Szamos, 1912. október (44. évfolyam, 222-248. szám)
1912-10-31 / 248. szám
Negyvennegyedik évfolyam, Szatmár, 1912. október 31., csütörtök. '^Ese$Qeiwewii!Ufl£iMBBiBna«cHii»«aM»i 248. szám. IMIIHMHHHIIMMIINiniHGHIIIIIIIIinillMIHIIIaHCqniV^W POLITIKAI NAPILAP. «»»«»;» áss aess Szatmár, okt. 30, A közős hadügyminiszter leiratban közölte Szatmárnémeti várossal, hogy kérelmét — helyőrség szaporításért — nem teljesítheti, Egyszerű és írógéppel lekopogtatott levél az egész leirat s ez egyszerűségben még is van megfogni való momentum, egy kis kioktatás. Hogy nem kapunk helyőrségszapo- ritást s ezzel a város fejlődése bizonyos irányban nincs elősegítve, nem égbekiáltó hir. Legfeljebb maradunk a régi kiskatonaságu város, ahol nincs meg az ellenszolgáltatás a hadikincstár részéről azokért az áldozatokért, melyeket emberadóval, pénzadóval rovunk rovunk szüntelenül. Ez idáig tehát elintézett ügy. Mit szóljunk azonban a levélben foglalt egy adag, kicsit furcsa kioktatáshoz, amit méltán kapott a nemes város erős tájékozatlanságáért. A felirat a közös hadügyminiszterhez annak idején azon az alapon készült el, hogy az uj véderötörvény szerint adjon helyőrségszaporitást a városnak és pedig azokból az uj ezredekből, melyeket a reform létesíteni rendel, Auffenberg ur azután megírta aperte, hogy ilyen rendelkezésű törvényt nem alkottak legutóbb sem, sem sémikor, mert a véderőtörvény nem ezredszaporitást, hanem csak létszám- szaporítást rendel. Miért kér tehát a város olyat, amit nem tanulmányozott meg alaposan ? Veszendő magyar föld. Azt kutatja most mindenki, aki a termds statisztikáját böngészi, hogy szegényebbek lettönk-e vagy gazdagabbak. A kérdés időszerű és a jövő szempontjából izgalmas is. Józanul gazdálkodó nemzeteknek tudnia kell, az esztendő munkáját milyen mérleggel zárja le. Neki esünk hát a statisztikának, mert az mindent tud. Hát igaz, nagyszerű tudomány a satisz- tika és aki tudni akarja: búzából, rozsból az áldott jó magyar föld mennyit termelt, ebből megtudhatja. De nem tudhatja meg, pedig nemzetgazdasági szempontból ez a legfontosabb : a rengeteg áldásból mennyi a mienk ? Ha van gyarapodás, csakugyan mink gyarapodunk-e ? Erről bizony nem ád felvilágosítást a termés-statisztika, mert ebben gazdátlanok a számok. Aki erre kiváncsi, az inkább a telekkönyveket nézze, ezeket a szörnyű fóliánsolcat, amelyek a magyar föld pusztulásának rettentő titkát rejtik. Mert ezt rejtik. Már régen nem igaz, hogy a magyar föld u magyaroké. A magyar legfölebb ha feles rajta. Esztendők óta látja, aki akarja, az idegen terjeszkedést. Az erdélyi magyarság már meg se mozdulhat, úgy körülölelte az idegen erő. Csak nemrégen riasztotta jajkiáltásával a magyar lelkiismeretet Bethlen István gróf, megrendítő vonásokkal festette le Kolozs- megye közgyűlésén az erdélyi magyarság szorongatott helyzetét. Félelmetes erőre duzzadt Erdélyben az oláh pénz és még ijesztőbbre az oláh földéhség. Rengeteg milliókat halmoztak fel gombamódra szaporodó bankjaikban és mindezt azért csupán, hogy a magyarságot ősi pozíciójából kivessék. A lengyel grófok és a német hercegek földvásárlásai nem ilyen tenden- ciájuak. Az ő terjeszkedésükben nincs irányzatosság a magyar nemzet ellen, de azért ez is a magyarság rovására esik. Hiszen ahol ők az urak, ott a magyar törekvés érvényesülési területe természetszerűen összezsugorodik. Nekik mások a tradíciói, más bizonyára a világnézetük is, a kulturszimpátiájuk is. Talán nem tesznek ellenünk semmit se, de érettünk sem. Alig van az országnak olyan része, mely egészen a magyarságé volna. Jönnek az idegen birtokszerzők és ahol bajban van egy magyar birtokos, rácsapnak. Az idegen pénz, amely rátartós a magyarsággal szemben, örömmel jön ide, ha földről van szó és ha korán le nem zárjuk előle a zsilipeket, a* egész országot fogja elárasztani. Hogy ebből milyen eltorzulása lehet az egész állami életnek, könnyen elképzelhető. A faji befolyás gyökere a földben van, abban az erőben, Az idegen nő. Az olcsó kis tengeri fürdőben érthető feltűnést keltett, midőn az egyetlen, némileg kényelmesnek nevezhető villát, egy idegen nő az egész idényre kibérelte. Senkivel sem törődött, de mindenki vele foglalkozott. Föllépése fényt és gazdagságot sejtettek. Komornát, inast, soffört és szakácsot tartott s fegyelmezett személyzete minden kiváncsi kórdezgetós élőt szigorúan kitért. Öltözékei a legelső párisi szalon jellegével bírtak s viselkedése gőgösen fölényes volt. Némelyek előkelő származásra következtettek e külső j ■ lekből, mások ismét úgy vélték, hogy ennyi fényűzés pusztán a félvilág királynőjét övezheti s valamennyien izgatott érdeklődéssel szemlélték az estónkint felnyúló ablakokat. Vaijon kit v ...i / . . . ' *y este r.z idegen nő sétaközben betévedt a kaszinóba és révetogen, arcán a;: oiökös, bánatos kifejezéssel, szórakozottan nehány aranyat vetett a játékasztalra, ami érthető megbotránkozást keltett, mert a legmagasabb tétek, amelyek ez asztalon szerepelni szoktak, alig haladtak túl a negyven soust. Többé nem is ismételte meg a kísérletét. Kevéssel utóbb egy újságíró tévedt a kis fürdőhelyre s ez leleplezte a rejtélyes nő iokognitóját. — De hiszen ez Mencsikoff Vera hercegnő I ... a lapokból ismerem az arcképét! Igen, csakis ő leheti A történetére is emlékezett Vera hercegnő, aki Oroszország egyik legelőkelőbb családjából származott, részesévé vált egy magasrangu államhivatalnok meggyilkoltatásának. A nihilisták szövetségébe tartozott, anélkül, hogy erről férje tudomással birt volna. Mikor aztán leleplezték, a hercegnőnek sikerült idejekorán külföldre menekülnie, de férje kétségbeesésében öngyilkossá lett. Az asszony szerette az urát s bár szivrel-lélekkel a forradalmi párthoz tartozott, ^sohasem bocsátotta meg magiinak, hogy azt, akit a világon legjobban szeretett, a halálba kergette. Azóta egyik helyről a másikra vándorol, magával hordozva örökös, vigasztalhatatlan gyászát. Vagyonának egy részét külföldi bankokban helyezte el s ez módot nyújt arra, hogy régi, megszokott életmódját kövesse. E történet természetesen az érdeklődést még jobban fölcsigázta. Egyébről sem beszéltek, mint az érdekes orosz hercegnőről s a sok ni ende mondának csak akkor szakadt vége, mikor az ősz beálltával a fürdőzők mind elhagyták a helyet s Mencsikoff hercegnő magára maradt elhagyott villájában. Amit az újságíró elmondott, igaz volt, de a dráma egyes részleteit ő sem ismerte. A szerencsétlen asszony, igaz, nagyon szenvedett férje elveszítésének súlya alatt. De örökös titokzatos vándorlásának más oka volt. Úgy sejtette, hogy nyomában vannak. Mert bár tudta, hogy idegen földön el nem érheti hona törvényének Ägyioli tisztítás és 'DVi-Jf oíam DA] Saatmáp. Gyári főüzlat fertőtlenítés (■) XXdJldJX.I X dl Kossuth Lajos - utca 10. szám. FeSváífíí Ozistek; tefrczy-ufsa 17, sz. Attlla-ütea 2 sz. Nagykároly Széchenyi-utca 34. sz. Alapittatott 1835 ,!©!•» siámonk 8 oldai terjedelmű..
