Szamos, 1912. október (44. évfolyam, 222-248. szám)
1912-10-10 / 230. szám
Negyvennegyedik évfolyam. í- ’> rsö «itt Szatmár; 1912. október 10., csütörtök. ■ m ■ a aMMANiimiMia 230 5?ám. P©4I?HC^i HIUPUM Játék a tűzzel A bécsi tanácskozások ezen a hátén valószinüleg befejezést nyernek. Ezután a delegátusok Budapestre jönnek és itt letárgyalják az 1913-ik évi közös költségvetést is. Úgy volt hogy a budapesti delegációk ülésének megnyitására őfelsége a király is Budapestre érkezik; de már jóelőre jelzik, hogy a király nem jön Budapestre és hogy ezen távolmaradásának senki se tulajdonítson politikai jelentőséget, — mert az ősz uralkodó azért márad Bécsben, nehogy egy utazással egészsége állapotát kockára tegye. Autentikus forrásból jelentik ugyanis a következőket: — Őfelsége — igy mondja majdnem szó szerint az illető teljesen felgyógyult abból a súlyos betegségéből, mely néhány év előtt megtámadta, a ki állott fájdalmak szerencsére semmi nyomot n?m hagytak. Pedig tudjuk, hogy a betegség olyan volt, hogy óráról-órára á katasztrófa bekövetkezé-étől kelleti tartani és őfelsége, aki egész betegsége folyamán megtartotta nyugalmát, maga is el volt készülve a végsőre. S.erencsére és hála az Isteniek, ma már ez rossz és szomorú emléknél nem egyéb és a király ma olyan kitünően érzi magát, olv jó színben van, mint régen volt De hát azért mindig szem előtt kell tartanunk ! őfelsége agg korát, végre ő is csak ember és egy 83 éveB aggastyánnál a legkisebb szellő, egy csekély léghuzam, a legenyhébb hülés, mely aztán a tüdőre megy, éppen elég ahhoz, hogy a szervezet felmondja a szolgálatot. Mi tehát nem engedünk meg semmiféle experimentumot és teljes erőnkből, minden befolyásunkkal ellene leszünk egy budapesti utazásnak még az ödete ellen is. A budapesfi delegációé tárgyaláson nem lesz hát jelen a király, úgy, hogy azok az ellenzéki vezérek, akik abban reménykedtek, hogy a magyar parlamenti bonyodalmak megszüntetése tárgyában őket a király audiencitra hívja meg, — hiába reménykedtek, eiu tál az uralkodó nem fog bdeava ko'.ni a parlamenti viszály kérdósébe. Ellenben valószínűleg az fog megtörténni Budapesten, hogy a Lukács-kormány kénytelen lesz újabb harcot folytatni ama kafonai követelésekkel ssern- ben, melyet Auffenberg közös hadügyminiszter hir sz rint, újabban is támasztani akar. A külügyi bonyodalmak, termé.-z - tesen komoly megfontoltságot parancsolnak mod minden katonai köv- tél és elintézésénél; de beavatott h lyen úgy vélekednek, hogy azok az ujabl katonai terhek, melyekről a hadügyminiszter e’ő- terj-'sztései szólnak — abszolúte semminemű összefüggésben nincsenek a háborús hangulattal, — úgy, hogy mindkét kormánynak módjában áll a monarkia teherviselő képességére való hivatkozással, ezeket a katonai követeléseket magától elhárítani. A kormány ezúttal csak olyan követelések megszavazására lesz hajlandó, melyek szigorúan összefüggésbe hozhatók a hadsereg védőképességének elodázhatitlan sürgős szükségletével. Egy komoly hírforrásunk szerint a magyar delegátusok annyira rossz néven vették az Auffenberg féle uj katonai terhek követelését, hogy e miatt a közös hadügyminiszt r estélyére elmenni sem szándé .óznak, arról tüntetőleg óhajtanak elmaradni A monarkia két koránnyá pontosan megállapította 1915-ig a katonai t rheket és ezen a megállapításon változtatni, csak a legnagyobb kényszer parancsolata alapján 1 h -t. E pillanatban még nem i méretesek azok az indokok, melyekre Auffenberg lovag az uj katonai terhek követelményét ttmasztja és csak ezért nem lehrt azt mondani, hogy a kormány azok ellen mindenesetre állást foglal. Az sejthető csupán, hogy a közös hadügyminiszter, aki hivatalba lépése napján már a katonai terhek felcsigázásán fáradozott és a büdget számadatait úgy, ahogy azok 1915-ig megállapítva vannak, csak nagyon kedvetlenül fogadta el, — most vissza akarna térni eredeti álláspontjára. Az irodalom rajongója A „SZAMOS" ‘táreáia XANROFF. I. Egy művésziesen elsötéi tett budoár- ban, amelybe a nap sugarai csak a tompító rózsaszínű függönyökön át hatolhatnak be, Tuupynó merengve fekszik az pam- Jagon, kezében könyv. Duion Joseph egy pszichológikus regénye: „A türkiz szív“. Olykor a könyvet leereszti és álmodozva néz maga elé. Az asz'álon, székeken, szerte mindenütt regények, mind ugyanez Írótól, gyűrötten, zázszor is átlapozva, mig a többi könyv mintegy szégyenkezve, érintetlenül, uj állapotban sorakozik a könyves polcon. Toup,nó (felsóhajt): Ah, csak ő, senki más ! Milyen stilus, milyen tehetség, menynyi gyöngéd-óg és finomság! Milyen boldogító érzés, szivünk összes érzéseit igy élénkbe tárni . . . Mennyire megérthet en gém az, aki ezt irta ... és én ! Ah menynyire megértem őt. Joseph !... Joseph I . .. Te vagy álmaim lelke . . . Bizonyára szőke mint e regény hőse ■ . . Ilyen gyöngéd érzésekkel csak szőke lehet. . . igen, szőke, magas és vékony . . . Oh, milyen boldog lettem volna, ha szőke és vékony emberhez mehettem volna feleségül... Joseph !... Milyen gyönyörű név . .- . milyen édesen lehet kiejteni . . . Joseph . . . Jojo . . . Zézé . . . E pillanatban felnyílik az ajtó és begurul a kis gömbölyű Toupy, karja alatt nagy balom könyvvel. Tuupy: Jó napot cica! Toupyné (haragosan): Mit a ka” már megint ? Toupy: De pipikém, reggel óta nem láttalak. Nézd kis patkányom . . . Toupyné (esdeklő kifejezést vet a kezében tar'ott regényre, mintha bocsánatát kérné e rettenetesen közönséges kifejezésért: „kis patkányon“): Mit akarsz is Istenért 1 T' upy : Elhoztam, amivel megbíztál, ennek a Dujonnak összes ifjúkori müveit. Nahát, csodállak cicám 1 Egy könyvébe belekezdtem, de már a második oldalnál elaludtam ! . . . Toupyné (gúnyosan): Nem csodálom)! Toupy: Egyébként nemcsak reám van ilyen hatással! Az irálya 1 Jolietné, akivel találkoztam ... Toúpyné: Mit ért hozzá az a vén bolond ! Toupy: Biztortlak, egészen pártatlanul I eszólszt. Sőt, az iró, barátai sorába tartozik, azt hiszem távoli rokona is. Toupyné (ólónk érdeklődésiéi): Igazán ? Lehetetlen! Az a ked es ember Mathilde! Mond, nem kórt, hogy egy nap nála ebédeljünk ? Toupy: Hogyne! Már régen, de te sosem akariál jönni! Toupyné: Oh, dehogy nam, ahoz az aranyos asszonyhoz. Rögtön írok neki, hogy eljövünk... És köszönöm a könyveket ba- rá'om! Igazán kedves v-rgy! T. upy ur boldogan távozik s Toupyné rögtön ir Jolienének s a levél u'óiratában ügyesen érté-ere adja, hogy el- vo'na ragadtatva a hires regényírót, Dujon Josephet nála közelebb megismerhetni. II A kocsiban, amely a Toupy párt haza viszi, az asszony haragosan, dühösen, húzódik a kocsi sarkába, mig a férj értelmetlenül néz rá. Agytoli tisztítás és | _| ' • ^ ' • Pál Gt ő fertőtlenítés o . JlJL d J t Cl J 1 I dl Kossuth Lajos-utca 10 szám. Felvételi fizietek: Kezír.czy-uica 17. sz. Attila-utcs 2 sz. Nagykároly Széchenyi-utca 34. sz. Alapittatoff 1836 Jelen vamunk 8 oldal terjedelmű.
