Szamos, 1912. október (44. évfolyam, 222-248. szám)

1912-10-12 / 232. szám

2. cldal. SZAMOS (1912. október 12.) 232. szám. nélkül többre haladhatnak, mint trom­bitával. Mert úgy áll a dolog, hogy a kor mány csak rendet akar. A kormány tényleg jobb szeretné, ha nem kellene karhatalmat alkalmaznia a parlamentben. A kormány nagyon szeretne már meg­bukni, de nem lehet, a trombiták miatt nem lehet. Ellenben ha a kormány azt látná, hogy a parlamenti tanácskozás rendje helyreállott, — szivesen befejezettnek tekintené küldetését. A parlamenti rend helyreállításá­hoz pedig semmi egyéb nem kellene, csak az, hogy a nagy históriai nevű nemzetvezető ellenzéki urak, bent a parlamentben zokogják el panaszaikat, sérelmeiket és kívánságaikat és békésen hallgassák meg az erre szóló felele­teket. A vitából semmi más nem követ- kezhetik már, csak az, hogy nyomban helyreáll az országgyűlés tanácskozási rendje. Hiszen ők maguk is hirdetik, hogy ezt akarják. Nem is lehet mást akarniok ; mert ha a tanácskozási rend helyreáll, csak akkor lesz módjukban elégtételt szerezni a megbántódásokért, csak akkor lesz módjukban védelmet szerezni a kisebbség jogainak, csak ak­kor lesz módjukban a közvélemény meggyőzésére pályázni. A trombitával sohasem fogják meg­változtatni azt a közhangulatot, mely ma undorral fordul el tőlük, ha nem egyé­bért, ' már csak azért is, mert szövet­ségeseik nyíltan lázitják a munkásosz­tályt forradalomra azzal az indokolással, hogy: hadd lássa meg Európa azt, hogy Ausztria és Magyarország nem Ha nem borulna ősz a zöldelő tájra, Ha mindig nyílnának fehér orgonák, Bánatos szegfűk, bús georginák . . . Ha csillag az égtől meg sohsem válna. Ha a madárzengés sohasem szűnne, Ha mindig szólna hárfa halk harangja . . . Ha egy bús hajnal meg sohasem virradna És a sötétség mindig sötét maradna. Ha szomorúság sohsem derülne fel, Ha egy nagy bánat örökké fájna . . . Ha egy szép reggel örök időkké válna És sok virágjával többé nem menne el. Ha egy boldog perc sohasem tűnne el, Ha a gyermek mindig gyermek ma­[radna . . . Ha ki dolgozik, el sohsem fáradna — Ha egy szép álomból nem ébrednék fel­Ha egyszer igy megállna a rohanó Idő, Ha száguldó gépét megállítaná És széjjelnézne s köztűnk maradna, Mert gépét elinditni sohsem tudná . „ . Ha bánat órájában állna meg az élet, Vagy fogva tartana szépséges álom, Ha gyermekkorban találna, azt se bá­fnom . . . Ha volna tavasz, vagy hullna ősz virága, Vagy hullna örökkön hó a világra, Ha volna fényes nappal vagy fénytelen [este, képes rendet tartani a Balkánon, mert haderejét a belső forrongások elfojtá­sára kell kivezényelnie. Ennek a hitvány lázitásnak histó­riai nevű magyarok a bűnrészesei. A hétfejíi sárkány. A mesebeli hétfejü sárkányról beszé­lik, hogy minden esztendőben az ország legderekabb emberét keli annak áldozatul adni, különben elpusztítja az országot. Nekünk is van ilyen hétfejü sárká­nyunk, a hét pártból keletkezett szövetke­zett ellenzék. Ez nem is egy, hanem az ország két legderekabb emberét akarja áldozatul, — különben tönkre akarja juttatni az országot. Ismerjük azokat az eszközöket, ame­lyekkel a legnagyobb virtuozitással rendez­nek pokoli hangversenyeket, a helyett, hogy állásukhoz és megbízatásukhoz méltóan telelnének meg törvényhozói kötelezettsé­güknek. Nem átallanak eszement gyermekek példájára sípot, trombitát, dobot, réztányé­rokat vinni be a magyar nemzet, templo­mába és ott az egész nemzet a magyarok Istene iránt való érzületet megsérteni. Hiszen az isteni tiszteletet zavarókat mindenütt büntetik. Egyedül a magyarok Istene templomában lehet az isteni tisztele­tet megakasztani, pokoli lármát előidézni? A legjobb érzésű emberek már régen fel- jajdultak azokon a botrányokon, amelyeket a magyarság szentélyében a legjobbakat követelő hétfejü sark íny előidézett. — Régen kerssik már a módot, hogyanf le­hetne megszüntetni ezen áldatlan állapo­tokat ? Nem tudnak rájönni, pedig a legegy­szerűbb. Való értékükben mutatni be a vezéreket éppúgy, mint a vezetetteket, vagyis nevetségessé tenni a jelen és utókor előtt, fent és lent, hogy ismerje meg a kegyelet sértőket, éppúgy, mint azokat a rugókat, amelyek a hétfejü sárkányt vezetik. Vagy üde reggel virágszirom teste — Nem bánnám. Mindegy minden 1 Csak megállna — — — — ==■ — Tud azonban egyént is lenni, — kü­lönösen mikor közvetlenül tárja fel magát Ha valaki szeretne engem Mosolygó szép szerelemmel . . . Ő volna csillagos egem, Bámulnám csillogó szemmel. Szerelme szentelné könnyem, Várnám őt szerelmes szívvel. — Epednék utána sírva : Sok árva, szomorú éjjel. Imádnám benne az istent, Imámba foglalnám nevét. Rebegné ajkam: istenem, Áldd meg, áldd meg az életét! Ő néki mosolyogna ajkam, Fájdalmas, borús mosollyal. Rámosolyognék csöndben, halkan . . . S meghalna bennem egy régi óhaj. Csodálnám keskeny, halvány ajkát, Csókjának isteni forrását. Borús homlokát megsimogatnám S egy néma csókkal megaranyoznám. Néznék a szemébe hosszan, Titkokat keresnék ottan . . . Kezembe fognám becéző kezét, Hallgatnám csöndben anda énekét — ügy bizonyára elmenne a hétfejü sárkánynak a kedve a további botrányokoz- tatástól. Pedig az, amit a hétfejü sárkány csinál, ha nem volna nekünk fájdalmat okozó, nevetséges volna tényleg. Ugyanis, ha elgondoljuk, hogy az a mühazefiságból keletkezett müfelháboro- dás azért van, mert a kitűzött célt, a nem­zeti munkapárt romjain való diadalünnepet és a kormányra jutást, nem érheti el a hét- fejű sárkány; azért tör, zúz, rombol, tüzet okád tehetetlen dühében. Előbb pajkos gyermekek módjára kárt csinál, s azt ráfogja a másikra, hogy azt büntessék meg. Ennek is nagy a bosz- szusága, mikor nem hiszik el neki hazug­ságát. így tesz a hétfejü sárkány is. A nemzeti munkapártot kényszerhely­zetbe juttatja, s mikor onnan az magát ki­szabadítja, ráfogja, hogy alkotmányt tiport, törvényt sértett ós követeli, hogy a kény­szerhelyzetből kiszabaditók távozzanak he­lyükről, s mig az nem történik, — fenye­get a hétfejü sárkány — addig nem lesz­nek normális állapotok. Hátha nagyon megijjedt a nemzeti munkapárt, engedjen a hétfejü sárkány kívánságának. Én erre ajánlok egy módot, ami a nemzeti munkapártnál sem hiszem, hogy nagy visszatetszést szülne, s a hétfejü sárkány kívánságának, a Tisza ős Lukács helyűin öl való távozásnak — is elég lenne téve. Lukács legyen a házelnök és Tisza a miniszterelnök. Dr. Törseök Károly. — DR. HERMAN LIPÓT-----■ ügy véd irodáját helyben, a Rákóczi-utca 26. sz. alá (közvetlen a törvszék mellé) helyezte át. | Gyorsan és jól készit arcképes igazolványba való fényképeket SCHERLING ANTAL fényképész Deák­tőr, Pannónia udvar földszint. És szólnék hozzá: szeretlek, Szerelmed engem meghódít, Puha, szép csókod, lágy ölelésed, Tüzes nézésed engem meghódít. Gondolni csak őrá tudnék, Ébren is róla álmodnék. Életem nagy állom lenne — ^ Ő lenne a párom benne . . . Es igy cseng tovább a hangja versek egész során keresztül. Érzései lelke módjára csapongnak virágról-virágra s a felszívott mézet költeményekbe raktározza el. Summa-summarum, mert a helyünk kevé3, csak ily formában hívjuk fel a figyelmet. A kritikát gyakorolja majd a kö­zönség. Részünkről úgy látjuk, hogy Szép Vilma megtanult már érezni, ami költőnél első kellék. Gyönyörű melódiák zengenek a lelkében. S már fogja is a skálákat, csak még szebb kifejezéseket kell találnia, több élményt szereznie, a szavak játékát nagyobb komolysággal művelni, az elmélyedéseit, va­lamint az ízlését nevelni, végül erős ön­kritikát gyakorolni s akkor rövid időn belül az a föld, a szatmári talaj, amely már annyi kincset adott a magyar művészetek­nek, ismét az ország színe elé állíthat majd egy kiváló költőt. dr. Ratkovsxky. Különleges csipkéiés- TI gitáiav T^o 1 = Gyári főűzlet tés, hűen minta után Hdj LdJCl Jl dl Kossuth Lajos-utca 10. szám. Felvételi üzletek: Kezinczy-utca 17. sz. Attils-utca 2. sz. Nagykároly: Széchenyi-utca 34. sz. Alapittatott 1886.

Next

/
Thumbnails
Contents