Szamos, 1912. november (44. évfolyam, 249-273. szám)

1912-11-16 / 261. szám

S Z AM © 8 (1912. novenibw 16.) 261. «Am. kiszámíthatatlan súlyos következményei ▼annak a mai véres háborúknak a nép életfeltételére nézve és gazdasági tekin­tetben még akkor is, ha győzelmesen kerül ki a háborúból és ellenségét la­törte. Az a régi közmondás, hogy „Vae victis*, most még fokozottabb mértékben sulyosodik a harcvesztett nemzetekre. Olyan nagy birodalom, mint a 150 mil­lió lakosságú Oroszország is, még húsz év múlva heveri ki a mandzsuriai rette­netes háború romboló hatását. A török uralom pedig valósziuüleg meg fog szűnni Európában, mert ezt a mostani veresé­get nem lesz képes többé kipótolni soha. A mai hadviselés eredménye azon­ban a győzőt sem elégítheti ki Mórt most a „Vae victoribus“ elve is érvé­nyesül. A győző ország is roppantul meg­tépázva, vérveszteségtől elgyöngülve vo­nul vissza, sőt többnyire a győző köve­teli a háborúskodás megszüntetését és erre nézve el nem mulasztaná a ked­vező pillanatot, szomszédaihoz fordulván, hogy válasszák szót a verekedő feleket. Ma már különben minden államban a fegyveres béke politikáját üz;k. A had­sereget a legtökéletesebb fokra képezik, a legtökéletesebb felszereléssel látják el, de aztán az okos politika és diplomácia mindent elkövet, hogy egyetlen ágyút se kelljen elsütni. De fegyverkezünk folyton, mert manapság a harckészség a döntő tényező a népek versenyében. A balkáni királyok szövetsége is erre spekulált és mint a következmé­nyek mutatják, igen jól számított, midőn ezt a győzelmes, bevégzéshez közeledő háborúját a törökök harcképességének hiányosságára, a török hadsereg és állami gépezet fogyatókorságára, hiányosságára alapította. Ha a törököt jól felfegyve­rezve, fegyelmezett, rendes katonaság­gal ellátva tudta volna a balkáni szö­vetség, dehogy mert volua vele ki­kötni. A mai modern külvédelmi politika gerince tehát egy jól felszerelt, harc- képes hadsereg. A mi monarchiánk külső tekintélyét is az adja meg, az köl­csönöz szavának döntő súlyt a népek versenyében, hogy olyan kitűnő, erős és. harcképes hadseregre támaszkodha- tik, mint amilyen a mi fegyveres erőnk. A mostani háborús viszonyok kö­zött, mikor nem tudjuk, hogy mikor kell nekünk is fegyverhez nyúlni, tud­juk valóban méltányolni politikusaink bölcs előrelátását, hogy a hadsereg fej­lesztése, erősítése céljából nem riadtak vissza semmiféle áldozattól. Most látszik meg, hogy mily rö­vidlátó politika volt technikai obstruk- cióval, több mint egy évtizeden keresz­tül megakadályozni a hadsereg fejlesz­tését, tökéletesítését, harcképessé tételét célzó javaslatoknak törvényerőre emel­kedését. Ebből az okból valóban idő­szerűtlen rekriminálni a junius 4-iki eseményeket. A következmények, a fejlemények ait a politikát igazolták, amelynek kép­viselői az olcsó népszerűség előnyeit mellőzve, esetleg a népszerűtlenség vesszőfuttatásával szembenézve, elszán­tan vállalkoztak a katonai javaslatok keresztülvitelére. Hasonlóképpen az egymásutánban torlódó külpolitikai események azok po­litikai álláspontját igazolják, akik a hadsereg gyors lábraállitására vonatkozó költségeket az őszi delegációban meg­szavazták, mert nem merték magukra vállalni azt a súlyos felelősséget, mely esetleg abból keletkezhetik, hogy egy kitörendő háború készületlenül, harc­képesség nélkül találjon bennünket. Ezzel a felette nagy, életbevágó létérdekünkkel szemben el kell némulni minden párthatalmi és hivságos követe­lőzésnek. Mert ebben a perspektívában oly kicsinyre zsugorodnak össze azok ar apró pártpolitikai törekvések, hatalmi érdekek, amelyekkel békés időben szok­tunk foglalkozni és érdeklődésünkre azok számot is tarthatnak. Most azonban egy a legfőbb szükségesség és ez a fegyveres erő harckészsége. Nagy megnyugvásunkra szolgál, hogy ez a harckészség és háborukópes- ség meg van hadseregünkben. A vezér­karnak minden feladatra, bárhonnét érje támadás az osztrák-magyar .monarkiát, meg van a kész terve. Azt lehet mon­dani, hogy minden talpalatnyi föld ki van kutatva, ki van ismerve. A terep, az élelmezézi, nemzetiségi, forgalmi viszo­nyok tekintetbe vételével a harci taktika a legkisebb részletekig ki van dolgvzva úgy, hogy a csapattisztüknek csak a gyors végrehajtás keresztülvitele marad feladatul. Még arról is gondoskodás történt, hogy az egyes csapatok a hajlamaiknak legjobban megfelelő vezéreket kapják. Ez már előre, a békében ki vau je­lölve. A mozgósítási tervek és a felhívás oly célszerűen ki van do’gozva, hogy a hadsereg zömét 2 nap alatt felszerelni, a hatodik napon pedig a legmesszebb támadási pontokon csatasorba lehet ál­lítani. Polgári közigazgatási hatóságaink különösön gondját viselik a katonai ügyeknek, a magyar községi hatóságok úgy a sorozásoknál, mint a behívások­nál és mozgósításoknál példás igyeke­zetekkel szoktak eljárni a katonai ható­ságok kissolgálása körül. De főként a hadsereg élelmezése, felszerelése, az egészségügyi szolgálat nálunk valóban mintaszerű. A hadügyi vezetőség ezzel évek óta a legnagyobb gonddal és odaadással foglalkozik. A modern háborúk arra is megUnitottak bennünket, hogy a hadsereg kellő élel­mezése, ruházkodása, hiánytalan felsze­relése a győzelem elengedhetetlen fel­tételei közé tartoznak A hadsereg harckópességének leg­főbb feltételeinek egyike a fegyelem és a kötelességérzet. Az olyan régi had­seregnél, mint a mienk, a fegyelem és a kötelességérzet évszázados hagyományt képeznek. Sőt a hősiesség, a vitézségéé cse­lekedet rugóit egyenesen a jó fegyelem s a kötelességérzet alkotja, mely a mi hadseregünkben annyi sok szép és ra­gyogó példával van megörökítve. Itt említjük meg, hogy a katonai becsület, katonai szolgálati hűség sehol annyi kísértésnek kitéve nem volt, mint nálunk, ahol a pártszenvedóly, a szét- huzási törekvés, a belső villongások annyiszor kemény próbára tették a kö­zös hadsereg katonáját. Hűtlenségre, árulásra még sem igen akadunk a múltban sem, mikor pedig a hadsereg zsoldosokból állott és nem volt a néppel, a nemzettel össze­forrva, mint most, mint ahogy a hús és vér össze van forrva egymással. Erre a rendithetetien hűségre, ka­tonai becsületére joggal számíthatunk a haderő minden egyes tagjánál, kinek mindegyike attól a tudattól és meggyő­ződéstől van áthatva, hogy faja, or­szága, nemzete legfőbb java van vé­delmére bízva. S ez a tudat nagy bá­torságot és a biztonság jól eső érzetét kelti fel lelkűnkben és megnyugvást ad a jövő háborús eshetőségeivel szemben. A városházáról. — Saját tudósítónktól. — Szfttmár, nov. 15. Az Ujmajor és a Bányai-ut rendezése. Már régebben folynak a tárgyalások az állami utak városunkon átvonuló szaka­szainak átvételéről. Mielőtt azonban a város a pálfalvai- úttól a közúti Szamoshidig terjedő állami útvonalat, valamint a Bányai-utal fenntar­tásba átvenné, a tanács azon igyekszik, hogy előbb az állam ezeket az utakat rendezze — és elsőrendű burkolattal lássa el, leg­utóbb pedig, a töryönyhatóság hétfői köz­gyűlésén az a további kívánság merült fal, hogy a Bányai ut töltése az utcával egy színvonalra legyen sülyesztvo Tegnap délután ebbon az ügyben tár­gyalt Vajay Károly dr. kir. tan., polgármes­ter és Lichtschein Lajos kir. főmérnök az T

Next

/
Thumbnails
Contents