére, vagy a még borzasztóbb robbantó lövegeket szórja egymásra, mint valami szakadat— Mi lelt édes kis Anicám? Anicának e'borul a homloké, könny tolul a szemébe s aztán hirtelen felugrik és sírva fut a másik sz bába. Mi lelhette ezt a gyermeket ? Mi bántja, mi sz, emi ezótlanná, idegessé, komorrá és ilyen tartózkodóvá teszi. Egyszerre ennyi a még ennél is több kérdés támadt fel a jó anya szivében s aggodalommal töltötte el. Azzal fogadta az Anica hazaérkező papáját, hogy beszéljen azzal a leánygyermekkel, talán előtte közlékenyebb lesz, Anica megérezte az ostromot, ki akarta kerülni s bujt a papája elől. Hiába tette, az is elfogta, egy jó apa szeretetóvel vonta magához, megsimogatta aranyfürtös fejecskéjét s kérdezte, faggatta, hogy mi bántja. Anica szeretetteljes szavakra is csak sírással felelt, ez pedig még inkább aggodalommal töltötte el a jó szülőket. Soha se jött olyan kapóra a házhoz Szertey Jenő, egy csinos, fiatal orvos, akit lanul működő villámcsapást. Ma rövid 3—4 órai csatatüzbea háromszor, n Egyszer annyi ha ott van, mint a középkori lovas- és lándzsás-csatákban akár egy esztendei háborúban. Éppen azért az ütközetek rövidek és a gyöngébb fél iparkodik fedett állásba visszavonulni. A mai harcászati taktikához tartozik az emberkimélé8, a "fedett állásokban való harc; hisz néhány pillanat elég ahhoz, hogy egy fedetlen állásban levő ezredet, brigádot teljesen elsöpörjenek. Meglepetés, vagy szerencsétlenség esetén rövid pár óra leforgása alatt 20 — 25 ezer embejr holtteste borítja a csatasikot, talán több még a sebesült. Bár a japán és a mostani balkáni háború tanulsága szerint aránylag sokkal több a halott, mint a sebesült, a gyilkos lövegek miatt. Már most képzeljük el, hogy a legjavakorbeli férfiak közül, kiknek ivadékai, nemzedékei lettek volna, mert abban a virágzó korban vannak, nyolcvanezren, százezren elesnek hogy minő rettenetes pusztítást jelent ez egy nemzet, egy faj családfáján. Ehhez járulnak a nyomorékok, a munkaképtelenek százezrei, kik nemcsak maguk nem tudnak keresni, hanem a kenyérkeresők terhét növelik, az ország paupertársát, nyomorúságát fokozzák. A néphadsereg, a felfegyverzett nép rendszere mellett ilyen ——1————1 rokoni kötelék fűzött Anica családjához. — Gyere csak, gyere! kiált szinte örömmel Anica apja. Éppen terád van szükségünk. Orvos kell a házhoz. Anica beteg. Anicának valami baja van. Az égre is, te doktor vagy, nézd meg és nyugtass meg legalább bennünket. Szertey Jenő hajlott a szép szóra. Oda lépett a kia Anicához, megfogta hófehér kezét és amit hiába adtak fel a jó szülők, ő is megkockáztatta a kérdést: — Mondja meg hát nekem édes kis Anicám, mi bántja, mi fáj magának, mi a baja ? Anica újból sírni kezd, ráborul a kis doktor vállaira és zokogás közben szakadozottan mondta el: Férjhez akarok menni I Argus. Jelen számunk 8 oldal terjedelmű.
