Szamos, 1912. október (44. évfolyam, 222-248. szám)

1912-10-31 / 248. szám

2. oldal SZAMOS (1912, október 31.) 248. szám amelyet a népnek csak az a tudat ad­hat, hogy a föld az övé. Ha ez a tudata megcsökken, megroggyan akkor az önér­zete is, a tradíciókból táplálkozó kulíur- érzése is és ambiciók nélkül, magasabbra törő vágyak nélkül túrja a rögöt, amely­nek ő a zsellérje, vagy a felese csupán. A holoták szelleme lenyomja 6a lenyű­gözi a faji szellemet. Szabadságában sein szabad, mert a k dvetlenség elzsibbasztja és közömbössé teszi az összeség érdekei iránt. Hiába bujjuk hát a termés! statisz­tikát. A mi földünk termeli a sok búzát, de nem nekünk. Jó része másoknak ter­mett. Az aratási kimutatások persze őzt nem tüntetik fel. Ezt a telekkönyvekből kell kikutatni. Ajánlanám a térképrajzolóknak: csinálják már egyszer meg a telekköny­vek nyomán Magyarország térképét. Ahol idegen az ur, azt a darabot feketére fes­sék. Feketébb térkép nem volna az egész világon. Ettől aztán gondolkodóba esnének talán azok is, akiké a hatalom és akiknek inkább as volna a köteles­ségük, hogy a magyar földöt tartsák meg a magyarság részére, mint önmaguk ré­szére a politikai hatalmat. DeáSHSr 5. (Ginéi cukrászda kapu aUtt.)^ 16 feltűnően szép kirakat. — Az áruk«! árakkai feltüntetve. — Iskola táskák, wi gummi kerekű gyermek kocsik, üveg, j I porcelián és játékáruk, alkalmi aján- » e .. tíéktárgyak nagy választékban. .. f- Tisztelettel SCHÖN MÓR. - j büntető keze, mégis retteget a titkos, sze mólyes bosszútól. Értésére adták, hogy büntetését semmiképen ki nem kerülheti, bár a törvényes igazságszolgáltatás alól ki is siklott. Ezért kellett lopva-bujkálva, helyröl-helyre szöknie. Személyzete csupa meghitt, bizalmas emberéből állt, akik fél­tékenyen őrködtek fölötte. Szabadabban lélegzett s egész idejét azzal töltötte, hogy szünet nélkül az egyetlen drága lényre gondolt, aki még e világon megmaradt számára: a fiára. A fiára, igen . . . akit már többé nem nevezhetett magáénak! A család el­ragadta tőle, Mencsikoff herceg örökösét... s úgy nevelték, *hogy sejtelmével se bír­jon egy bűnös anya létezésének. S maga is megingott abbeli meggyőződésében, va­jon joga van e egy ártatlan gyermeket bevonni veszélyes életébe. Politikai fana­tizmusa már nem volt olyan erős . . . s csendes, rémekkel telt éjszakákon át, mintha vörös vérfoltok tarkállottak volna kezein . . . Gyilkos volt . . . igen I . . . Mégis minden erejével azon igyekezett, hogy a gyermeket visszaszerezze, elrabol­hassa. Ez a terv töltötte be egész gondo­latvilágát s megtudva, hogy nem is olyan szigorúan őrzik a kicsikét, csak egyetlen ' Őszi vetés. — Saját tudósítónktól. — Szatmár, obt. 30. A magyar gazdák és kertészek csak nehezen térnek le az ősöktől megtaposott nyomokról, — s ha itt-ott mag mindig a régi partiarchalis gazdálkodási rendszert és elmaradottságot látjuk, ezt csak a hagyo­mányos magyar konservativizmusnak tulaj­doníthatjuk. így vigyünk Hű őszi vetéssel is a kertben és a faiskolában. Ezt az "el­járást nálunk még ma sem bee.ülik meg eléggé s meg mindig bizonyos előítélet uralja, sokszor határozott félelem tölti él­sz embereket s szentül hiszik, hogy az ősszel elvetett magvak tóién át tőnkre mennek a földben. Ezért aztán a legtöbben cs. k tavasszal véleményeznek. Több főzelék, virág és f 4-félénél pedig ez nsgv hátrány ós direkt kár, mivel azok a főzelék, virág és fa-fajok, amelyek őszi v6tóst igényelnek és téláüók, — ha ősszel vettetnek el, akkor tavasszal sokkal jobban 6s gyorsabban fejlődnek és sokkal jobb eredményt is hoznak A fák rm-.gvai, amik őszkor vettet­nek, mir a következő évben eórázn-ik, holott ugyanezek a magvak tavaszi vetés esetén egy egész e sztendőn át el fekszenek a földben anélkül, hogy csíráznának ós csak a rákövetkező évben kelnek ki. Különösen meghálálják az Ő3zi, októ­ber—novemberi vetést az aim*, körte, cseresznye, meggy, amelyek igy a rákövet­kező májusban már kicsiráznak; ugyan­csak ősszel va'.endők a dió, gesztenye és a tölgy magiak is. Ä többi íafóiékből szintén még a tél beállta előtt vetendők a jávor, bükk, kőris, hárs, platán, a szil ós a g dagonya msgVa. Az akác ós a gleditschia magva el­lenben csak áprilisban vetendő, mórt etek vetés előtt leforrázva és 48 óráig langyos vizbaa áztatva, elvetés után 14 nap alatt csíráznak. A főzelék félékből késő őszkor vgtendők mindjárt állandó ágyakba a pet­nehézséget látott, hogyan csenje át a ha­táron . . . aztán már nyugodt lehet! Éhez pedig pénz kell . . . sok pénz . . . Minde­nét pénzzé tette hát, s aranyakkal meg­rakodva, ide rejtőzött, lázasan várva a cse­lekvés pillanatát. Eljött az október. Heves szélroham ramegtette meg a kopaszodó fákat . . . zúgott a vihar, didergő hidegre vált az idő . . . Vera hercegnő szökni szeretett volna ez elátkozott helyről, de nőm mozdult . . . mert tudta, hogy közel áll céljához. Titkos irásu levelet kapott honá­ból, amelyben arról értesítették, hogy min­den készen áll a szöktetésre . . . még csak egy kis türelem . . . S innen ugyan ki merné visszakövetelni a gyermeket ? Álnév aiatt elbújva él . . . senki sem ismeri . . . Reszkető aggodalommal és szi­vet dobogtató örömmel várt tehát . . . Egy reggel Párisból rövid értesítést kapott: — Küldje autóját elénk. Ne jöjjön maga, mert esetleg fölismerhetik. így biz­tosabb. Éjfél körül önnél leszünk. Azzonnal rendeletet adott sofförjének s az egész napot betöltötte a kiuos vára­kozás . . . Mikor leszállt az éj, nem tür- tőztetette izgatottságát . . . ügy, amint rezselyem, a p?sztinák, sárgarépa, mezei saháta, a téli laboda (spinat) ós a borsó. Halottak napján, Szatmár, október 30. Pusztulunk, veszünk! Halottak napján visszanézve ez elmúlt é? távlatába, meg döbbenünk attól az árnyseragtöl, amely hosszú, végtelen rajvonalban tűnt el az enyészet siú éjjelében . . . ismét hetven­ezer tüdövészes magyart temettünk el az elmúlt esztendőben. A tüdővész pusztító szelle-r-éne. kaszája végigsuhogott a magyar fő d fö ött és rémes rendet vágóit kő • zöttünk. Halottak szomorú napján hetvenezer olyan testvérünket siratjuk, akiknek nagy- részét megmenthettük vo’na az éleinek, megtarthattuk volna magunknak és a sok- ezer árnyarc most nem nézne ránk szem rehányóan az élet túlsó partjáról. Már nyújtanék utánuk kezünket, do mindennek vége. Befőjeztetott . . . Azonban itt vannak az élők, az élve haldoklók, akik szintén belekerülnek a ha­lát fekete könyvébe, ha idejekorán nem segítünk rajtuk. Ragadjuk meg hát láva«, segítségért nyújtott kezüket. A nemzetnek, a hazának, a társadalomnak, a családnak van szüksége rájuk. Halottak napján föl­lobognak a szeretet bis mc-eslängjai és ki« virulnak az emlékezés virágszállai a sírokon. Gyújtson minden gyászoló egy mécsesei kevesebbet, kössön a koszorújába egy szál virággal kevesebbet és ennek az elrobogó lángocskának, ennek az elhervsdó virág szálnak értékét ajándékozza oda a haiállel eljegyzett tüdőbetegeknek. Bánatos temetőjárók! Fájdalomban közös testvérek! Adjatok néhány fillért a tüdővészesek orvoslására. Ki tudj« melyik szivünkhöz nőtt embertársunknak adjük, a ki úgy lehet néhaivá válik, ha nem segí­tünk rajta idejekorán. Grak egy mécsest I Crak egy virágszálat! veit, könnyű ruhában, kisiklott a kertbe s égő homlokát a rácsos kapuhoz támasztva, leste az útról az autó érkezését. Végre . . . éjfal felé fehér fény világított elébe s egy .hatalmas autó kanyarodott a villa elé . . . A hercegné egész testében reszketett s közel volt az ájuláshoz. Az autó megállt, a soíför mereven, mozdulatlanul ült helyén, auéikül, hogy őt köszöntötte volna. — Do hiszen oz nem Pál! — sikoltá. Az autóból két férfialak ugrott ki, akik valami hosszúkás csomagot fektettek a riila kapuja elé. — Az ön Pál soííőrje Páriában fek­szik hoHrészegen. A fia pedig, im itt van 1 S hirtelen visszaugorva az e utóba, villámgyorsan elrobogtak. A hercegné dideregve a rémülettől, tágra nyitott szemekkel kuporgott le a különös csomag mellé, amelyről vad moz­dulattal tépte le a vásznat és eszelősen kiáitá: — Fiam ! . . . Aztán örjöngő, hörgő zokogással om­lott le a kis holttest mellé : — Tudtam . . . tudtam, hogy bősz- szut állnak, de nem igy! . . . nem igy 1 Louis Legrand. Modern rukafesiés,.. wjr a ~jrrin & TO* 10^ lí Modern és tartós bármily divatszinre. JL i i ti JL ÄJL piissézés és gOUYlérozás. Főüilet: Sraímdr, Kossuttf 2«u- IC- felvételi üzlet; Kazincs?«u. 17. (3ílila«u- 2. JtlagvHárol]?: 3zéclt.any?i*u- 34. Alapittatott ÍS88.

Next

/
Thumbnails
Contents