Szamos, 1912. október (44. évfolyam, 222-248. szám)

1912-10-12 / 232. szám

Nsgyvennegyedik évfolyam. Szalmáé, 1912. október 12., szombat. 232. szám. \ vn*í! hbbb a ®?íiiBatiB*a*i!9» h w us s * * bs a » * e> *■B S S** B Ha S 0 S^BS B » * 0S * S S »38*» *»5&S3«SS#S&&’.5?,.! Meddté tartson? Minden pillanatban megtörténhetik, hogy mozgósítani kell a hadsereget s a magyar parlament egyesült ellenzéke, — abszolúte nem törődik a helyzet komoly­ságával, egészen úgy viselkedik, — mintha éppencsak az volna a legfőbb vágya, hogy a monarkia a Balkánon ve­reséget szenvedjen. Néhány magyar ur, nagy történelmi nevek viselői, — személyes törekvései­vel csúfos kudarcot vallott. Előbb ajtót mutattak ezeknek az uraknak a Burg- ban, azután most már lehetetlenné vál­tak a Belvederben is, úgy, hogy egyet­len egy menekvésük maradt csupán: csatlakoznak kellett a proietáriátushoz, Ők, akik egész életükben a bécsi hatalom árnyékában hüsöltek, most a Bokányi Dezső előszobájában antisam- briroznak, ahol szintén nemsokára kitelik az idejük. Most azon a gondolaton nyargalnak hogy a parlamenti tanácskozást nem le­het örök időkig fegyveres hatalommal védni és azt kérdezik, hogy: meddig tartson az az idő, melyben az ország­gyűlés csak úgy tanácskozhatik, hogy rendőri asszisztenciát vesz igénybe ? Sokáig foglalkoztunk mi is ezzel a kérdéssel abban az időben, mikor a kisebbség zsarnoksága megfosztotta a népképviseletet a szólásjogtól, mikor a parlamenti többségnek harminc ember diktált életet és halált. Ám a kérdés ak­kor úgy formálódott, hogy: meddig tart­son ez az anarkia, meddig engedje meg a többség ezt á szörnyű fojtogatást? Erre a kérdésre már van felelet. A parlamenti kissebbség fojtogatása ellen már vannak védő eszközök. Most már találjon feleletet a kisebbség arra, hogy meddig fogja alkalmazni a többség eze­ket a védő eszközöket? Rendnek kell lenni. Amig rend nem lesz, a rendet karhatalommal kell fen- tartani. Ők azt mondják, hogy addig nem lehet rend, mig Tisza és Lukács el nem távoznak. Jó. Tehát tessék megbuktatni Tiszát és Lukácsot. Az alkotmányos élet min den törvényes eszköze rendelkezésre áll, — tessék ezen eszközök felhasználásá­val megbuktatni a kormányt. Erre ők azt felelik vissza, hogy: hiszen éppen ezt akadjuk; de nekünk erre csak a trombita, a sip és a dob az alkalmas fegyverünk. Csak az által tudjuk megbuktatni a kormányt, hogy kényszerítjük őt arra, hogy ellenünk rendőri hatalmat alkal­mazzon. Minden alkotmányos eszköz, mely rendelkezésünkre állana, alkalmatlan, a kormányt alkotmányos fegyverekkel meg­buktatni nem tudjuk. Miért? Mert a kormány mögött á1' az erős, egységes többség, mely nem akar felbomlani, mely nem akar részekre szakadozni, melynek semelyik árnyalata nem akar hozzánk csatlakozni. Azért, mert az összes törvényhatóságok a kor­mány mellé sorakoznak, — azért mert a mi népgyüléseink mind kudarccal vég­ződnek — és azért, mert velünk nincs már senki más, csak a proletáriátus, melynek fegyvere: a sip, a dob és a trombita. Nos tehát meddig tartson ? Meddig tartson a szuronyos alkotmány? Addig fog tartani a szuronyos al­kotmány, amig a sípok és a trombiták el nem törnek; vagy amig a parla­menti többség egységes marad ; vagy amig a törvényhatóságok a trombitálást alkotmányos fegyvernek el nem isme­rik ; vagy amig a népgyülések eredmé­nyesebbek nem lesznek; vagy mig a proletárok el nem kergetik a nagy, históriai nevű szövetségestársakat; vagy — végül — mig a kivert politikus urak meg nem értik, hogy trombita Egy szatmári költőnő A „SZAMOS" eredeti tárcája (ISIT18rt8téS) Az élet lázas forgatagában, a min­dennapi gyors munkánk közepette, egyszer csak befújt a szél a mi kicsi műhelyünkbe és hozott nekünk kedves, szeretni való la pokut. — Papírra lehelt versek voltak. Emlékezni szeretnénk róluk úgy, aho­gyan ezek a versek megérdemlik. És rá­figyeltetni nemcsak oly módon, amint a szét etetünk diktálja, hanem súllyal biró formában, amint az irodalmi nivó meg­követeli. Azonban az élet és a mi kicsiny vol­tunk nnm enged sokáig állani a kereszt­fánál sem, annál kevésbé a gyönyörűsé­gek előtt. Azért csak sebtében hívjuk fel a fi­gyelmet egy kis 16 éves leány versehe. Felhívjuk azért, hogy a művészetekre incli- náló érzékeket megdöngessük, hogy mind­nyájunk érzékeit fejlesszük s hogy figyelve nézzük, miként fejlődik virággá egy ta­vaszba hajlott bimbó. Mert pár óv múlva sokak előtt lesz ismert és kedvelt ez a név: Szép Vilma. Már most is akadnak munkái között kla-szikus mélységű és klasszikus szépségű darabok, mint a minap közreadott szonettjo. És verseinek legtöbbjében bámulatba ejtő a tanulatlanul is fejlett iníelligentiája és gyermek léte dacára, az élet mélyén járó érzései : 0 lágy, nesztelen sóhajok világa! Hol minden sóhaj egy letört virág, Mit megsirat a lombjavesztett ág ... Ott pihen életem sok letört vágya Letört vágyak —korán hervadt virágok, Szép napok, amiknek nyakára hágok. Be nem teljesült, elfelejtett vágyak, Vágyak, amik valóra válni vágynak — Pihennek ott szent, néma nyugalomban Néha egy odaküldőtt sóhaj lobban, S megrezgeti a lombtalan faágat A sejtelmes, langy esti fuvalomban. Elcsöndesült, örökre néma vágyak . . . Gyermeki végyai egy csöpp kis leány­fnak, Aki vágyódik öntudatlanul S vágvtik múlásán csalódni tanul. Emlékszem : boldog pöttöm-koromban Megnőni, nagynak lenni vágytam titok­[ban. 0, kis zsámolyon de hányszor is álltam! S örültem, hogyha az asztalra láttam. Es ezt a vágyam ezerszer megbánom Most, hogy a vágyam teljesedni látom. Most, hogy az évek zsámolyán állok — S onnét az élet asztalára látok. Természetesen azonban uralkodó qu- litása a megkapó naivitás. Ez már fiatal korával is vele jár, másrészt önkéntelen asszociációban van a testvérbátyja, Szép Ernőnek hatásával. Következő versében pó’dául egészen a bátyja hangja csendül fi 1: Ila egvszer, a tavasz nem jönne vissza, Ha egy fehér tél sohasem múlna el, Vagy egy színes nyár sohsem hervadna Es az ég volna örökre tiszta. aö NŐI KAHAPÜZHET ÁTHELYEZÉS. M Van szerencsém a nagyérdemű hölgyköíöníég szives tudomására hozni, hogy üzletemet áthelyeztem a Városi bérpalotába, ahol már raktáron vannak a legelegánsabb párisi-modell kalapjaim. Angol kalapok szintén óriási választékban. Kiváló tisztelettel ============ MAYER JENNY. ■ -----­Jelen számunk 8 oldal terjedelmű.

Next

/
Thumbnails
Contents