Szamos, 1912. november (44. évfolyam, 249-273. szám)
1912-11-16 / 261. szám
S Z AM © 8 (1912. novenibw 16.) 261. «Am. kiszámíthatatlan súlyos következményei ▼annak a mai véres háborúknak a nép életfeltételére nézve és gazdasági tekintetben még akkor is, ha győzelmesen kerül ki a háborúból és ellenségét latörte. Az a régi közmondás, hogy „Vae victis*, most még fokozottabb mértékben sulyosodik a harcvesztett nemzetekre. Olyan nagy birodalom, mint a 150 millió lakosságú Oroszország is, még húsz év múlva heveri ki a mandzsuriai rettenetes háború romboló hatását. A török uralom pedig valósziuüleg meg fog szűnni Európában, mert ezt a mostani vereséget nem lesz képes többé kipótolni soha. A mai hadviselés eredménye azonban a győzőt sem elégítheti ki Mórt most a „Vae victoribus“ elve is érvényesül. A győző ország is roppantul megtépázva, vérveszteségtől elgyöngülve vonul vissza, sőt többnyire a győző követeli a háborúskodás megszüntetését és erre nézve el nem mulasztaná a kedvező pillanatot, szomszédaihoz fordulván, hogy válasszák szót a verekedő feleket. Ma már különben minden államban a fegyveres béke politikáját üz;k. A hadsereget a legtökéletesebb fokra képezik, a legtökéletesebb felszereléssel látják el, de aztán az okos politika és diplomácia mindent elkövet, hogy egyetlen ágyút se kelljen elsütni. De fegyverkezünk folyton, mert manapság a harckészség a döntő tényező a népek versenyében. A balkáni királyok szövetsége is erre spekulált és mint a következmények mutatják, igen jól számított, midőn ezt a győzelmes, bevégzéshez közeledő háborúját a törökök harcképességének hiányosságára, a török hadsereg és állami gépezet fogyatókorságára, hiányosságára alapította. Ha a törököt jól felfegyverezve, fegyelmezett, rendes katonasággal ellátva tudta volna a balkáni szövetség, dehogy mert volua vele kikötni. A mai modern külvédelmi politika gerince tehát egy jól felszerelt, harc- képes hadsereg. A mi monarchiánk külső tekintélyét is az adja meg, az kölcsönöz szavának döntő súlyt a népek versenyében, hogy olyan kitűnő, erős és. harcképes hadseregre támaszkodha- tik, mint amilyen a mi fegyveres erőnk. A mostani háborús viszonyok között, mikor nem tudjuk, hogy mikor kell nekünk is fegyverhez nyúlni, tudjuk valóban méltányolni politikusaink bölcs előrelátását, hogy a hadsereg fejlesztése, erősítése céljából nem riadtak vissza semmiféle áldozattól. Most látszik meg, hogy mily rövidlátó politika volt technikai obstruk- cióval, több mint egy évtizeden keresztül megakadályozni a hadsereg fejlesztését, tökéletesítését, harcképessé tételét célzó javaslatoknak törvényerőre emelkedését. Ebből az okból valóban időszerűtlen rekriminálni a junius 4-iki eseményeket. A következmények, a fejlemények ait a politikát igazolták, amelynek képviselői az olcsó népszerűség előnyeit mellőzve, esetleg a népszerűtlenség vesszőfuttatásával szembenézve, elszántan vállalkoztak a katonai javaslatok keresztülvitelére. Hasonlóképpen az egymásutánban torlódó külpolitikai események azok politikai álláspontját igazolják, akik a hadsereg gyors lábraállitására vonatkozó költségeket az őszi delegációban megszavazták, mert nem merték magukra vállalni azt a súlyos felelősséget, mely esetleg abból keletkezhetik, hogy egy kitörendő háború készületlenül, harcképesség nélkül találjon bennünket. Ezzel a felette nagy, életbevágó létérdekünkkel szemben el kell némulni minden párthatalmi és hivságos követelőzésnek. Mert ebben a perspektívában oly kicsinyre zsugorodnak össze azok ar apró pártpolitikai törekvések, hatalmi érdekek, amelyekkel békés időben szoktunk foglalkozni és érdeklődésünkre azok számot is tarthatnak. Most azonban egy a legfőbb szükségesség és ez a fegyveres erő harckészsége. Nagy megnyugvásunkra szolgál, hogy ez a harckészség és háborukópes- ség meg van hadseregünkben. A vezérkarnak minden feladatra, bárhonnét érje támadás az osztrák-magyar .monarkiát, meg van a kész terve. Azt lehet mondani, hogy minden talpalatnyi föld ki van kutatva, ki van ismerve. A terep, az élelmezézi, nemzetiségi, forgalmi viszonyok tekintetbe vételével a harci taktika a legkisebb részletekig ki van dolgvzva úgy, hogy a csapattisztüknek csak a gyors végrehajtás keresztülvitele marad feladatul. Még arról is gondoskodás történt, hogy az egyes csapatok a hajlamaiknak legjobban megfelelő vezéreket kapják. Ez már előre, a békében ki vau jelölve. A mozgósítási tervek és a felhívás oly célszerűen ki van do’gozva, hogy a hadsereg zömét 2 nap alatt felszerelni, a hatodik napon pedig a legmesszebb támadási pontokon csatasorba lehet állítani. Polgári közigazgatási hatóságaink különösön gondját viselik a katonai ügyeknek, a magyar községi hatóságok úgy a sorozásoknál, mint a behívásoknál és mozgósításoknál példás igyekezetekkel szoktak eljárni a katonai hatóságok kissolgálása körül. De főként a hadsereg élelmezése, felszerelése, az egészségügyi szolgálat nálunk valóban mintaszerű. A hadügyi vezetőség ezzel évek óta a legnagyobb gonddal és odaadással foglalkozik. A modern háborúk arra is megUnitottak bennünket, hogy a hadsereg kellő élelmezése, ruházkodása, hiánytalan felszerelése a győzelem elengedhetetlen feltételei közé tartoznak A hadsereg harckópességének legfőbb feltételeinek egyike a fegyelem és a kötelességérzet. Az olyan régi hadseregnél, mint a mienk, a fegyelem és a kötelességérzet évszázados hagyományt képeznek. Sőt a hősiesség, a vitézségéé cselekedet rugóit egyenesen a jó fegyelem s a kötelességérzet alkotja, mely a mi hadseregünkben annyi sok szép és ragyogó példával van megörökítve. Itt említjük meg, hogy a katonai becsület, katonai szolgálati hűség sehol annyi kísértésnek kitéve nem volt, mint nálunk, ahol a pártszenvedóly, a szét- huzási törekvés, a belső villongások annyiszor kemény próbára tették a közös hadsereg katonáját. Hűtlenségre, árulásra még sem igen akadunk a múltban sem, mikor pedig a hadsereg zsoldosokból állott és nem volt a néppel, a nemzettel összeforrva, mint most, mint ahogy a hús és vér össze van forrva egymással. Erre a rendithetetien hűségre, katonai becsületére joggal számíthatunk a haderő minden egyes tagjánál, kinek mindegyike attól a tudattól és meggyőződéstől van áthatva, hogy faja, országa, nemzete legfőbb java van védelmére bízva. S ez a tudat nagy bátorságot és a biztonság jól eső érzetét kelti fel lelkűnkben és megnyugvást ad a jövő háborús eshetőségeivel szemben. A városházáról. — Saját tudósítónktól. — Szfttmár, nov. 15. Az Ujmajor és a Bányai-ut rendezése. Már régebben folynak a tárgyalások az állami utak városunkon átvonuló szakaszainak átvételéről. Mielőtt azonban a város a pálfalvai- úttól a közúti Szamoshidig terjedő állami útvonalat, valamint a Bányai-utal fenntartásba átvenné, a tanács azon igyekszik, hogy előbb az állam ezeket az utakat rendezze — és elsőrendű burkolattal lássa el, legutóbb pedig, a töryönyhatóság hétfői közgyűlésén az a további kívánság merült fal, hogy a Bányai ut töltése az utcával egy színvonalra legyen sülyesztvo Tegnap délután ebbon az ügyben tárgyalt Vajay Károly dr. kir. tan., polgármester és Lichtschein Lajos kir. főmérnök az T
